Nagy utazás :)

Holnap anyu délelőtt elmenne velünk valahova, csak ki kell találni egy úticélt. Nekem nagyon bejön az ötlet. Ezenkívül Olivérrel is biciklizni fogunk. A biciklizések alkalmával mindig nagyon boldog vagyok. Csak attól félek, hogy nem tudom átadni magamat a pillanat varázsának, mert egy részem most még alszik, amit aktiválni kellene. Lehet meditálnom kellene. Az elvileg segít a visszatalálásban, mert most egyszerűen nem tudom ki vagyok...Sosem hittem volna, hogy majd én veszítem el magamat, de az egész életem a feje tetejére van állva, a tükörből is másik ember néz rám, az emberek másnak látnak, másabbnak, mint én magamat...Olyan vagyok, mint valami, valami meghatározhatatlan dolog. Annak örülök, hogy van nekem anyu, Dóri, Olivér és Bálint. Nameg részben Móni. A múltkor az ő vállán sírtam el magamat. A nővére szerint a gyász az oka annak, hogy nem akar megjönni, és én is érzem, hogy nem bírom feldolgozni a történteket...Anyu be is jelentett pszichológushoz...annak idején 3 hét után már menstruáltam, igaz akkor szerelmes is voltam. Szóval help me világ, help me.

Nem akarok elvetemült romantikus költőnek tűnni, de úgy visszafordulnék, és keresném a múltamban a boldogságot, a sok apró titkot és meglepetést, amitől olyan vidám tudtam lenni. Komoly voltam, de most mintha még komolyabb lennék. Szeretném elcsípni a "kicsilányt" magamban. Anélkül az énem nélkül a világ fájdalmasan valódi. Az is hiányzik, hogy megint fussak. Viszont dönthetek, hogy vagy futok, és bedurrannak az izmok a lábamban, vagy nem futok és a négy fal között véget vetek az életemnek, persze csak átvitt értelemben. Futás közben olyan szilaj vagyok. Ezt helyettesítendő a pénteki tesin 45 perc futás Évával, nameg a bicajozás Olivérrel. Az ő szemébe még bele tudok nézni, anélkül, hogy bármi hátteres rossz érzésem lenne, Éváéba már kevésbé...

Megint visszatérés

Most látom, hogy négy hete nem írtam, meg semmi. Konkrétan a lelki nyugalom, harmónia és béke megtalálására vágyom, de iszonyatosan. Közben arra, hogy jöjjön rendbe az önbizalmam. Azt hittem ha lefogyok, akkor full boldog leszek, az új alakomban, de valahogy a problémáim így sem csökkentek és rosszul érzem magamat attól, hogy semmi popsim, nameg a mellek. Tudom, hogy nem ez határozza meg az értékeimet, bár ha nagyobb lenne, akkor több kecskéért kelnék el Törökországban. Nade viccet félretéve, voltunk nőgyógyásznál, nagyon rendes volt az orvos, szimpatikus ember. Szóba került mindenféle olyan, hogy valószínű lelki okok miatt nem jön meg. Apa feldolgozatlan halála, a szakítás Gáborral, a nőiség tagadása. Ez a 3 konkrétan jelen van/volt az életemben. Elvileg ha szerelembe esnék akkor megint megjönne, csaképp nem vagyok az a fajta, akinek ez olyan könnyen megy. Vagyis, Attila, de ő más tészta. Perpillanat nem tudom milyen irányba halad az életem, tulajdonképpen azt sem tudom merre menjek. Nem tudom élek-e, vagy vegetálok. Megfűszerezve az álmos ébrenlétet egy kis vidámsággal Olivér képében. Olyan furcsa ez, mert ma konkrétan lelkileg kiégek, egy bizonyos szinten. Talán a tegnapi buli az oka. Nem kellett volna, nem volt jó. Csalódott vagyok. Rájöttem, nem vagyok én sem jobb az embereknél, akik a figyelemért és törődésért sorban állnak, és magukat produkálják, hogy megkapják azt. Olivérrel és Dórival beszéltünk erről. Elég durva este volt. Azzal a lendülettel, hogy Éva bekerült a buliba, 5-re növelve a létszámot, minden szétesett. Nem így kellett volna történnie, akkor most nem érezném magamat ilyen nyomorultul. Úgy terveztük, 9-re hazajövünk, hogy tudjunk dumálni csajosan. Olyan ritkán találkozunk sulin kívül, sőt, nyár óta ez volt az első alkalom, de nagyon elcsesztük. Én mentem el érte és hosszasan dumáltunk, megint barátnők voltunk, olyan kislányosak, mint 9-10-ben. Közös titkokkal és hülyeségekkel. Ő úgy tervezte nem fog inni, majd bedobta a piramisos játékot, aminek alapja természetesen a minél nagyobb szexuális töltéssel rendelkező kérdések feltétele. Nagyon kellemetlen volt, főleg így szoros baráti körön belül ezt játszani. Az egész hangulat átcsapott egy elszúrt pornófilm jelenethez hasonlóba. Nem szexelt senki senkivel, de 3-an lányok kb versengtünk a figyelemért, még én is, mert annyira önbizalom hiányos vagyok. Hál Istennek én lettem először rosszul, 10-kor el is aludtam. Az események viszont zajlottak tovább. A buli vége, hogy azt gondolom Éva egy ribanc, a tesómnak foggalma nincs róla, hogy Olivér egy főnyeremény pasi, Botosban baromira nagyot csalódtam, Olivér pedig olyan, mint a 3. testvér. Rá felnézek. Tegnap este is baromi rendes volt. Magamról azt tartom, hogy próbálok jobb emberré válni, kevésbé feszültté, de valahogy nem megy. Csalódtam magamban, az érzéseimben, na meg a tanúsított magatartásomban. Egyszerűen szörnyű este volt.