catfish blues

Eddig tartott méltatlan ellenállásom, hogy ne blogoljak. Mennyi? 2 hónap talán? Blogolni akkor szoktam, ha valami baj van, de most nincs semmi baj...azon kívül, hogy ál-vemhes tüneteket produkálok kb...hatalmas étvágyam van, feszült vagyok, és a melltartóm is feszül(t)... Igazából most csak egyedül vagyok. Jimmy Hendrixet hallgatok és ápolom a fülemet. Tegnap voltunk Rocktogonban, én életemben először. Picit megártott nekem a zaj. Viszont annyira otthon éreztem magamat. Andrással és Botossal. Már ott tartok, hogy ki vagyok égve...de mondanám inkább, hogy kiégve jó értelemben...nem kráteres a lelkem. Sőt, most épp tartok is a fiúktól-férfiaktól. Talán mert hozzászoktam apun keresztül, hogy nekem ki kell vívni a figyelmet, de ha valaki magától figyel rám, attól megijedek. Nem kicsit. Vegyük azt, András tegnap. Túl kellene hidalnom magamat az ilyen komplexusokon. Hogy lesz így valaha kapcsolatom...még egy. Egyszerűen nem tudom engedni, hogy "levadásszanak". Igazából semmi komoly probléma nem nyomja a lelkemet most...csak lusta vagyok rajzolni, vagy akár varrni, pedig az talán jobb lenne...nem agonizálok, csak nem vagyok cselekvőképes... Dóri Olivérnél, anyu-Cila Zsanérnál... Én mamával itthon, meg a kutyával. Mindketten nagyon öregek... Mamának megígértem, hogy beszélünk, de most kicsit úgy vagyok vele, hogy nem adom meg neki ezt az örömöt, mert a szokásos boszorkánynagymama-i vonások megint felszínre törtek belőle...és így nincs kedvem. Ezért inkább blúzt hallgatok, de már csak a gombok kattanásától is megfájdul a fülem. Amúgy...ma 5-kor feküdtem le. Botos hazáig kísért. Nagyon sokat röhögtünk. Baromi jófej...nem is hittem volna. Igaz, eddig mindig viccből sértegettem őt...talán mérges voltam rá...Éva miatt. A nőiesség porba-tiprás volt a buli nekem...azt mondanám talán, hogy szilveszterig...