Valljuk be, szerintem mind kicsit fáradtabbak vagyunk amióta itt az ősz, meg a suli...és mindünknek cérnaszál vékonyságú idegeink vannak most. Akire ez nem érvényes, az kérem adja meg a receptet, tanítson engem, mert én borzalom vagyok komolyan. Szívem szerint csak rajzolnék, meg sportolnék, és kényem-kedvem szerint találkoznék csak bizonyos emberekkel. Most például Mónival.
Felhozták Ádámot, akit láss csodát tökre szeretek, mert annyira aranyos. Ám két kiéhezett szűz az ő vérére feni fogát, én pedig vagyok a szemlélője. Nem érdekel, tegyék, csak had ne nézzem. Ádám meg nem él vissza, és pont ez tetszik, hogy annyira "elhavazott haver", hogy nem kezeli sehogy-sem ezt. Szóval inkább hagyom hátra a triót, amúgy is én művészkedni szerettem volna délután, úgy, hogy 8-ra lemegyek, a fél-sötétbe. Aztán nemtudom hányra feljönni, és azonnal elaludni, mint egy nénike.
A hátam pedig fáj, mert elaludtam. x) Ropog a nyakam is, de legalább István a király szólt Varga Miklóstól, mert autómentes van és konkrétan majdhogy a házunk tövében slágerezik. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése