hárfa, mert annyi féle címet tudnék adni

Most egy gyors bejegyzést szeretnék csak írni, igaz, egyáltalán nem volt eseménytelen az utóbbi időszak sem. Betti cipőjéhez új tervet készítettem, amit ma még tovább vittem, de időre elkészülök. Emellett pedig képbe jött, hogy egyik ismerősöm reklámozna engem az üzletében, szóval beindulok karácsony előtt. Ráadásul kevesebb, mint egy hónapom van, de a Meskán egy csomó mindenre leltem. Nézzétek meg az oldalt, ajánlom. :)
Ma pedig DIY blogokat olvastam, csináld magad kiegészítőkről. A lényeget viszont nem hagyhatom utoljára. Bár annyi mindent mesélnék, de találkoztunk péntek délután Attilával. Egyszerűen nagyon durva volt, mert eddig úgy gondoltam, hogy egy faragatlan bunkó, de szöges ellentéte az elképzelésemnek. Nagyon szimpatikus, de ez még csak az első újonnani találkozó volt, és nem, nem volt csók. Mindenesetre gőzölög a teám, az is lehet még majd jövök, de egy Julia Roberts film megy. Persze a Fem3-on meg a Terminál Tom Hanks-szel, akit imádok, csak nincs a csatornára előfizetésünk.:'(
Zárómondatnak elárulom, hogy elvileg gömbölydedebb lett a popóm, de hál' Isten más részeimre nem ment. Szerintem ez a reggeli előtti 3-4 kocka étcsokitól van:P.
De tényleg megyek most viszont, mert a tetőfokra hágott az izgalom hátul. :)

Noémi

Noémi, egy olyan évfolyamtársam, aki hihetetlen gazdag, és bármit megtehet. Ezen kívül nagyon csinos, tényleg nagyon jól néz ki. Akik pedig nem ismerik azok utálják, mert irigyei, akik pedig nem ismerik és nem is utálják tartanak tőle, de nem azért mert erőszakos vagy bármi.
Személy szerint én eddig úgy álltam hozzá, hogy reggel egy buszon megyünk suliba, és, hogy pár szót váltunk, meg viccelődtünk az utóbbi időben. Aztán tegnap bejelöltem ismerősnek, ő visszajelölt és képet lájkolt. Ma a mosdóban pedig dumálni kezdtünk, majd végig hazafelé, mert 4 megállóval előttünk száll le. Kicsit féltem, hogy mit szól majd hozzám, vagy, hogy a téma megszűnik közöttünk, de nagyon jó volt. Tök aranyos csajszi. Egyáltalán nem beképzelt, az elkényeztetett talán igaz rá, de csak olyan szempontból, hogy mindene megvan, tárgyi értelemben, ugyanakkor nem felvágós. Teljesen aranyos volt és kedves. Nagyon szimpatikus. Azt viszont kellemetlennek, vagy inkább furcsának találom, hogy Karola meg Dóri meg sem próbáltak vele beszélgetni. Nem tudom ő ezt mennyire érezte kellemetlennek, de nekem úgy tűnt nem zaklatja fel. Bár Karolával együtt járnak spanyolra is, szóval nem hátrány ez sem.

zenélő érzelemvilág

Hát ma elég színes napom volt érzelmi skála szempontjából. Reggel mikor beértünk, megláttam az én kedvenc Foxomat, és olyan ábránd arccal nézett rám. Komolyan üdítő látvány, mert méz-szőke, aranyhaja van, és félhosszú. Annyira aranyos, oda vagyok érte. De ő még csak 14 helyett 16. Szóval egy évvel alattam jár. Bár alakulna valami köztünk...valami komolyabb. De lehet jó úton haladok, mert ma is elmentünk egymás mellett, ő pedig megint próbált a hajamba kócolni, persze én ügyesen egy guggoló manőverrel ezt megelőztem. Viszont másodszorra már engedtem. Így nem is nézett kurvának, de elérhetetlennek sem, kb, mint abban a csirkés viccben. :P
Mondjuk akkor vizes volt a keze, de nem érdekelt, mert megállt mellettem és hülyültünk...vizsgálgattuk egymás kezét. Én át sem érem a csuklóját, és olyan hatalmas hozzám képest, de annyira édes. Jó érzés volt csak úgy megérinteni őt, picit kislánynak éreztem magamat, mert inkább lökött idióta voltam akkor, mint komoly nő.
Szerintem nem is gondolja, hogy én most is róla szövegelek itt.
Mondanom sem kell, kócosnak becéz. :P

megfújom magam

Rájöttem, hogy álmos vagyok. Miután már nem tudom hanyadik napja kelek későn, azaz 5 után. Ma is amikor hazaértem kidőltem, mert fáztam. Kezelhetetlen tengerimalacnak érzem magamat. Azért ez a legmegfelelőbb hasonlat, mert lehet, hogy az egész csak abból indul ki, hogy fáradt a szemem, és ki akar folyni az üregéből. Pedig ma még cipőznöm kell, meg angolt átnézni, mert holnap doga. Szerencsémre holnap nincs 0, 1 óra...ráadásul a dupla francián filmet nézünk elviekben. Szóval, "sunshine beach oh yeah" lesz :). Gondolom a francia néni sem sajnálkozik ezen; főleg miután kinn van Párizsban, és gondolom reszelt almát eszik, cukrozva persze, fahéjjal, vagy bagettet, és bort iszik. Tényleg, ott most mennyi lehet az idő? :D

záró mondat mára

Hát, elkészítettem a Betty cipő egyik felét, most már csak a másik fél van, logikusan. :) Holnap nincsen nulladikom, amitől fel vagyok dobódva. Ráadásul van egy chio tollam, ami harmonizál azzal a chio sállal, ami itt lóg a nyakamban, és tök kellemes viselet. Persze tiszta műszál, meg neon zöld az egész. Végtelenül ronda :D, de nem minden a külső...:P.
Megnéztük a Harry Potter utolsó részét is, és wáo, nagyon tetszett nekem. Minden volt abban, de nem volt túl húzva. A sütiből pedig nem ettem, mert ahogy készítettem ráeszméltem, hogy annyi benne a vaj, hogy kiüt egy elefántot is...Nem is értem anyuék, hogy képesek egyáltalán enni belőle, vagy, hogy Apu anyuja, ma ünnepeltük őt, tortájából rögtön 2-3 szelettel megesznek. Nem arról van szó, mert szerencsére nálunk elég gyors anyagcseréjű mindenki, Dóri pedig mozgás nélkül csak attól fogy le, hogy kevesebb krumplit és több salátát eszik, szóval. De a vércukorszint, az egészség nem számít. Olyan hülyén érzem magamat, mert én olyan precízen ügyelek minden bevitt kalóriámra, ők pedig habzsolnak. Mindig az ugrik be, hogy későbbre nem marad nekik, másrészt egyes országokban éheznek, egyes magyar családok pedig szintén. Lehet én előző életemben valami aszkéta voltam, úgy érzem.
Megírom Bettynek, hogy a fele gyerek elkészült, nehogy azt higgye, hogy megfeledkeztem a dologról. ;) Aludjatok jól :) Je vous vous embrasse! (L)

amikor a világ vége én vagyok

Ezt mondta a kedves Attila nevű pajtásom nekem, aki most konkrétan gürizik. Értek ezalatt minden lágy seggnyalást, mert ez számomra már csak az. Lehet, ő nem érezte, nem tudja, vagy nem tudta, hogy én mennyit mentem utána, és, hogy mennyire belé voltam zúgva. Igaz még "fiatalok" voltunk, vagyis fiatalabbak, e az utóbbi időkben is, ha úgy hozta kedve elővett, ha meg nem, akkor nem, én pedig várhattam. "Csönded vagyok" életérzéssel, mert még csak nem is foglalkozott velem, én voltam a "belső hangja", amit ő észre sem vett. Most viszont fordult a kocka. Ha nem vagyok a gépnél este, akkor rám ír egy üzenet formájában, semmi értelmeset persze, de akkor is. Ezen kívül bókol, meg kétértelmű megjegyzéseket tesz módjával. Viszont az tetszett, amikor azt mondta, hogy én vagyok neki a világ vége, és konkrétan a legművészibb fotót linkelte be rólam, nekem. Az valóban jól esett, de ezen kívül semmit nem várok el, max egy smacit, mert azt megígértem magamnak, már évekkel ezelőtt. És akkor kell egy "végcsók", hogy örökre lezárjam ezen szakaszát az életemnek. Vagyis azt a részt, ami róla szól. Függetlenül attól, hogy ketten is rossz véleménnyel vannak az agyi képességeiről és a külleméről. Már az sem érdekel, ha egy varangyosbreki, "csak azért is" felfogással véghez viszem a tervem.

