fenébe, amúgy ha én káromkodom az vicces, szerintem

mi a faszér' kell büdös kurva módjára viselkedni? Jogos a felháborodásom, szerintem. 12 évesen, annyit sem tud az életről, mint én, de úgy szopja a nyalókát, mint a faszt. És a kép kiírás is "nyalókaszopó", a kislány meg amúgy kövér és végtelenül kiélt fejet vág. És egy parasztlelkületű ifj' bereagálása: jooofféééllleee. Mi ez, ha nem betegesen perverz és aberrált. Kíváncsi vagyok ezek mit látnak otthon, vagy csak úgy barikörben. Emberek, hova fejlődünk?

istenem...

hogy mekkora marhák kerülnek adásba, hülye Csillag születik, az értelem lelőhelye, komolyan.
Utálom, hogy olyan lassú a sokk-felfogási képességem, hogy el sem hiszem, fel sem fogom, hogy Gábor konkrétan előttem itta le magát, majd a maradék büszkeségétől is megszabadulva elfeküdt a füvön a házunk mellett, mert már nem bírt járni sem. Én persze csak asszisztáltam ivás közben is. Jobbnak láttam nem bele szólni, ha neki ez kell, tegye. Főleg, hogy akadtak benne partnerei. El sem hiszem, hogy a fiúknak jobban megárt egy szerelem vége, mint a lányoknak. Komolyan mondom, 3 ilyen búval baszott férfit még nem láttam. A negyedik pedig a nagy spanglinkat kapta meg, amit végül nem szívtunk el. Figyelembe véve, hogy tanulni kell még, hogy sportoló vagyok, hogy apa meghalt (pont ma egy hete), hogy anyu bízik bennünk. Ennyit erről. Szóval neki is lesz egyfajta estéje. Jól érzi majd magát, én meg úszok a bűn tengerében, mert én vettem, és én mondtam, hogy vigye, mert nem kell. Nem én indítottam el a lejtőn, de nem is én fékezem le őt. Meg amúgy, ha próbálnám sem menne, neki ez kell a boldogsághoz. Ezzel is lezárult valami bennem. Visszanézve sem volt szebb annál, ahogy éreztem magam az utóbbi héten mellette. Nem csak apa miatt volt, de befolyásolt az is. Egyszerűen, ha az ember nem boldog egy kapcsolatban, akkor fel kell bontani az. Úgy érzem túl nagy köztünk a szintkülönbség, mert amíg engem az értelem magas trónjáig magasztalnak az ismerőseim, addig ő pórias eszével írni is csak hibásan tud. Egyik alap hiányosság. Már nem vagyok szűz se. Nem bántam meg továbbra sem. És remélem nem őrülök bele a szexuális élet hiányába...

Mama újsággal a kezében is tud aludni. Mindig is tudtam, hogy boszorkány.

tespedtnek érzem magam és nyőgősnek.

koktél

Benne van még az ebéd íze a számban, de már ennék valamit, valami zöldséget, de nem azért mert kényszeres evő vagyok. Kaptam egy gyűrűt, meg színes karkötőket, és, ahogy feltettem őket, rájöttem, hogy a csuklómon nem olyan mutatós, mintsem az asztalon. Ergo, megvettem, de soha nem fogom hordani, mert bántja a szemem. Melegem van és izzadok, konkrétan a hónom, amitől még idegesebb leszek. A forró teám leszűrődött, a forró ebédemtől (paradicsomos üvegtészta) pedig szintúgy kivert a víz. Dóri közölte, hogy mostmár nekem is marad a zuhanyrózsa, mert nincs barátom. Nem érdekes. Valahogy felszabadultabb ez így, bár nyomaszt a gondolat, hogy a bulink elmarad, anyu sem engedne minket el. Este azonban jön Lala, ami dob a kedvemen. Sok csúnyát mondtam, hogy ilyen meg olyan buták, de azért eszem a szívüket. Gábor pedig, ő befenyítette a Norbit, aki gyenge és alacsony. A legjobb ellenfél lesz neki...komolyan. Ennyi erővel inkább valami agytekergetős játékot is űzhetnének, mert észben sem erős egyik sem. Azt pedig most sem értem, hogy az erősebb alfa hím szerűség, miért bántja a kis béna törött lábút. Miért jó ez neki. Gonosz természet.

A nő megírta a végrendeletét. Istenem: alapítvány az alkohol parádéhoz, mekkora ötlet már ez, csak, hogy ne verjék a barátok magukat istentelen nagy költségekbe. Édes ötlet. Asszem én majd létrehozok egy olyan termelői védő szövetkezetet, ahol a zöldborsót igencsak preferáló tagok foglalhatnak csak helyet, mert tisztában lesznek vele, hogy a borsó cellulóz héja olyan szintű hasgörcsöket idéz elő, hogy az ember a halált hívná segítségül. A tartalmas mondatból kimaradt, a ; és a héját le is szedik majd rész, mert emészthetetlen. Köszi.

"message in a bottle"

fostos bugybóka

fostos bugybóka= búbos banka :D
Istenem, mekkora kő esett le a szívemről...Gábor tök jól kezelte a dolgot. Már vissza is írt, meg minden. Úgytűnik kissé nehezményezi, hogy üziben, 8 hónap után, de nem akartam elnyújtani a dolgot...
Meghát, hogy mi olyat tett. Igazából túl sok olyan dolog van, ami összeegyezhetetlen az én világfelfogásommal. Ráadásul ő is a híres alfa  hím pozíciót testesíti meg, csak a rosszabbik fajtát.

paff

Hát, nem is tudom, minek írok? -max magamnak, pedig szerintem egész jó dolgokat írok- Ilyenkor bontakozik ki a figyelem utáni igényességem, hisz' mind bon száj  fák vagyunk...

hallgatom a Tiny dancer feldolgozását, közben teljes erőbedobással és szívvel énekelem a szöveget, Elton Johnnal és két néger fickóval, a teámat kavargatom, és azon gondolkodom, hogy már szűz sem vagyok
-mi ez ,ha ne a korai kiégés?

Szakítottam Gáborral, csak ő még nem tudja. Fészen ment a üzi, mert nincs gyomrom egy élőben lejátszódó indulatoktól túlfűtött beszélgetésnek, mert úgyis lyukat beszélne a hasamba. A Gáborral való kapcsolatomat úgy jellemezném így az utolsó 1 hétben, hogy az út a boldogtalansághoz. Ez a szakítás már végleges, és így is marad. Nem szeretnék tőle semmit. Elnyomott, megalázott és leszólt, de jó szót sosem kaptam tőle. Nagy vonalakban ennyi. Hülye vagyok, hogy 8 hónapot vele töltöttem, pedig már hónapok óta szakítani akartam. Persze máris más fiúval álmodtam. Szép tőlem, mondhatom. Mindegy. A lényeg, hogy a környezetem szerint egy értelmes és kedves lány vagyok, és szeretném magamat így is megtartani.

kínzom magam és elolvasom a vérem blogját. cháó

Szeretném, ha Rissyvel többet tudnék beszélgetni, mint ma is, értelmes és filozofikus jellem, akár csak én. Ráadásul szeret futni. Tökéletes társam lehetne, és ő is művész. És a félelmeink azonosak. Rettegünk a magány gondolatától, csakhogy nekem több a közeli barátom, szóval én egyelőre alaptalan'.

Milyen hülyének kell ahhoz lenni, hogy 400 Ft-ért egy harapással megegyünk egy hambit úgy, hogy az életünkért küzdünk nyelés közben, vagy lenyelem egyben vagy meghalok alaphangon?
-és mindezt 20 éves fejjel. hülye.hülye.hülye.
de legalább egy méterrel odébb állt, ha elkezdene hányni.

mindenki magán bejegyzést kap

Ő is. Szakítok. Biztos vagyok benne. Nem bírom ezt tovább. Ostoba, érzéketlen, és végtelenül éretlen. Most vagyok abban a masszív állapotban, hogy meg tudjam tenni, anélkül, hogy bármi bűntudatot éreznék. A pohár betelt, ott meg már végképp nincs semmit szépíteni, hogy apu halála után, a nekem elmondott első mondata, miután 5 perce már együtt lógtunk, hogy: rég voltál már nálam. Első gondolatom az volt, hogy egy érzéketlen, míveletlen fasz. Bassza meg a lovat, de rólam akaszkodjon le, mert ez most így nagyon nem fair. Je ras le bo.
Komolyan.

Szándékomban sem állít írni, de visszaolvastam az előző bejegyzésemet, és valahogy úgy érzem írnom kell egy kicsit. amúgy hezitálok, mert tanulnom kellene, de közben mennék futni is. Kérdés, hogy kivel, mert ma focipályára megyek. Ráadásul, elpártolt mellőlem a sors, és a fiú, aki eddig bókolt nekem, és úgy éreztem érdemes előtte megjelenni minden csütörtökön, úgy téve, mintha nem miatta mennék ki, és nem azért, hogy részesüljek  figyelmében. Lényeg a lényeg, múltkor már nem köszönt, aztán odajött cigit tarhálni sokaságunkhoz a téren, Gáborra külön rácsodálkozott, nem kicsit. Nem volt bunkó tulajdonképpen, de mégis azt éreztem a múlt csütörtökön, hogy le se szar engem, mert nem kapta meg a csókját, amire úgy vágyott. bár azóta (nem kevés jó hiszemmel) állítom, hogy min. 3 lánytól kapott 6 másikat, szóval... Én már olyan mindegy vagyok oda. Persze tudom, hogy átlagon felüli vagyok, nem kérdés. Nem beképzeltségből mondom, lehet csak a fránya kékvérűségem az oka, ami tök belülről fakad. Asszem még mindig indigónak minősülök. Most egy sértett indigónak.

.

Kimarta a számat az ananász és véreset köptem. Soha többé nem eszek ananászt, csak, ha továbbra is olyan édesen biccent nekem az eladós fiú. Urfi le van írva a szememben, nőies dacból (sem) veszem fel azt a rohadt telefont. Ha akar valamit, vegye a fáradtságot és jöjjön el ide, és tegye össze a két kezét, ha itthon talál, mert megyek tornára. Tudom, nem szép tőlem, és le az elvárásokkal, de, ha egyszer valakivel lefekszel, akkor szerintem ideje bizonyos elvárásokat felállítani. Nem kérek én sokat, személyes oltárt sem.

Amúgy meg az emberi nemtörődömség szar. És én is olyan vagyok.

gyász.

Amit nem akartam meghallani a fülhallgató alatt, azt végül  indirekt módon tudódott ki számomra. Szerintem nem írtam le, hogy végig zenét kellett hallgatnom, mert nem akartam tudni semmit. Azt se kórházban van, azt se ha meghalt. Csak is egy dologra akartam koncentrálni, és az a zene áramlása volt, ahogy végigment rajtam, mert valahogy annyira próbáltam kiválni a világból, hogy már csak a zene maradt számomra, abban a pár órával. Persze a telefonom merülőben volt, nekem pedig csak az maradt a mentsváram, hogy a fülemben ott a fülhallgató és megy benne a zaj, nem is érdekelt milyen zene, csak menjen, abban a pillanatban semmi sem érdekelt már. Számítottam rá, de próbáltam magamtól elgyűrni azt a gondolatot, hogy meghalt. Hangosan dúdoltam a folyosón, amíg bent mindenki sírt, és mindenkit átjárt a fájdalom. Aztán rájöttem, hogy ha egy gyors manőverrel berohanok, anélkül, hogy észrevenne bárki, akkor senki sem fogja rám tukmálni az információt, amire nem voltam kíváncsi, amit tudni sem akartam, és abban a pillanatban még csak elfogadni sem. Éreztem, hogy baj van, tudtam, hogy rossz dolog történt, de ha valamit kimondunk, annak súlya van, az már valamilyen formában, de létezik. Akkor is, ha csak egy gondolat, ha egy fogalom. A szó a dolgok sziluettje. De amíg tudtam, hogy nem tudom elfogadni a tényt, nem is akartam tudni róla. Kellett az a 3 óra, amíg csak ment a zene, amíg ki nem léptünk itthonról, be nem ültünk Cila kocsijába és nem mentünk Délegyházára. Az odafele tartó út nagyon hosszú volt. Magamba borultam, tudattam magammal, hogy a legrosszabbra is számítanom kell, és, hogy ezt el kell fogadnom, mert mást nem tehetek. Remegett a kezem, úgy, ahogy még soha, és egyszer-kétszer majdnem eltört bennem a mécses, de inkább tartottam magam. Írni is fáj róla, de nem tudom mással megbeszélni, igaz, magamban már megbékéltem, azzal, hogy nincs többé. utóbbi egy hónapban már nem is láttam az utcán sem őt. 2 nappal azután halt meg, hogy a lányai 17 évesek lettek. Felfoghatatlannak tűnik, és a fájdalom, amit érzek, nem tudnám róla megmondani, hogy nagyobb lehetne-e, ha esetleg ez egy olyan rokonnal történik meg, aki közelebb állt hozzám, mert ő a utóbbi 2 évben már csak önmaga sem volt. Nem tudom magamba hova tenni az érzést, ezt a szívet tépő fájdalmat, az izomgörcsöket, és a mély szorítást a gyomromban és a torkomban, valahogy a könnycsatornáim is sajognak.
Csak annyit sírtunk már, mind, és egyszerre hárman sírni nem akartam, mert én egy droid vagyok, egy érzések nélküli robot. Lehet, túlzásba viszem ezt a szerepet is. Erős vagyok, és szégyenként élem meg magam előtt, hogy ennyire gyengévé váltam. A páncélom sem véd meg.
Nem tudom mit tegyek.- komolyan mondom, egyszerűen, annyira érzékeny lettem, hogy az már fáj. Nem tudom jobb-e ha itthon vagyok, vagy menjek le az utcára. Az imént még a fészbúktól is rosszul lettem, mert senki sem érzi azt amit én, és tudom, hogy önző vagyok, de azt várnám, hogy mindenki tudja, hogy mi történt, és, hogy érezzék azt amit most én. Kontrollálhatatlanok az érzelmeim. Gyűlölöm most az össze ismerősömet, aki nem érzi azt, amit én. Borzalmas ember vagyok most, tudom. És utálom, hogy nem bírok Gáborhoz szólni, mert teljesen másképp viszonyul hozzám azóta, nem tudja kezelni a helyzetet, ő sem, nem tud kezelni engem sem. Szeretnék egy hónappal előrébb járni, hogy temessük már el, mert ott, ahol most van, nem lengi körbe semmi pozitív, semmi melegség, semmi emberi. Ahol most "alszik" ott nem szereti senki, nem szerették soha, bántják őt, mert belé vágnak, és mert egy fém ágyat adnak neki, és egy sötét fémdobozt házául. Egyszerűen összetör a gondolat, hogy nekik csak névtelen senki, de nekem pedig az apám volt. És nem volt a világ legjobb apja, még csak jó apa sem volt, de nem vagyok képes együtt élni a gondolattal, hogy egyedül van, ismeretlenek között. Betegesen hangzik, tudom. Elfogadtam, hogy nem él, megértettem. A saját nagyanyám is megdicsért, hogy milyen szépen levezettem magamban, milyen felnőttes vagyok, és az ő szájából a dicséret nagy szó. De nem vagyok képes megbékélni a gondolattal, hogy ott van egy hullaházban, ahol csak egy test, és nincs nyugalma, mert a temetésére még várni kell. Félek, hogy a lelke fél, és, hogy nem érti mi történik vele. Szeretetlenség, magány, negatív érzésekkel átszőtt utazás, csak temessék már el, csak temessük már el. Hányingerem van, nem akarok bele gondolni, hogy ebben a percben hol van. De hiába nem akarok, mert képek sokasága játszódik le a fejemben, és arra gondolok, hogy ott fekszik egy hideg fémasztalon, és tétlen, nem tesz semmit, csak egész nap fekszik, már 2 napja. És tudom, hogy neki már kegyelem volt a halál, alkoholista, akinek nem volt már visszaút, és így volt a legkerekebb, hogy a mája vitte el. Megkönnyebbülés, hogy nem itt, és, hogy nem fáj már neki semmi. De azt szeretném, ha nem érezné, hogy egyedül van. És félek, hogy fázik, vagy, hogy belül sír. Leírhatatlan mennyire szörnyen érzem magam, hogy mindenem fáj, ha erre gondolok. Tegnap alvás előtt csak ezeken járt a fejem, Dórival kimentünk a konyhába, kedves volt tőle, nem akartam, hogy sírjon, de én nem bírta már. Úgy volt, hogy én ma megyek suliba, de reggel fel sem bírtam kelni, 10-ig tanultam, de nem ment. Gyengének érzem magam, Gáborból elegem van, nem bírok vele szóba állni.
Viszont, ha végre aput eltemetik, én nem fogok kimenni a sírhoz. Én Délegyházára fogok kimenni, ahol el tudtam őt engedni. Akkor sírtam először miután tisztázódott, Cila vállán, olyan volt, mintha valóban a lánya lennék. A Nap kezdett a felhők mögé bújni, egy sikló feje felénk kacsintgatott a vízből, megvártam, amíg anyu és Dóri eltemetni, hogy ne lássanak ilyen gyenge állapotomban, a gyászt a víz és a táj elmosta a szívemből akkor. Utána már nem sírtam...egészen tegnapig. Még ma sem, de már a torkomban a gombóc, amit most le kell nyelnem, mert fogdokihoz megyünk Eszterrel.

zaj

Kedves Naplóm, ezzel szólítalak meg, mert nem tudhatom meddig élsz, tök nagy buziság ilyet leírni, de most valahogy nemtudom hol áll a fejem.
Zaj van a fejemben, illetve, én gyártom benn a zajt, mintha megzakkannék, helyesen sem tudok írni ilyen felfokozott lelki állapotban, de ha kiírom....

1

van egy órám, hogy elkészüljek egy exkluzív vacsorára a szülinapunk alkalmából, amit újdonsült apunk (<3) szervezett.
Kedves gesztus, leszámítva, hogy az éttermekben való érvényesülés nincs a reszortomon, és félek, hogy a villákat is összekeverem...mindegy, csak nem égetem le magam annyira.
A lényeg: ne hallgassak mamára, aki a Scholl-szandáljait kínálta fel nekem eme jeles alkalomra. Nem is értem. elvész az ízlése ilyenkor. Konkrétan gusztustalanul néznek ki a vastag fekete szandálok, meg a lapított orrú nagysasszony cipők Ötvözni kéne a kényelmet és a külcsínt. Szerintem, mert most azt sem tudom mit vegyek fel...ha! mekkora krízis.

nem

Az előbb megpróbáltam eltaposni egy nyers borsószemet a földön, a kis lábujjammal és nem sikerült. De még a naggyal sem.
Most vagy én vagyok gyenge, vagy a borsó erősebb, mint én.

kikelve

hibát javítok
agonizál.agonizál.agonizál
fáj a szemem, ahogy le kell írni.
az agonizál szó leírása alatt agonizáltam az imént
megdöbbentő mire képes a természet meg az ember, együtt

levelem a partyKurvának

basszus énis tök szét voltam esve, olyan fáradt voltam az elején, meg fáztam xD aztán hirtelen már semmi bajom nem volt :D inkább röhögtem a sok lehetetlen szituáción :D hát meg azon, hogy a fiúk 500 Ft jattot hagytak a patakban. mire magukból kikeltve felkelést fontolgattak a pultos csajok ellen, akik, mint azt megjegyezték: csúnyák is voltak xD. Szóval az alkohol már szóba sem kerülhetett, pedig Dóri nagyon kerülgette a témát, ahelyett, hogy a neki adott ajándékomnak örült volna...nem is értem, de mindegy is. Gábor megjegyezte: de legalább uraknak hisznek bennünket (ezzel rövidre zárva a pénzszórást két marokból) aranyos volt, mérgében elment pisilni is asszem, de egy puszi után már le is nyugodott :D különös este volt, Lala és Laci pedig ahelyett, hogy lehülyéztek volna amiatt, hogy még a szar szitukon is szakadok, inkább trónra emeltek eme tulajdonságom miatt, épphogy csak koronát nem kaptam, majd legközelebb :D

Érdekes, bennem nem ég a tűz a túllicitálásra, remélem benne sem, bár a tegnap este hallottak után a viszonyunk erősen átcsapott kétszínűbe.

ha már más kimondja helyettem, amit néha énis érzek, met ember vagyok, azon belül pedig nő

"Inkább meg vagyok döbbenve, mint el vagyok szörnyedve. De már lassan az utóbbi javára billen a mérleg nyelve. Igazán sosem hittem el, hogy egyszemélyes indiántörzs, meg iszkolós-menekülős vagyok, de most kénytelen vagyok rájönni, hogy addig játszottam egy szerepet, hogy már nem tudok kiszállni. Képtelen vagyok őszinte lenni, képtelen vagyok hinni, képtelen vagyok megragadni a jó dolgokat, képtelen vagyok nem hagyni elmenni mellettem mindent. Annyira rettegek a reggelektől, a hideg ürességtől a gyomromban, a váratlanul rámtörő pillanatoktól, amikor úgy hasít belém a veszteség fájdalma, hogy csak állok az utcán, a villamoson, a boltban, képtelen vagyok megmozdulni, kérdésre válaszolni, ránézni bárkire, csak szeretnék lassan letérdelni, szorosan átölelni magam, aztán az oldalamra fordulva feküdni, és többet nem felkelni. Annyiszor átéltem, és mindig tettem, hogy nincsen semmi baj, mindig vállat vontam, és továbbmentem, mert én erős vagyok, mert nekem nem lehet. Sosem tudtam igazán kibeszélni magamból a fájdalmat, a csalódottságot, a megbántottságot, a féltékenységet, mert nem értek hozzá, mert nem illik hozzám, mert kinevetnek, mert azt nem lehet, hogy én bánatomban egy kocsmában bőgjek az asztalra borulva. Ha egyszer, egyetlenegyszer megtettem volna ezt igazán őszintén, ha egyszer igazán őszintén azt mondtam volna, hogy igen, kibaszottul fáj, nem félnék annyira a reggelektől. És szar rájönni, de elkéstem az őszinteséggel. Már csak meneküléssel tudok reagálni. Megint. Totál. Elbasztam."

figyeljetek

Imádom ezt a nőt, ahogy ír, ahogy ő igenis megmondja, és, hogy ő nem gyengül el soha.

"Tegnap akkora sült kolbászt sikerült szereznem a hentesnél, mint egy rozmár fasza, frankón. Boldogan és önfeledten táplálkoztam éppen, mikor hallom ám, ahogy mellettem egy huszonéves kis picsa büszkén újságolja a faszijának vagy kinek, hogy fogyott hat kilót. Végigmérem a nőt: kábé negyven kilót nyomott, na, neked aztán kurva fontos volt ledobnod egy hatost, te barom, dühöngtem, de aztán eszembe jutott, hogy a fiatal kis hentesgyerek nem őt bámulta percekig, ahogy eszik, és nem neki kívánt elbűvölten jó étvágyat, hanem nekem, és vigyorogva nagyot haraptam a zsíros kolbászból. Hiába vagy negyven kiló, akkor is szar vagy. "

-amúgy én is már 6 kilót leadtam vízből, szóval :D

És neki miért?
ez rejtély ilyen távlatokból nézve..

Nekem miért nem lötyög a mellem futás közben? - költői kérdés.

ráadás

A képmutató ribanc rám írt üzenetben. Igazából, én a nevén hívom, de urfi ki nem állhatja. Új becenevén PartyKurva, ami mégiscsak találó szerintem. Mondjuk nekem is lenne merszem levenni a felsőmet a hidegben, a barátnőm kedvéért, mert én annyira mártír és jóindulatú (valójában egyéniséghiányos, követő-alárendelt szerepben élő elveszett) lány vagyok, hogy kedves, ám gyenge idegzetű barátnőm felsőjét magamra vehessem, ami persze hideg, és csak percek kérdése, hogy nem fagy szilánkosra az anyaga, ugyanis az elmeháborodott beleugrott a parti-hajóról a vízbe, mert én olyan jó barátnője vagyok, hogy azzal a sráccal nekiállok smárolni, akiről tudom, hogy az én gyógypedagógiás barátném szintén belé van zúgva. Szóval bonyolult helyzet, de egy a vége, az elmeháborodott és az alárendelt kurvája. Emberek, ez egy szép kapcsolat.

Őszintén szólva, én ettől szeretnék elzárkózni, mert nincs kedvem az alárendelt, buta zombi szerepét játszani.
Pedig a PartyKurva erősen lökdös afelé, hogy béküljek ki a retardálttal, de erre én csak azt feleltem: Nem vesztem vele össze, egyszerűen csak nem szeretném, hogy a testvérem életét is tönkretegye. Szerintem te pedig alárendelt vagy( és kurva is ).- sarkon is kellett volna fordulnom, hatásosabb kilépő.

füstbe ment terv

Asszem a cím mindent elárul. Végül nem jött össze a spangli-est. De az illata még mindig a régi, a felejthetetlen citromos illat. Finom. Főleg az almaszirmos zacskóban, az még dob egyet rajta.
Asszem kiesett egy marihuána darabka az egyik cigiből...megettem. :D Szerintem semmi nem történt, azon kívül, hogy lehet álmomban beszéltem. Az is lehet, hogy egyszer besszcellert írok majd anélkül, hogy tudnám, vagy emlékeznék rá, hogy én írtam. Álmában az ember kreatívabb, nem biztos.
Mindegy, oda is adtam a kis szarosokat Móninak, ha ő lebukik velük nem kap ki, a szülei tudják, hogy már csinálta. A szép az egészben, hogy a szülő, mint tettes társ akar fellépni: Ne ezt a szart szívd, szerzek neked minőségit ha kell, de ne ezt!-Pufifánk és Urfi apját idézve. Nem érdekes, nekem ez nem kell, urfi is lebeszélt róla, aminek örültem, őszintén. Abba is belegondoltam, hogy anya mit gondolna, ha tudná, és nem tetszett az ötlet, meg az uccsó szívásnál, már úgy voltam, hogy kell a francnak. Komolyan, mikor a moziban megy a Fűrész7., te meg egy kád vízben ülsz, és homok van a hajadban, leírhatatlanul szar érzés, az össze-vissza csúszott ruhák után.
Szerintem inni sem fogok, a nyáron sem akarok zülleni, mert valahogy minden úgy a legjobb, ahogy van, nem tud érdekelni mások problémája, hisztije, élete.

Najó, nem találtam az új bejegyzés címkét. Butulok.
Matek kisérettségim is csak kettes, de őszintén nem érdekel, mert amíg nem egyes, addig bármi megfelel (tudván, hogy z érettségi 3x könnyebb lesz ennél)
Az agyamba rezonál a flux, megzavarva az elmémet, ügyes.
Amúgy tegnap azon háborodtam föl, gerjedtem mérhetetlen haragra, csak nem tudtam levezetni, mert nem volt blog, hogy Camdem tiszteletes és családja, akik bigott keresztények, mennyire elítélik a SZEX-et.
Példa erre, amikor az amúgy végzős Lucy, aki mellesleg szűzkurva, megtalál egy kibontatlan óvszert Simon, az öccse, tárcájában. Ebből következve megmutatja azt a 23 éves, már nemi életet élő, szexpartnereit rendszeresen váltogató, de a terhesség-megelőzésre ügyelő Matt-nek, aki félszemmel is alig bír odanézni. Én ezt nem értem. Ilyen marhaságot, hogyan lehet közvetíteni. A rangidős, nemi életet rendszeresen élő férfiember megriad az óvszer láttán. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy a pénztárca egy szarcsimbókot, egy levágott középső ujjat, vagy esetleg a sátán akt képét rejti, de nem. Óvszer. Ez a fajta hozzáállás basszus. Nem is értem. Ennél a Farm, ahol élünk is hitelesebb, a sok negédes pofával, de ők legalább a szerepük szerint játszanak. De ez, hogy a keresztény Lucy is naponta új áldozattal tér haza, egyszerűen nem értem. Bár lehet én értelmeztem félre a vallásosság és az erkölcsösség összefüggését. Szóval, aki vallásos, nem biztos, hogy erkölcsös is. A másik meg, hogy az édesanyjuk sem bír a vérével, és 8 gyerek után, amiből 1 pár az iker, jön majd még egy pár iker, ami szerintem bődületesen beteges. Az apa pedig rendszeresen kémkedik a kölkök után. Nem is értem miért nézem, egy rakás hibbant egy helyen, komolyan.

és

És visszatért a blog végre. tegnap már annyira kétségbe voltam esve, hogy nincs, meg nem is lesz. De most van és örülök neki, annyira, hogy a jelszavamat is elsőre tudtam, haladok.

szar.szar.szar
és már 17 vagyok
na elmegyek innen, különben saját magamat kell innen ( páros lábbal ) odébbrúgni
amúgy Lai, aki kínai/japán, mindegy is, annyira netkukac, hogy fészre felrakott egy csomó hangulatot tükröző jelösszeget. Olyan viccesek voltak. Ideképzelek egyet. Olyat, amelyik szenved a kényszeres írástól, a fosástól és attól, hogy öregszik.

Nem is lett olyan édes. Asszem túl vagyok az 5. meneten. Kész vagyok, jó nembaj, tisztulok, királyság van.
Éva viszont veseköves. 16 évesen. Erős a gyanúm, hogy belőlem is kövek távoznak, csak egy másik testnyílásomból. Valljuk be, mindenki szokott szarni, csak senki sem beszél róla, amúgy élőben én sem, de ez az én házam és kész.

Igen-igen, megy a hasam, és szülinapom is van. Nem mellesleg megereszkedett az integető izmom, ahogy azon kaptam magam, hogy a fél decis teába (maradék) 8 szem édeskét tettem, szerencse, hogy kihűlt már, így lassabban oldódik benne az édes, dehát, asszem gyors ivásba kezdek. Hezitálok ugyan, hogy előbb megint Wc-re megyek-e. Már nem hezitálok. Wc.

hi-he-tet-len

Komolyan mondom. Rájöttem, különböző emberi kasztok vannak, amiket el kell különíteni, mert különböző kasztok tagjai nem bírják elviselni, az ő szemükben értékhiányos, más kaszt-belieket. Néha ezt érzem, kortársaim blogjait olvasva, hogy általánosítsak. Amúgy én tényleg szeretek mindenkit csak, basszus a hasam
- nem akarom a minimumszint alatti létszámú olvasóimat elriasztani, miért akarnám, de konkrétan, a kb 3 hete tartó diétám oly' eredményes, hogy nem csak látványos szálkásodás, súly és méretcsökkenés vette kezdetét bennem, de Ájurvéda módszerek nélkül elértem, hogy a székletem híg, bűzmentes és zöld színű legyen. Emellett az iménti hasgörcsömmel újabb fél liter távozott belőlem, amitől megkönnyebbültem, ám még nincs vége. De mikor tanulmányozni kezdtem észrevettem, hogy, mintha ilyen megemésztetlen kölesdarabok úsznának benne, vagy lehet alma darabok voltak?- a borsó héját azonosítottam, a többit nem vettem szemügyre, de ez, hogy mik voltak azok, hát az rejtély, ám úgy tűnik, a tisztítókúra bevált. (Ananászra tippelek még, lehet, hogy tényleg a' vó't)

boldog szülinapot tesóiker dorcika suck. szeretem magát <3
amúgy még mindig nem világos, hogy mit takar a név.

mereven bambulok

Butaság, nem. Nagyanyám előbbi kiáltása rendesen rám hozta a frászt, a fazék káposzta áldásos hatását felerősítve. Hallom ő is evett belőle. Amúgy finom volt. Szeretem. Mióta radikális fordulatot vett a táplálkozásom, leadtam 5 kilót, így megint a boldog 56-osok körét bővítem, remélem megyek lejeb is még, bár ez így most jó. A titok a sok víz és zöldség, meg a hús. Mostmár eszek húst, azóta nem félek annyira az élettől.Kicsit úgyárzem szabadabb lettem emiatt. Furcsa. A káposzta udvariasan távozott belőlem röpke 2 óra alatt, se. teljesítmény az anyagcserémtől :D
Amúgy ma lettem 17 éves, eddig kb 40 ember köszöntött fel. Jól esik. Mintha szeretnének. :D
Basszus, amúgy rendet kéne csinálni, semmi kedvem hozzá, de ha jönnek az embertömegek akkor muszáj. valamiért a muszáj-t megállás nélkül ly-vel akarom leírni.
Most nemtudok többet mondani. 7-re megyek futni, 8- ra végzek, utána, ha minden igaz fiúzok egyet többed magammal. De addig kifosom magam. Milyen vulgáris vagyok ma.

ah, sosem jegyzem meg a jelszavam, ma kétszer is mást gépeltem be, amúgy nem ezzel a szándékkal jöttem ide.
Úgyérem az idilli délutánomat tönkretette az, hogy Tamarát szidta mindenki körülöttem. engem kurvára nem érdekel, hogy mi van vele. Az érdekel, hogy boldog legyek, és, hogy a barátaim is azok legyenek. Csakhogy a barátok egy felének az öröm, ha megállás nélkül egy olyan emberről beszélnek, aki valószínűleg megállt a szellemi fejlődésben és ezt mindenféle exhibicionista módon próbálja szembetűnővé tenni. Jó, hát ez ő. Akkor sem értem. Bár mama sem az idegi kipihentség márványszobra, egésznap mindenkit idegesít, rákos burjánzás a hátam közepén. Nemtudom szebben leírni.
Alekosznak nem kellettek, hát'Istenem, szörnyű a viszonzatlan szerelem, főleg ha egy görög félisten utasít minket vissza, akinek valószínű, a heréi sem szálltak még le és egy droid. Őszintén remélem az utolsóban tévedtem.

mindig.mindig.mindig

Reméltem, hátha valaki olvassa ezt a fost, de nem. Persze csak titkon, amúgy szerintem le se szarnám, hogy ki nézi, ki nem, csak az az izgalomérzés kell, de mindegy is. Holnap szvít17 leszek. A legviccesebb épp az, hogy bár életerős és fiatal vagyok, de az utóbbi időkben minden szülinapomon mély letargia fogott el, ahogy érzem ez most sem lesz másképp. Örülök az ajándékoknak, aztán azon sírok, hogy meg sem érdemlem, aztán rájövök, hogy tök hasztalan dolgokat kaptam, max, ha egy értelmes van köztük. Ezévben zsíros spangli is bővíti az ajándékok leltárát. Asszem 3an leszünk rá. Egy gramm három cigibe, bár én egy cigibe kértem volna, de az illető, aki adja azt mondta háromba kéne, mert az egybe húzós flash. Beleegyeztem, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a hozzáértőt.
Amúgy tesóm megkérdőjelezte, hogy miért fizetünk olyan sokat a BKV-s bérletünkért, ha az ülések a buszon, piszkosa és szarosak. Teljesen jogos. Én is őszintén meglepődtem, amikor azt véltem felfedezni, hogy voltaképp, ha nem az ülés tiszta fos, akkor a padló és az ablak már kompenzálja. Egyszerűen nem értem. Biztos élvezet így buszt vezetni, a visszapillantóból egy pöcegödröt látni, amiben emberek ficánkolnak. A másik meg, hogy mi a fenéért kell a hajléktalanokat felengedni. Tudom, nem villamos, de ott issza a tablettás szart, és közbe nekisimul az alatta ülő (nem pöffeszkedő) néninek. Az egyetlen ami az utazás kellemetlenségeit enyhíteni tudta, a helyes fiú volt, akivel végig szemeztem. Amúgy úrfit sosem csalnám meg, csak néha a változatosság gyönyörködtet, persze csak ideig-óráig, így a tapasztalt nő tudja, hogy a csókra vágyókat elhajtjuk. A többiről nem is beszélve.

esküszöm utolsó

Zsíros spangli gazdája leszek a szülinapomon, én így ünneplek. Az alkohol meg hizlal.
De ebből nem lesz rendszer!

Tetszik az előző bejegyzésem, egy nagy rakás semmi, de mindenkinek a hasznára válik. Ugyanúgy, mint...nemtom mi, nem is izgat.
Basszus, leszakad a lábam, komolyan mondom a topánkámat kidobom, a lábam nem bírja tovább, olyan, mint az égő gyomros-gyomor a reklámban, csak az én lábam pont, hogy alig mozog. Ernyedt csonkként lifeg, a sarkam pedig különösen fáj, főleg egy bizonyos pózban. Ha egész nap nem mozgatnám a lábam, akkor tuti elmúlna, és még szobrot is elneveznének rólam, meg még nem is visszeres a lábam, szóval, világ, készülj fel, jövök. Illetve előtte még lemosom a lefoszladozó alapozót és szemfestéke, meg beveszem a szépségkapszulámat. Valamiből meg kell élni nem?

szonytol

Nem tom mi a fene a bajom, de a jó kedv szintem a minimumon leledzik, ami olyan szinten idegesítő, hogy egy lagymatag, tespedt munkásnak érzem magam, aki a semmittevés édes mámorában úszik.
Hasztalanság, mert tudom, hogy tanulnom kellene, de egyfajta magam elleni felkelés révén inkább maradtam blogot olvasni. Imádom ennek a nőnek a szarkazmusát, komolyan, olyan stílusban kiosztja az embereket, amire én ha akarnék sem lennék képes. Szóval Montag-on keresztül élem ki a személyiségem azon oldalát, amit én sosem tudnék felszínre hozni, meg nem is szeretném, mert, úgy általában nem vagyok olyan. Elütnék az én megszokottan jámbor magatartásomtól.
Istenem, Juli éppen Andrist rezgeti, aki alszik, és egy normális hosszúságú combfix van rajta. Olvadna ki a szemem, mert az enyém nem jó, főleg mióta mama becsomózta, szóval felfutott a szál, ami nem túl erotik.
Belépett a képbe Katica, Aliz barinóje, amúgy Aliznak lánya van. Katica pedig jobban tenné, ha papír zacskóval takarná el siralmas fejét. Ezalatt a kilógó hörifogakat értem. Oltári gáz. Ez már nem rotációs kapa. Ez több annál, legalábbis hosszabb, tuti egész nap kétségbeesetten rágja a kulcscsomót, nehogy tovább nőjön. Úgy érzem ma az elégedetlenek sivár életét élem/éltem, és igen erős a belső indíttatás, hogy sértett és elviselhetetlen leszek. Épp ezért, mielőtt robbannék, hatástalanítom a bombát, és a sok szart, ami bennem leledzik, kiadom itt, szerintem így még jobb. Ma megkérdőjeleztem, hogy elég érdekes, értékes, okos és szép vagyok-e. Persze tudom, hogy igen. Csak ma egy olyan sötét napja van az életemnek, hogy belesajdul mindenem ha számot vetek magammal. Amúgy 2 nap és 17 leszek. Vénlány. Emelett már ennyi idősen is eltudom dönteni, hogy életem végéig nem megyek többet vidámparkba. Szerintem 2 év a rövidtávú kilátás erre, de ki tudja. Mindenestre, amíg kiver a víz a magasesésnevű tákolmánytól addig messzire elkerülöm, és ha kell a WestEndbe is csak kerülőkkel megyek. És a helyszínen nem nézem meg a ruhákat sem azok árát, mert szégyenemben elsüllyedek, pedig szerintem a sok vigyori eladólány is együttérez, amikor a vevő arcára fagy a vigyor, elvörösödik, majd siralmas képet vágva visszateszi a kiszemelt ruhát, ezesetben, a pultra, és elkullog. Mély és őszinte megvetéssel a tükörbe nézve, hogy neki bizony nem telik sem Conversre, sem Nike-ra, és hogy lesütött szemmel nézi (a mellesleg imádott és király) futócipőlyét,  amely amúgy egy tök sima, fehér Converse árát verdesi alulról. Élet, ne bassz ki velem, persze, van aki csak Conversben nyomatja, gratulálok. Nekem egyelőre álom. Vigasztalódom, majd tantra szex-szel, mert az úgyis úri-muri. Éva szőlős-epres-mézes-csokis romantikus ünneplése sem rossz, de szerintem úrfi ehhez még nem nőtt fel. Az ő Gábora úgyis már 20, az enyém csak 16. Vadulunk emberiség.

pedig tök jó címet találtam ki

akartam írni már, csak nemtom miről.
Tudatosítanom kell magamban, hogy a fiúkkal ápolt kapcsolatom mélyebb alapokon nyugszik, mint a barátnőimmel való viszonyom.
naparcú vagyok :D