Végre, nincs 0, 1 órám, szóval van időm itt ülni, és semmi értelmeset nem csinálni.
Tegnap este még átírtam az angolt, de mivel már csak a mi szobánk a mi szobánk, így Dórit nem zavarta, szóval tök nyugis voltam én is.
Eddig nem jutott eszembe, hogy mi volt a zárógondolatom tegnap. Szerintem ez a családi felállás.
Mondanom sem kell, hogy este összekaptunk ezen. Ő hajtogatja a saját "igazát", még úgy is, hogy a környezetében mindenki az ellenkezőjét állítja. Itt nem is a "sok lúd disznót győz" elv érvényesülése a lényeg, hanem, hogy mi látjuk őt kívülről. Én pedig nem vagyok részre hajló típus, és az ő esetében sem teszek kivételeket. Bár én látom, hogy milyen néha, hogy mennyire nem az a nagyszájú, hülye pina, mint, ahogy az a fészbúk üzenőfalából lejön. Nem is arról van szó, hogy másokat szid, hogy ezzel meg azzal kavarnak, meg ezt meg azt csinálnak, mert ő is erre készül. Igazság szerint alapjáraton csak azt akartam az egészről dióhéjban megfogalmazni, hogy nem szeretném, hogy megbomlassza a családi életet. Cilának nem voltak lányai soha - fia sem- így most ő tanul apának lenni, mi nekünk meg meg kell tanulnunk, hogy milyen, ha van apánk. Az apák dolga, hogy szigorúak legyenek. Szerintem, ha aput érdekelte volna Dóri viselkedése, többek közt fészen, akkor biztosan ő is nagyon sokat piszkálta volna, hogy moderálódjon. Persze az is fáj neki, hogy anyu a sarkára állt, és már nem olyan engedékeny, mint amikor minden maga volt a pokol, és ő csak kíméletből, és azért, hogy ne szenvedjünk hagyta Dórinak, hogy dohányozzon itt fönn, a fiúk felhozataláról nem is beszélve...bonyolult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése