2011. szeptember 30., péntek

a vállamon pihen

Olyan kitikkadt vagyok, nem fáradt, csak jó lenne már ágyban csak feküdni, vagy kikapcsolni magamat. Itt van Ádám, perpillanat Dórival egy zárt ajtós szobában, nem izgat mit csinálnak, a lényeg, hogy kíméljenek meg a gyertyatartó nem szívesen vállalt szerepétől...remélem ezt Dóri is olvassa. Azt csinál, amit akar, csak akkor ne szidja azokat, akik ugyanezt csinálják. -.- Mindegy, annyira nem is érdekel a dolog. Az viszont annál inkább, hogy Pók tanárnő végre belendült, és tök értékes kritikákat mondott nekem a rajzaimról, amiket bevittem. Én is csak néztem, hogy valóban mennyire igaza van. Modulon pedig végre komolyabb feladatot kaptam, annyira jó. Ráadásul pont az egyik Képzőművészetis tanárnak a képét dolgozom át és fel, ha jól sikerül remélem a mester is ránéz majd, de ki tudja.
A cipő meg szép, gyönyörködöm benne, holnap jön csak a kép, mert anya nem itthon alszik...szóval lecsúsztam erről, megint...Kicsit sok itt a lemondás. xD
De szerintem a zsugorkapapír rajzolásának nekiállok, ma abba ölöm az uccsó töltény energiámat a kreatív énem előhívására. :) De előtte még böngészek neten, női szemmel persze. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése