2011. szeptember 5., hétfő

Nem bírtam már tovább, túl nagy volt a nyomás már rajtam, a liftben sírva fakadtam, de az anyai ölelés mindenre gyógyír. Nagyon szeretem az anyukámat. A mi viszonyunk minden értelemben különleges, és ezzel mindketten tisztában vagyunk. <3


Amúgy Vivi írt vissza, hogy lerendezi a szülőkkel az új cipő dolgát, mert ma nem tudja megnézni a legfrissebb totyist. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése