jéghideg kezek

Nem egy nőgyógyászt vagy egy urológust képzeljetek magatok elé. Csak engem, pulcsiban, leggingsben, álmos arccal. Nem volt erőm elvánszorogni a rajzaimért, annyira ki vagyok ütve. Mint akit megvertek, aztán átment rajta egy úthenger, és megint megverték. Hideg van a lakásban, aludtam egy órácskát, ami még rosszabb hatást gyakorolt rám. Tulajdonképpen már elkönyveltem magamban, hogy ma nem, nem akarok futni, de közben szerettem volna...csaképp olyan hideg van, lilák a körmeim (40 fokban is hideg a kezem, úgyhogy...) Ráadásul egy bazi nagy "rosszidőlesz" felhő van a ház felett. Ezen összetevőkből született meg a gondolat, hogy nem csinálok azon kívül semmit, hogy rajzolok itt fönn, zárt nyílászárók társaságában, mert most másképp nem megy. Csíkos pulóverben. Megittam egy kancsó hideg-citromos-zöld teát, édesítővel. Isteni volt, de szerintem a futás gondolatának csíráit hamvaiba sodorta, mert onnantól nagyon fázom. Szóval most művészi síkon semmi előkelőt nem tudok felmutatni nektek. Sír a szám a cipő miatt is. :S De holnap esküszöm, addig rágom anyu fülét amíg el nem visz venni valahová. Ma tornára megyek, aztán le kellene ugranom sütőtökért meg citromért. Remélem addig kijózanodom ebből a rémes állapotomból.