A péntek...

Temetésen voltunk pénteken. Andi apukájának a temetése, Andi teljesen összetört. Annyira fájt látni, ahányszor sírva fakadt, én is elsírtam magamat, ráadásul már a kocsiban is teljesen idegroncs voltam. Valahogy még mindig nem békéltem meg a ténnyel, hogy apa meghalt. Nem azért, mert annyira hiányzik, mert nem, sőt, az a baj, hogy dühös vagyok, és rengeteg belém szorult érzés kavarog bennem. Nem szeretném ha kitörnének, de valahogy a beteges szintű ragaszkodásom pár dologhoz, ebből fakad, úgy érzem...Szomorú, de ez van. az pedig nem sokat segít, hogy állandóan beszólongat nekem az új apám, az imént is. Mindegy is, olyan sosincs, hogy tökéletes, ezt el kell fogadni. A régi apámon pedig túl kellene lépnem, de álmaimban még mindig él, és én mindig félek, hogy megint beköltözik hozzánk. Csak akkor jövök rá, hogy már nem él, ha felébredtem. A sírhoz pedig elmentünk, illetve, anyuék elmentek, mert én majdnem hisztigörcsöt kaptam a melegedő autóban. Iszonyatosan sok feszengés volt bennem, egyrészt mert dermesztő hideg volt, és az ujjaim a kesztyűben is dagadttá és vörössé duzzadtak, plusz csontig fagyott a lábam, igaz harisnyában mit várok... E mellé párosult az, hogy láttam Andi fájdalmát. Neki hihetetlen jó viszonya volt az apjával, imádták egymást. Én is imádtam aput, ő is engem, de az alkohol meg rabul ejtette, szóval esélyem nem volt. Talán ezért olyan nehéz, mert iszonyatosan hálátlannak érzem ezt az egész helyzetet. Talán könnyebb is dühvé formálni a szomorúságot ,ami bennem van, mert így nem ül ki fájdalom az arcomra. Talán tavasszal elmegyek majd a sírjához, és leteszem oda a fél diómat. A másik felét Andinak adtam a temetésen, kívánom neki, hogy enyhüljön a fájdalma, mihamarabb...

Ígéret

Igen, tudom, megígértem, hogy kiteszem a cipő képét. Hát, most itt az ideje, anyu feltette őket már pár napja. A fészbúkon már jöttek rá lájkok :) és úgy néz ki lesz még egy megrendelőm Karácsony előtt :D. Szóval ,most zsíros lesz a buxám, és tudok-végre már, életemben először- úgy karácsonyi ajándékokat venni, összerakni, készíteni, hogy a többieknek fogalmuk sem lesz róla, hogy mit ügyködök. Részemről nem kérek semmit, most csak adni szeretnék. Persze csalódott lennék, ha rám semmi nem várna a fa alatt xD, de szerintem ez már csak a szokás hatalma...:D. Meg hát, azért a törődésünket is kifejezzük ilyenkor. Bár azt csak kisebb ajándékokkal lehet...mint puha zokni, vagy mamusz, értitek. Én biztos vagyok benne, hogy beléjük vésem a karácsony hangulatát, az elkövetkezendő egy évre! :D
Amúgy már nekiláttam a Betty cipőnek is! ;) De ez a bejegyzés legyen akkor aaaa, Fanni-cipőé :D!!!:

Megyek és bekenem magamat betadinnal, és megiszom az esti teámat. Aztán beszélgetek Dórival. Még csak 9 óra...az is lehet, hogy bepróbálkozom egy képpel.

olyan....

Nagyon klassz volt benn a hátsó szobában apunak csak a karján feküdni. Ilyenkor olyan vagyok, mint a lemerült aksijú telefon. Csak engem szeretettel lehet feltölteni. :)
A kép még nem készült el sajnos, lehet majd holnap. Sütit is csak holnap csinálok most már. Egyszerűen lepunnyadtam torna után, persze miután bevégeztem az esti salimat. :) Egész nap a 'csönded vagyok' megy a fejemben...olyan szép az a szám.
Ma találkoztam Mónival. :) Teáztunk és vettem neki egy csokit, barátsága megbecsüléseként, Dórinak pedig egy zacsi csipszet...:). Délután tök hosszan dumáltunk, végre, és összeveszés nélkül. Szerintem a heti csoki meg csipsz meghívásból jobban érzi, hogy foglalkozom vele, mintha csak vállveregetéssel fejezném ki a szeretetemet. Kicsit olyan "szeretetfalat" feelingű. xD
Mindenesetre zajlik az élet, mamával most vesztem össze megint, haaj, nem sorolom...
Közben fészen megy a vagdalkozás közösben, és most Móni is Dóri ellen kelt. Értem, hogy ő is mérges Dórira...tulajdonképpen rajtam kívül senki sem látja, hogy a mesteri tigris álarc mögött egy kisegér rejtőzik...

tettetett valóság

Ez egy sajátos fogalom, amit én alkottam még egyszer poénból. Viszont most már valóban tartalmat nyert. Értem ez alatt azt, hogy most olvasgattam az egyik volt évfolyamtársnőm blogját, akivel együtt jártunk franciára tizedikben. Most nem tudom melyik suliban van, csak, azt, hogy apácák is vannak ott...
Divatos, gazdag és heti szinten eszik sushit, éttermit...plusz "enyém a világ" életfelfogású volt. Ugyanakkor humoros meg lökött, és buta is.
Most meg olvasom a blogját, összeszedetlen, jellemzően túl van dramatizálva pár részlet benne...először azt hittem Dóri írja. Esti krumplisaláta és bűntudat. Az vicces volt. Csak utána írja, hogy nem tud megfelelni a szülei elvárásainak, meg, hogy az anyja alig várja már, hogy 18 évesen "kirúgja" a házból...
Nem is olyan szép meg csillogó az élete. Viszont én meg nem tudok bemenni a szobába Dórihoz...zavar, hogy idétlenségeket kommentál fészen a Közösbe, mert ami ott folyik az szánalmas, vagy nevetséges. Fölösleges volt elkezdenie kötözködni, mivel ez valóban csakis értelmetlen bajkeresés. Most ott tartunk, hogy végre feloszlott egy szar társaság, eljárt az idő felettünk, erre meg amikor jönne a méltó elbúcsúzás, akkor jól oda kell pörkölni(e)...tényleg nem látom értelmét. Végig sem olvasom inkább, mert fáj látni a sok blődséget, és főleg, hogy most Dóri is tök primkón kezdte ezt el...nem is tudom minek...attól félek, hogy lassan mindenki elpártol mellőle a természete miatt. :S

anyunál alvás

Mivel apunál tegnap 'kanpááreee' volt, ezért nem itt aludt. Én visszaélve a helyzettel, bevackoltam anyu mellé. Olyan megnyugtató illata volt. Rögtön kacsót nyújtott, én meg csak bebújtam mellé. Gondolom Ti is tudjátok milyen kellemes egy anya közelsége, az illata, és milyen megnyugtató érzés csak mellé bújva durmolni. Akkor abban a percben semmilyen problémácska nem izgatott, senki véleménye nem érdekelt. Nem volt fenyegető a számomra semmi. Maga a kézzelfogható lelki békesség.
Egyértelműen többször kellene csak így vackolnom...de a hét közbeni rohanás miatt az ember már azt sem engedheti meg magának, hogy a családjára is időt szánjon, vagy ha úgy vesszük, azokra az emberekre akiket szeret. Nem hiába más az, ha Éva itt alszik...Nem hiába megyek piacra mamával, meg bevásárolni, ilyenkor csak rá figyelek. Nem hiába mászok anyu mellé be, ilyenkor élvezem, hogy ő csak rám figyel. Gonosznak is érzem magamat, de csak vicces értelemmel, mert olyankor ő figyel rám, persze én is ő rá, de én inkább élvezem a helyzetet, hogy a gyerkőce vagyok. A mindig picike, dundi arcocskájú kicsi lánya.

csönded vagyok (L)

Imádom ezt a számot, Beck Zoli meg a Punamy feldolgozta, és olyan hangzása van, hogy őrület...
http://www.youtube.com/watch?v=cyz10mns5Vo&feature=related
Egész délelőtt itt ülök, nem teszek mást, csak Betty cipőjét tervezem, az ötletek pedig egyre csak jönnek, szóval még ma meg lesz a terv. :) Aztán este kiteszem a Fanni-cipőt is. :) Ugyanakkor félek, hogy kiégetté váltam picit, mert elnézve a Fanni-cipőt, tetszik, hordanám, de teljesen más irányba figyelek most. Nem tudom magam sem pontosan merre. Olyan vagyok, mint a szórt fény...lehet ez az őszi szünet mellékhatása...:)
Mónit felhívom van-e kedve MOST összefutni meg sétálni egyet...Mostanság sokkal jobban utcára vágyódom, persze nem este, mert akkor nem merek kimenni, sem.
Attila pedig még nem válaszolt a válaszomra...valószínűnek tartom, hogy 3 hónap múlva, majdan, visszaír...de én nem várok majd rá meg semmi hasonló. Van úgy, hogy az ember már teljesen kiábrándult egy másik emberből. Én vagyok a kiábrándult, szerintem...

Attila...

Szóval írt egy kb 3 soros üzenetet, érdeklődés szinten. Azok után, hogy nyáron már porig aláztam magam előtte, most nem tudom mit szeretne, de ez már nem vicces. Úgy vagyok vele, hogy kell a francnak ezek után. Nem ám azt játszani, velem, hogy egyszer csak elővesz, mert "olyanja" van éppen. Nem is értem, tovább meg nem akarom vinni a gondolatot, mert képes lennék itt végtelen kombinálásokba bonyolódni, az meg nem kell nekem most...Azért visszaírtam :$. Vérbeli nőként a saját síromat ásom meg...ő pedig asszisztál a növekvő földkupac mellett, mert gonosz. Ám az is lehet, hogy leugrik mellém, képletesen, fogalmam sincs...érezni azon kívül, hogy hiányzik egy kis "olyan" pezsgés...Egy érdekrománcba is belemennék most, őszi-légy életfelfogással.
Csak attól félek, hogy a csontjaim tapogatása és a bordáim nézegetése korántsem olyan vágykeltő...talán kívülről, mert szemmel dicsérnek a férfiak, de nem tudom mi lenne, ha bármelyik is megérintene fizikailag. Szeretek véknya lenni, közben eszek mindent, csak ilyen édességeket nem, amik toxikusak a szememben...de őszintén szólva azok nem is hiányoznak nekem...
really interesting...
Aludjatok jól galambok, megyek pletykalapokat olvasni és teát inni. :) Anyu mellé bekuporodva, reményeim szerint. :)

hosszú lépés

Fú, szerintem elég rég írtam, egész héten a tanulásnak éltem, meg a sebek nyalogatásának. Olyan sebek, amik amúgy nem léteznek, vagy nem elég mélyek. Nem tudom értelmesen kifejezni magamat. Most elég fáradt vagyok, ősz van, ilyenkor amúgy is, meg ma különösen. Nemsokára viszont sütit készítek. :) Viszek majd le Andinak is természetesen, csak nem tudom mikor van itthon. Ő hozott nekem vitamint és 3 üveg bio-levet, mert aggódik értem. imádom Andit, még mindig példakép számba megy a sz6ámomra. Amúgy elkészült a Fanni-cipő is. Igen, lelkes vagyok, nehogy azt higgyétek, hogy nem, csak hosszú nap volt, és érdekes dolgok is történtek.
A festményemet is folytatni tudtam, a Betty cipőnek pedig el kellene készítenem a vázlatát, mert az határidős' :)
A Magdi-cipő árát még mindig várom...ezt le kell jegyeznem, hogy ne feledkezzem meg róla. Meleg teákat iszom, és most is fantáziálok egy csészéről...lehet ebből ma mégsem lesz sütikészítés, mert pluszba még tele vagyunk ÚJ, vagyis eheti, női szennylapokkal. Ráadásul ma csaj-zóna van, mert Apa kanbulizik. Őszintén szólva, mentem volna én is, mert ott van egy csomó haverja, akik pedig nagyon bírnak minket...Hozzáteszem vonzás is van, például Szaki, vagy Gabesz...csak épp Szaki lányával egy suliba járunk, ráadásul a felesége a volt sulinkban tanítónő. Plusz: ábránd marad. Azonban Attila írt üzenetet ma nekem... nem tudom mire vélni ezt sem.

győzd le a démonokat!-a szeretet erejével.

Tamara fészén ez áll. Érdekes, mivel ő maga is dámon számba megy, a szememben. Hirtelen ez ragadott meg, de amúgy nem akarok tovább negatív dolgokról írni. Röviden annyit, hogy a testvérem nem képes megtalálni önmagát, és nem is lesz rá képes, amíg saját maga számára ő a legfontosabb, és másokra nem figyel.
Ezen kívül, mivel megvan a toll, ezért a Fanni cipő már halad, és szerintem lehet, hogy este bevégzi. :) Még a Magdi cipő árát sem kaptam meg, szóval, remélem anyu mihamarabb "állja", mivel ajándék...lassan Kari. :)Kedvenc ünnepem, a hangulat miatt, de az már nevetséges, hogy az Árkádban már minden erre hajaz. Gusztustalan, hogy ebben is csak a pénzt látják...idő előtt már karácsonyi cuclikat árulni...
Amúgy elkezdtem festeni is, szóval délelőtt festettem, délután cipőztem és letekertem több, mint ezer kalóriát. Ugyanakkor eszek, ettem kenyeret, képzeljétek kölest is ettem. Persze még mindig nem eszek annyi kalóriát, mint "kéne". De haladás azért, ráadásul szeretem, és nem érzem szükségét annak sem, hogy túlzásba vigyek bármit is ilyen téren. :)
Na megyek, mert itt van apu. :)

egy levél

Zsuzsi rám írt fészen, hogy miért bontottam vele az ismertségemet. Őszintén megmondtam neki, hogy mit gondolok a Tamara-Laci-Norbi témáról, és, hogy nem értem, hogyan képes még szóba állni vele ezek után. Megírta nekem, hogy a szülei nem engedték, hogy iskolát váltson, mert azt szerette volna, és, hogy Tamarával csak nagyobb társaságban hajlandó találkozni. Az a nőszemély maga a fertő. Zsuzsit most újra bejelöltem, de ezen kívül én mindennemű csatornát be szeretnék zárni, amely a szánalmas múlt őszre vezet vissza. Tamarát pedig ki szeretném törölni a múltamból, hogy közünk se legyen egymáshoz. Ennek az embernek valahol egy sötét pincében van a helye, elzártan az élőktől. Lehet, ő maga Luficer... :S

a patak part szépsége

Végül, reggel Éva kicsalt minket, menjünk a patak partra. Teljesen józanul, egy kevésbé friss taggal (szegény Dóri, fél üveg Kalinka életét oltotta ki a butus). Tiszta fejjel beszélgettünk, tök felszabadultan, úgy, ahogy suliban sem tudunk. Nagyon jó volt. A nap szépen virított, körbelengett minket a friss pataki levegő, és a kézzel foghatóan baráti légkör. Szép és kellemes élmény volt. Üdítően hatott a reggeli tornám után, mivel Anikó iránt ellenszenvezek, de nagyon. Sajnos, ha meghalok, abban ő is részes lesz, mert látja a testemen, hogy mennyire csontos, de ő továbbra sem szólt, és megállás nélkül próbál lehúzni engem, ha boldog dolgokról beszélek neki. Félelmetes nő, majdnem elfutottam tornáról, azonban végül ő kezdett el (végre) panaszkodni, mivel valószínű, hogy a férje meg csalja, vagy meg fogja csalni. Végre nem próbálja betegesen fenntartani az "Anikó boldogságos" élete látszatot. Ez a nő megkeseredett, és világ életében egy kis húsgömb volt. Anorexiás volt, bulimiás. Gyűlölte és máig gyűlöli az életét, és ezért azt gondolja, hogy fájdalmát azzal enyhítheti, ha másokat próbál nyomorult helyzetbe hozni. Szánalmas ember az ilyen, sajnálatra méltó, de azért sem rúgok én is belé egyet...
A kellemes pataki üldögélés utána mamával piacoztam. Szeretek mamával lenni, jó fej asszonyság. :) Csak túl jó a szíve, és emiatt a munkások tömkelege hozzánk jár kávézni. Minket pedig úgy méregetnek, mint a vásári sertéseket, majd kiolvad a szemük. És az egyik kedves dolgoskezű rendesen megpakolta a mellékhelyiségünket-kár, hogy nem vette észre a légfrissítőt. :S

a csajok estéje :)

Hát, hatalmas durranás volt.
Azzal indultunk, részemről, hogy átvittem a kalóriaszámomat mínuszosba. Ledolgoztam az aznapi ételadagomat, ami elég parány volt amúgy is, plusz még azután is égettem, hogy bűntudatom ne legyen. Az eredménye, az, hogy nem ittam annyit, hogy jól jöjjek ki, szóval tegnapra mérve semmit sem ettem konkrétan. Ma délelőtt pedig olyan éhes voltam, hogy a paradicsomlevesből egy picike epres tányérba kiszedtem egy nagyon pici adagot, és megettem, azt is úgy, hogy 2 részre osztva, mert egyszerre nem bírtam legyűrni. Nagyon kevés volt, de a reggeli után, ami 5 órakor volt, torna miatt, fél 10-kor rám fért már, szóval nem vagyok gáz. :) Aztán ma ettem ebédre fincsi salit, este pedig diabetikus áfonyalekvárral megkentem 2 teljes kiőrlésű kenyérszeletet. A könnyem csordult ki majdnem, amikor anyuval megvettük a lekvárt, annyira örültem, mert mindig úgy néztem rá, hogy soha többet nem eszem ilyet, pedig olyan jól esett. És hozzáteszem, minimál kalóriás vacsora. :)
De a lényeget se hagyjam ki. Szóval nehezen, de beindult végre a nő-egylet, mivel Szabi elég sokáig "kísérő" volt. :S Hát, zavarni épp eléggé zavart minket, úgy kellett leráznunk. Segített beszerezni egy kis üveg Kalinkát.
Olyan fél7 tájt beindultunk. Behívtuk mamát! :) Benn volt Pöpe is (a kutyunk), szóval egy helyre összpontosult az összes nő/lakó a házban. :)
Töltöttünk eper bort, amit apu vett nekünk :), és hallgattuk mamát, aki mesélt a fiatal koráról, és annyira jó volt, hogy ott benn volt, és beszélt, és annyira, úristen, felemelő visszagondolva is. Szeretem mamát. :)
Évának meg nekem már a bor is a fejünkbe szállt, viszont Dórinak nem volt elég, így elkezdett vodkát inni. Meg is jött a kedve rendesen, mama pedig észrevette rajta, hogy teljesen kész van, mert konkrétan kidülöngélt a Wc-re...
Na az kellemetlen volt, de kimagyaráztuk, szegény mama elég rosszul érezte tőle magát. Persze én sem úsztam meg, mert éjfélkor felkeltett, mert hányingere volt, szóval én ápolgattam. Ráadásul olyan ügyesen, hogy 10 perc múlva már aludhattunk megint. :)
Konkrétan így csajosan megbeszéltük, hogy nem értjük ki az, aki erre minden hétvégén képes...Szerintem egy időre elég is volt ez az este nekünk. Punnyadtan, tompa aggyal bambulni a másikra és gurulni az ágyon nem olyan szórakoztató, mint ahogy vártuk. :)

pipő

Sárga toll kell, és én esküszöm elkészülök, csak ne lennék ilyen átok lusta. Mindenesetre holnap jól seggbe rúgom magamat, és elmegyek Árkádba venni. Magam mellé szedek egy útitársat is, remélem lesz ki elkísér. :)
Amúgy helyzetjelentés az előző esténkről a következő bejegyzésben. :)

olvadok

Mivel már magam is attól félek, hogy lassan belehalok az életbe, ma ünnepélyesen elkezdtem teljes kiőrlésű kenyér fogyasztásba. Nem tudom, hogy azért, mert napok óta hurokkal a nyakamon ébredek, úgy érzem, vagy pedig az, hogy látom anyu és apu mennyire aggódik. Igazából, én is elkezdtem aggódni, főleg, hogy a combom megint keskenyedett...
Ijesztő a karom, és a felső testem, tornán pedig majd meghaltam, annyira szúrták a csontok a bőrömet. Egyszerűen szörnyű érzés volt, és nem szeretnék úgy kinézni, mint egy anorexiás emberutánzat. Nem, nem és nem, iszonyatosan néznek ki az anorexiás nők. Persze, továbbra is maradok vékony, mert edzéssel tartom magamat, de bővítem a repertoáromat, a terén, hogy mit eszek. Ideje változtatnom. Sikerült leadnom magamból a felhalmozódott vízmennyiséget, és fölösleget, amit senki sem látott rajtam. Akkoriban csak kölesgolyót (napi 4-5 időnként 6 csomag, csomagja olyan 500kcal-al), plusz a napi 2l 100%-os narancslé (500 kcal literje szintén) és a napi kb negyed, esetenként fél kiló méz megevése, halmozottan sok szezámmaggal, ami azt jelenti, hogy egy kisebb tányér tele szezámmaggal, irtózatos kalóriabombák. Emellett nem ettem nyers zöldséget, csak főttet, gyümölcsöt pedig annyit sem. A folyadékbevitelem is csak a narancslére korlátozódott, na meg túlmézelt zöld teára. Nem is említem akkor már az abonetteket, melyekből naponta egy zacskóval megettem. Kövér voltam? -nem, akkor sem, akkor is dicsérték az alakomat. Napi szinten pedig 5, maximum 7-8 száz kalóriát égethettem el. Hozzáteszem, azt hittem full egészséges vagyok, miközben napi 3-4 ezer kalóriát is bevittem...húst pedig nem ettem, pedig a fehérje az alap.

a kreatívabbik felem

Fel kell frissítsem iwiwen az epresgrafikát, az is előrébb viheti a karrieremet. :)

oh mamma'

Ma lesz a nagy esténk, csajosan, borozósan, élvezve az életet. Nekem nem központi dolog az ivás, és ez az első, hogy nem az utcán kell, lenn a hidegben. Nem kell magunkat kiűzetve és szánalmasan érezni, ráadásul lavór is lesz a közelünkben. :) [Uh, megjegyzem, ma így "koplalás" van, persze kissé kényszeredett módon, mivel semmi gyümölcs nincs itthon, és ünnep nap révén minden zárva.] Szóval ma szénhidrátcsökkentettebbnek kell lennem, mint általában...Ami azt illet a reggelimet már letornáztam, most korog a pocim, ezért sok teát iszom, hogy elnyomjam... ebédelni még fogok, halat, meg karfiolt, csinálok majd magamnak. Aztán ,ahogy anyuék elmentek, rápattanok a szobabicajra, és leviszem magam mínuszba, majd még egy almát eszek délután, nem hiszem, hogy 2x bicóznék, inkább 10 perccel megtoldom az edzést, hogy több mint 1000 kcal menjen le...ennek végeredménye egy hatalmas esti tivornya, szerintem ma nem is vacsorázom. Holnap iszonyatosan kelek majd, de nem érdekel. :) Reggel tornára szököm, aztán meg tekerek.

mégse nem?

Lehet, inkább lemondok azon álmomról, hogy én valaha is modellé váljak. Anyuéknak tegnap elég volt csak elszórni ezen megjegyzésemet...ők pedig kiakadtak rögtön. Tihanyba mentünk, egész napos családi program, de elég rosszul sült el, egy része legalábbis. Visszanézve, legközelebb az "én inkább nem mondok" semmit kategórián belül mozgolódom majd. Elég volt csak megjegyeznem, hogy a McDonald's "minőségi" salátája mekkora fos, és ezt továbbra is tartom...Ugyanis nem tudom mennyire élvezetes az a saláta amiben csizmatalp keménységű sajtszeletek vannak, rajtuk pedig egy mócsing húspogácsa, amit grillcsirke formába raktak. Abban száz százalékig biztos vagyok, hogy az minden csak nem az igazi hamisítatlan csirkehús, amit itthon a tányéromon napi szinten viszont látok. Irtózom ezektől az újra feldolgozott húsoktól, ugyanúgy a felvágottaktól. Mindegy is, mert többet ott sem eszem, és nem azért mert olyan prűd lennék, hanem mert ez nem saláta volt. A legrosszabb az, hogy anyuék nem látják a változást sem, anyu szerint most még vékonyabb lettem, ugyanakkor tartom a súlyomat. Emellett elég sok fehérjét is eszek, ráadásul reggelire már búza és tejtermék félét is. A szénhidrátforrásom java részét így a reggelim kiteszi számomra, a többit főleg almából nyerem, nameg zöldségekből. Azt pedig csak leszögezés szintjén, hogy nem vagyok már az a nagy édességes, és nem vágyódom. Ilyenkor érzem néha tényleg azt, hogy mennyire nagy az értetlenség.