délutánom leírása

Őszintén szólva, nincs rosszabb, mint amikor egy barátnőd, aki nem mellesleg régen a tesódnak is barinője volt, nem jön ki (már) a tesóddal. Így kb hallgatom Dórit, ahogy szidja Mónit, vagy kineveti, vagy megjegyzéseket tesz satöbb. Hihetetlenül irritáló. Természetesen Móni sem különb, és ő kb ugyanezen eszköztárral rendelkezik ezen a téren. Nem is értem...ha egyszer nem akarnak már többé barátkozni, mert elegük lett egymásból, mert összeférhetetlenek együtt, akkor miért kell továbbra is ellenséges viszonyt fenntartani. Úgy érzem két mozsár között vagyok a zabszem. Vagy tortában a töltelék. Mindenesetre mindkettőjüket szeretem, igaz, Móni nem a legjobb barátnőm, Dóri pedig a tesóm.
Beszéltünk a szilveszterről, hogy merre megy és ki...neki semmi ötlete. Kicsit azt is érzem, hogy most rajtam keresztül próbálna beférkőzni egy "új" társaságba.
Nehezek ezek az emberi kapcsolatok...

Betty cipellő !!! :)

Na itt is lennének a képek, voi lá! :) Remélem elnyeri a ti tetszéseteket is. 5000 ropogóst kaptam érte. :D

wów wów

Örömmel látom, hogy a tegnapi bejegyzésemtől fogva, egyre többen olvasnak megint, a szunnyadó vulkán megint életre kel. :)
Nemsokára képek, aztán délután, tornára már szerintem nem megyek...de elvileg Mónival találkozunk. Ugyanakkor meg kell keressem Kinga pici barátság könyvét, szégyen gyalázat, hogy elkavartam valamerre:S. Főleg mivel múlt vasárnap sírógörcsöt kaptam, mert Anikó közölte, hogy neki most kell A viskó című könyv, nem máskor, mert az egyik ismerősének szüksége van rá. Eszeveszett keresés után találta meg végül anyu, benn a könyvespolcán. Persze amikor én mondtam, hogy tudom, hogy oda tettem, akkor az valahogy senkit sem vitt olyan irányú keresésbe. Nem mintha az ő saruk lett volna, és azt is megértem, hogy anyu nem szereti ha a polcain turkálunk.
1 hetem van a karácsonyra készülni...karácsonyi vásárra menni...a jövő héten pedig folyamatosan intézkednem kell, hét közben is. Azt hiszem agyvérzést kapok Szent este előtt egy nappal, de akkor egy fakoporsót kérek...meg egy Fülöp-szigeteki kitérőt. :P
(A napokban derült ki, hogy egyik távoli rokonunk ott vetett lábat, már jó régen. Egyszer majd meglátogatom, főleg, mert mostanában dumálgatunk fészen.)

a mai reggel, délelőtt és lassan délután

Hát, a nagy party után...megnyugtatásként mondom, hogy Dóri és Olivér találkoztak még pénteken.:) Úgy érzem, Dórit mintha kicserélték volna, tök segítőkész, érzem, hogy törődik velem, ráadásul a nem túl esztétikusan kinéző Olivért is tök pozitívan ítéli meg, és komolyan, jó hallani, hogy mennyi klasszat mesél róla. Azt is mondta, hogy ő még a barátjaként is el tudná képzelni őt. :) Szóval az egyetemi haveri kör, az már úgy, ahogy megvan, mivel Olivér mindig hívja a Dórit, ide-oda, meg elvileg engem is. :)
De szóval, hazaérkezés után, még fészeltem egy kicsit és kiírtam valami egészen ufo nyelven, hogy lefőtt a zöld teám...
Rá fél órára, ahogy vízszintesbe helyeztem magamat, rögtön rám jött a hányinger. Szerencsére gondoltam, hogy valamelyikünk rókázni fog, így idő előtt beteleportáltam a lavórt az ágy mellé. Én voltam a szerencsés kiválasztott, hogy fel is avassam...lehánytam a kezemet is, és még ma is émelygek. Ráadásul megy a hasam is, mivel a Jäger érvényesíti felettem az 5 cl hatalmát. :S Hajnalban megittam egy kanna zöld teát, azóta is vízen élek, na meg salátán, de azt imádom. :)
Edzettem is ma, 1100 kcal mínusz, a tegnap miatt, kicsit sok volt...
Perpillanat anyura várok, aki itt ebédel mellettem, apu pedig szerintem vérig sértődött, hogy nem az ő főztjéből eszem. Szóval a nagy családi egység, és hangulat, úgy érzem elég terhes dolog...de nincs okom panaszra.

családi paródia

Tegnap 5-től indult a Nagy Eper Party 2011...:)
Érdekes volt, hogy mit ne mondjak. Erika szülinapját ünnepeltük, és ezen belül is bemutattuk az új apukánkat a família azon felének, akik egy részét még sosem láttam, másrészt, már nagyon régen nem találkoztunk, ilyen módon. Emlékszem régen mindig Norbival meg Renivel játszottunk, gurultunk le a lépcsőkön, vagy gépeztünk.
Bezzeg most, érkezéskor már olyan fílingem volt, hogy egy annyira sótlan társaságot sikerült összehívni, felnőttek, 40 felettiek, és csak esznek. Volt olyan is, aki nem is köszönt, amikor beléptünk a házba. Szóval így a dolog kezdete fergetegesen sz*r volt. Dórival leültünk a hatalmas szobában és csak hülyültünk. Az tetszett, egyszer röhögőgörcsöt is kaptunk. Ő iszogatta a likőrt, amitől természetesen jól bepunnyadt, aztán kivégzett egy doboz Raffaello-t mindennemű segítség nélkül. :D
Amúgy most ő is őrült edzésbe kezdett, de inkább nem kommentálom, mennyire tartom egészségesnek, amit csinál. Én úgy voltam vele, hogy nem iszom, semmi. Renivel párszor dumcsiztunk, vele lehetett, Norbival nem. Egy évvel idősebb és egy vagány gördeszkás srác, nagy szájjal, de mégis olyan zavarban volt előttünk.
Egy idő után amúgy a társaságból, leszámítva a nagyikorúakat mindenki kapatos volt.
Ennyi ingyen szeszt még sosem láttam...az embernek kedve lett volna olyasfajta megnyilvánulásokat véghez vinni, mint amikor egy koldus embert leültetnek egy svédasztalhoz.
Amikor már láttam, hogy anya is bögréből issza a likőrt, apu pedig mézes-málna pálinkával öblíti le a torkát, és nem mellékesen a házigazda szeme is ködösödött...
Dóriról nem is beszélve, elhatároztam, hogy akkor itt az ideje a nagy családi beb*szásnak. Kezdtem a sort egy kis Jager-rel, csak egy kupicányival, aztán kb fél üveg gyümölcspálinkával. Az egyik nő, aki végig ugrabugrált egész este, nagyon nagy forma volt, bejött velünk a spájzba, és ott ittunk még egy picit. Mindezt anyu, apu, Dóri, Zoli, Reni társaságában. Nagyon poén volt, bár azon csodálkozom, hogy hogy bírtam még járni...:O. Majd pedig olyan 10 óra környékén átjött Reninek pár haverja, akik, Dóri szerint, nagyon jófejek voltak, főleg a raszta. Ugyanakkor Dóri ítélőképessége az nem a legkitűnőbb ilyen téren. Végül is én is felmentem velük az emeletre, ahol már tekerték is a spanglit, Reni pedig olyan fémkulacsból itta a whisky-t, mint amilyenből a bácsik szoktak.
Felajánlotta a whisky-s kólát, hogy hoz föl nekünk azt is, de én inkább nem kértem az egészből...
Kiosontam egy olcsó klisével, és riasztottam anyut, hogy szerintem menjünk. Őszintén szólva nem volt semmi indíttatásom, hogy beszívva, fél-eszméletlen állapotban kelljen hazaszállítania anyunak. Ráadásul, bármennyire is buli és "haverok", nekem valahogy fontosabb az anyuval fenntartott kapcsolatom, mint az, hogy megint ne tudjon bennem megbízni. Se ő, se apa, de még én sem magamban.

Attila dokumentumok

Szóval találkoztunk pénteken, megint, második alkalommal. Eljött 4 haverja is, akik nagyon jófejek voltak, velem is. Ráadásul lehetett velük értelmesen beszélgetni és humorizálni is. Bár, szívesebben lettem volna csak vele, kettesben, mert akkor legalább tudtunk volna rendesen dumálni. Így viszont, ahogy lementem, elkezdte játszani az agyát. Ez az egyik legidegesítőbb vonás a férfiakban, az örökös bizonyítási kényszer. Értem most ezalatt azt, hogy rögtön fogta a kezemet, félrehívott párszor, gondolom egy csók megszerzése érdekében, de én keményen ellenálltam. Közöltem, hogy a 3. randiig ne is álmodjon ilyenekről. Ugyanakkor egész idő alatt, ha ültünk átkarolt, fogta a derekamat, birtokolt. Legalábbis, nekem úgy tűnt, hogy ez a szándéka, felmutatni, hogy neki asszonya van. Első óta ismerjük egymást, de nekem ez akkor is sok volt. Főleg így, a második "újramegismerős" randinkon. Tudom, hogy teljesen más, vagy más lett volna, ha kettesben töltjük el azt a másfél órácskát, de mit lehet tenni...Mindenesetre kikötöttem neki, hogy legközelebb kettesben legyünk, bármennyire is rendesek azok a fiúk. :)
Amúgy már írt üzit is azóta, szóval megéri nem könnyen elérhetőnek lenni. ;)

rebirth

Józanul sem tudok helyesebben írni, az az érzésem. Tudom, sokáig nem írtam, de csak azért, mert karácsony előtt rohan mindenki...ráadásul a Betty cipőt egy héttel a lebeszélt időpont előtt kellett elkészítenem. Képek vannak természetesen, és ha még nem vesztettem el az összes olvasómat, akkor remélem meg is nézitek őket. :) Anyut megkérem konvizza át a gépre, ebéd után...Haaj, jövő héten már 4 gyertyaláng.
A karácsonyi ajándékomról is szívesen írnék, sőt lehet, hogyha majd olyan lelki szinten leszek fogok is. Csak erős a gyanúm, hogy ha esetleg Dóri ide téved, és elolvassa a listát, ez baromi gáz lenne. Nem szeretnék tárgyiasított karácsonyt, de az ember hozzászokik az évek alatt, hogy tárgyakkal is meglepik őket. Nehéz levetkőzni az efféle "ős" berögződést. Szerintem egy darab szakadna ki a szívéből annak az embernek, aki valóban nem kap semmilyen apró ajándékot, meglepetést. Amondó vagyok, hogy háromnegyed rész szeretet és törődés, egy negyed tárgyba belezárva. :)
Amúgy, rengeteg minden történt az utóbbi 2 hétben, de azt egy másik bejegyzés keretében fejtem ki, hogy mik. :)
Lényeg a lényeg, nemsokára új képek. :D Betty oda volt a pipőért, én is, és jó volt látni az örömöt az arcán. Mellékeltem neki egy csokit is, jól jön, főleg szalagavató előtt 24 órával. :)

Meg kel jegyezzem, hogy részeg vagyok mosz, de holnap jön az új cipő, meg az új hobndolatsor..

hárfa, mert annyi féle címet tudnék adni

Most egy gyors bejegyzést szeretnék csak írni, igaz, egyáltalán nem volt eseménytelen az utóbbi időszak sem. Betti cipőjéhez új tervet készítettem, amit ma még tovább vittem, de időre elkészülök. Emellett pedig képbe jött, hogy egyik ismerősöm reklámozna engem az üzletében, szóval beindulok karácsony előtt. Ráadásul kevesebb, mint egy hónapom van, de a Meskán egy csomó mindenre leltem. Nézzétek meg az oldalt, ajánlom. :)
Ma pedig DIY blogokat olvastam, csináld magad kiegészítőkről. A lényeget viszont nem hagyhatom utoljára. Bár annyi mindent mesélnék, de találkoztunk péntek délután Attilával. Egyszerűen nagyon durva volt, mert eddig úgy gondoltam, hogy egy faragatlan bunkó, de szöges ellentéte az elképzelésemnek. Nagyon szimpatikus, de ez még csak az első újonnani találkozó volt, és nem, nem volt csók. Mindenesetre gőzölög a teám, az is lehet még majd jövök, de egy Julia Roberts film megy. Persze a Fem3-on meg a Terminál Tom Hanks-szel, akit imádok, csak nincs a csatornára előfizetésünk.:'(
Zárómondatnak elárulom, hogy elvileg gömbölydedebb lett a popóm, de hál' Isten más részeimre nem ment. Szerintem ez a reggeli előtti 3-4 kocka étcsokitól van:P.
De tényleg megyek most viszont, mert a tetőfokra hágott az izgalom hátul. :)

Noémi

Noémi, egy olyan évfolyamtársam, aki hihetetlen gazdag, és bármit megtehet. Ezen kívül nagyon csinos, tényleg nagyon jól néz ki. Akik pedig nem ismerik azok utálják, mert irigyei, akik pedig nem ismerik és nem is utálják tartanak tőle, de nem azért mert erőszakos vagy bármi.
Személy szerint én eddig úgy álltam hozzá, hogy reggel egy buszon megyünk suliba, és, hogy pár szót váltunk, meg viccelődtünk az utóbbi időben. Aztán tegnap bejelöltem ismerősnek, ő visszajelölt és képet lájkolt. Ma a mosdóban pedig dumálni kezdtünk, majd végig hazafelé, mert 4 megállóval előttünk száll le. Kicsit féltem, hogy mit szól majd hozzám, vagy, hogy a téma megszűnik közöttünk, de nagyon jó volt. Tök aranyos csajszi. Egyáltalán nem beképzelt, az elkényeztetett talán igaz rá, de csak olyan szempontból, hogy mindene megvan, tárgyi értelemben, ugyanakkor nem felvágós. Teljesen aranyos volt és kedves. Nagyon szimpatikus. Azt viszont kellemetlennek, vagy inkább furcsának találom, hogy Karola meg Dóri meg sem próbáltak vele beszélgetni. Nem tudom ő ezt mennyire érezte kellemetlennek, de nekem úgy tűnt nem zaklatja fel. Bár Karolával együtt járnak spanyolra is, szóval nem hátrány ez sem.

zenélő érzelemvilág

Hát ma elég színes napom volt érzelmi skála szempontjából. Reggel mikor beértünk, megláttam az én kedvenc Foxomat, és olyan ábránd arccal nézett rám. Komolyan üdítő látvány, mert méz-szőke, aranyhaja van, és félhosszú. Annyira aranyos, oda vagyok érte. De ő még csak 14 helyett 16. Szóval egy évvel alattam jár. Bár alakulna valami köztünk...valami komolyabb. De lehet jó úton haladok, mert ma is elmentünk egymás mellett, ő pedig megint próbált a hajamba kócolni, persze én ügyesen egy guggoló manőverrel ezt megelőztem. Viszont másodszorra már engedtem. Így nem is nézett kurvának, de elérhetetlennek sem, kb, mint abban a csirkés viccben. :P
Mondjuk akkor vizes volt a keze, de nem érdekelt, mert megállt mellettem és hülyültünk...vizsgálgattuk egymás kezét. Én át sem érem a csuklóját, és olyan hatalmas hozzám képest, de annyira édes. Jó érzés volt csak úgy megérinteni őt, picit kislánynak éreztem magamat, mert inkább lökött idióta voltam akkor, mint komoly nő.
Szerintem nem is gondolja, hogy én most is róla szövegelek itt.
Mondanom sem kell, kócosnak becéz. :P

megfújom magam

Rájöttem, hogy álmos vagyok. Miután már nem tudom hanyadik napja kelek későn, azaz 5 után. Ma is amikor hazaértem kidőltem, mert fáztam. Kezelhetetlen tengerimalacnak érzem magamat. Azért ez a legmegfelelőbb hasonlat, mert lehet, hogy az egész csak abból indul ki, hogy fáradt a szemem, és ki akar folyni az üregéből. Pedig ma még cipőznöm kell, meg angolt átnézni, mert holnap doga. Szerencsémre holnap nincs 0, 1 óra...ráadásul a dupla francián filmet nézünk elviekben. Szóval, "sunshine beach oh yeah" lesz :). Gondolom a francia néni sem sajnálkozik ezen; főleg miután kinn van Párizsban, és gondolom reszelt almát eszik, cukrozva persze, fahéjjal, vagy bagettet, és bort iszik. Tényleg, ott most mennyi lehet az idő? :D

záró mondat mára

Hát, elkészítettem a Betty cipő egyik felét, most már csak a másik fél van, logikusan. :) Holnap nincsen nulladikom, amitől fel vagyok dobódva. Ráadásul van egy chio tollam, ami harmonizál azzal a chio sállal, ami itt lóg a nyakamban, és tök kellemes viselet. Persze tiszta műszál, meg neon zöld az egész. Végtelenül ronda :D, de nem minden a külső...:P.
Megnéztük a Harry Potter utolsó részét is, és wáo, nagyon tetszett nekem. Minden volt abban, de nem volt túl húzva. A sütiből pedig nem ettem, mert ahogy készítettem ráeszméltem, hogy annyi benne a vaj, hogy kiüt egy elefántot is...Nem is értem anyuék, hogy képesek egyáltalán enni belőle, vagy, hogy Apu anyuja, ma ünnepeltük őt, tortájából rögtön 2-3 szelettel megesznek. Nem arról van szó, mert szerencsére nálunk elég gyors anyagcseréjű mindenki, Dóri pedig mozgás nélkül csak attól fogy le, hogy kevesebb krumplit és több salátát eszik, szóval. De a vércukorszint, az egészség nem számít. Olyan hülyén érzem magamat, mert én olyan precízen ügyelek minden bevitt kalóriámra, ők pedig habzsolnak. Mindig az ugrik be, hogy későbbre nem marad nekik, másrészt egyes országokban éheznek, egyes magyar családok pedig szintén. Lehet én előző életemben valami aszkéta voltam, úgy érzem.
Megírom Bettynek, hogy a fele gyerek elkészült, nehogy azt higgye, hogy megfeledkeztem a dologról. ;) Aludjatok jól :) Je vous vous embrasse! (L)

amikor a világ vége én vagyok

Ezt mondta a kedves Attila nevű pajtásom nekem, aki most konkrétan gürizik. Értek ezalatt minden lágy seggnyalást, mert ez számomra már csak az. Lehet, ő nem érezte, nem tudja, vagy nem tudta, hogy én mennyit mentem utána, és, hogy mennyire belé voltam zúgva. Igaz még "fiatalok" voltunk, vagyis fiatalabbak, e az utóbbi időkben is, ha úgy hozta kedve elővett, ha meg nem, akkor nem, én pedig várhattam. "Csönded vagyok" életérzéssel, mert még csak nem is foglalkozott velem, én voltam a "belső hangja", amit ő észre sem vett. Most viszont fordult a kocka. Ha nem vagyok a gépnél este, akkor rám ír egy üzenet formájában, semmi értelmeset persze, de akkor is. Ezen kívül bókol, meg kétértelmű megjegyzéseket tesz módjával. Viszont az tetszett, amikor azt mondta, hogy én vagyok neki a világ vége, és konkrétan a legművészibb fotót linkelte be rólam, nekem. Az valóban jól esett, de ezen kívül semmit nem várok el, max egy smacit, mert azt megígértem magamnak, már évekkel ezelőtt. És akkor kell egy "végcsók", hogy örökre lezárjam ezen szakaszát az életemnek. Vagyis azt a részt, ami róla szól. Függetlenül attól, hogy ketten is rossz véleménnyel vannak az agyi képességeiről és a külleméről. Már az sem érdekel, ha egy varangyosbreki, "csak azért is" felfogással véghez viszem a tervem.

A péntek...

Temetésen voltunk pénteken. Andi apukájának a temetése, Andi teljesen összetört. Annyira fájt látni, ahányszor sírva fakadt, én is elsírtam magamat, ráadásul már a kocsiban is teljesen idegroncs voltam. Valahogy még mindig nem békéltem meg a ténnyel, hogy apa meghalt. Nem azért, mert annyira hiányzik, mert nem, sőt, az a baj, hogy dühös vagyok, és rengeteg belém szorult érzés kavarog bennem. Nem szeretném ha kitörnének, de valahogy a beteges szintű ragaszkodásom pár dologhoz, ebből fakad, úgy érzem...Szomorú, de ez van. az pedig nem sokat segít, hogy állandóan beszólongat nekem az új apám, az imént is. Mindegy is, olyan sosincs, hogy tökéletes, ezt el kell fogadni. A régi apámon pedig túl kellene lépnem, de álmaimban még mindig él, és én mindig félek, hogy megint beköltözik hozzánk. Csak akkor jövök rá, hogy már nem él, ha felébredtem. A sírhoz pedig elmentünk, illetve, anyuék elmentek, mert én majdnem hisztigörcsöt kaptam a melegedő autóban. Iszonyatosan sok feszengés volt bennem, egyrészt mert dermesztő hideg volt, és az ujjaim a kesztyűben is dagadttá és vörössé duzzadtak, plusz csontig fagyott a lábam, igaz harisnyában mit várok... E mellé párosult az, hogy láttam Andi fájdalmát. Neki hihetetlen jó viszonya volt az apjával, imádták egymást. Én is imádtam aput, ő is engem, de az alkohol meg rabul ejtette, szóval esélyem nem volt. Talán ezért olyan nehéz, mert iszonyatosan hálátlannak érzem ezt az egész helyzetet. Talán könnyebb is dühvé formálni a szomorúságot ,ami bennem van, mert így nem ül ki fájdalom az arcomra. Talán tavasszal elmegyek majd a sírjához, és leteszem oda a fél diómat. A másik felét Andinak adtam a temetésen, kívánom neki, hogy enyhüljön a fájdalma, mihamarabb...

Ígéret

Igen, tudom, megígértem, hogy kiteszem a cipő képét. Hát, most itt az ideje, anyu feltette őket már pár napja. A fészbúkon már jöttek rá lájkok :) és úgy néz ki lesz még egy megrendelőm Karácsony előtt :D. Szóval ,most zsíros lesz a buxám, és tudok-végre már, életemben először- úgy karácsonyi ajándékokat venni, összerakni, készíteni, hogy a többieknek fogalmuk sem lesz róla, hogy mit ügyködök. Részemről nem kérek semmit, most csak adni szeretnék. Persze csalódott lennék, ha rám semmi nem várna a fa alatt xD, de szerintem ez már csak a szokás hatalma...:D. Meg hát, azért a törődésünket is kifejezzük ilyenkor. Bár azt csak kisebb ajándékokkal lehet...mint puha zokni, vagy mamusz, értitek. Én biztos vagyok benne, hogy beléjük vésem a karácsony hangulatát, az elkövetkezendő egy évre! :D
Amúgy már nekiláttam a Betty cipőnek is! ;) De ez a bejegyzés legyen akkor aaaa, Fanni-cipőé :D!!!:

Megyek és bekenem magamat betadinnal, és megiszom az esti teámat. Aztán beszélgetek Dórival. Még csak 9 óra...az is lehet, hogy bepróbálkozom egy képpel.

olyan....

Nagyon klassz volt benn a hátsó szobában apunak csak a karján feküdni. Ilyenkor olyan vagyok, mint a lemerült aksijú telefon. Csak engem szeretettel lehet feltölteni. :)
A kép még nem készült el sajnos, lehet majd holnap. Sütit is csak holnap csinálok most már. Egyszerűen lepunnyadtam torna után, persze miután bevégeztem az esti salimat. :) Egész nap a 'csönded vagyok' megy a fejemben...olyan szép az a szám.
Ma találkoztam Mónival. :) Teáztunk és vettem neki egy csokit, barátsága megbecsüléseként, Dórinak pedig egy zacsi csipszet...:). Délután tök hosszan dumáltunk, végre, és összeveszés nélkül. Szerintem a heti csoki meg csipsz meghívásból jobban érzi, hogy foglalkozom vele, mintha csak vállveregetéssel fejezném ki a szeretetemet. Kicsit olyan "szeretetfalat" feelingű. xD
Mindenesetre zajlik az élet, mamával most vesztem össze megint, haaj, nem sorolom...
Közben fészen megy a vagdalkozás közösben, és most Móni is Dóri ellen kelt. Értem, hogy ő is mérges Dórira...tulajdonképpen rajtam kívül senki sem látja, hogy a mesteri tigris álarc mögött egy kisegér rejtőzik...

tettetett valóság

Ez egy sajátos fogalom, amit én alkottam még egyszer poénból. Viszont most már valóban tartalmat nyert. Értem ez alatt azt, hogy most olvasgattam az egyik volt évfolyamtársnőm blogját, akivel együtt jártunk franciára tizedikben. Most nem tudom melyik suliban van, csak, azt, hogy apácák is vannak ott...
Divatos, gazdag és heti szinten eszik sushit, éttermit...plusz "enyém a világ" életfelfogású volt. Ugyanakkor humoros meg lökött, és buta is.
Most meg olvasom a blogját, összeszedetlen, jellemzően túl van dramatizálva pár részlet benne...először azt hittem Dóri írja. Esti krumplisaláta és bűntudat. Az vicces volt. Csak utána írja, hogy nem tud megfelelni a szülei elvárásainak, meg, hogy az anyja alig várja már, hogy 18 évesen "kirúgja" a házból...
Nem is olyan szép meg csillogó az élete. Viszont én meg nem tudok bemenni a szobába Dórihoz...zavar, hogy idétlenségeket kommentál fészen a Közösbe, mert ami ott folyik az szánalmas, vagy nevetséges. Fölösleges volt elkezdenie kötözködni, mivel ez valóban csakis értelmetlen bajkeresés. Most ott tartunk, hogy végre feloszlott egy szar társaság, eljárt az idő felettünk, erre meg amikor jönne a méltó elbúcsúzás, akkor jól oda kell pörkölni(e)...tényleg nem látom értelmét. Végig sem olvasom inkább, mert fáj látni a sok blődséget, és főleg, hogy most Dóri is tök primkón kezdte ezt el...nem is tudom minek...attól félek, hogy lassan mindenki elpártol mellőle a természete miatt. :S

anyunál alvás

Mivel apunál tegnap 'kanpááreee' volt, ezért nem itt aludt. Én visszaélve a helyzettel, bevackoltam anyu mellé. Olyan megnyugtató illata volt. Rögtön kacsót nyújtott, én meg csak bebújtam mellé. Gondolom Ti is tudjátok milyen kellemes egy anya közelsége, az illata, és milyen megnyugtató érzés csak mellé bújva durmolni. Akkor abban a percben semmilyen problémácska nem izgatott, senki véleménye nem érdekelt. Nem volt fenyegető a számomra semmi. Maga a kézzelfogható lelki békesség.
Egyértelműen többször kellene csak így vackolnom...de a hét közbeni rohanás miatt az ember már azt sem engedheti meg magának, hogy a családjára is időt szánjon, vagy ha úgy vesszük, azokra az emberekre akiket szeret. Nem hiába más az, ha Éva itt alszik...Nem hiába megyek piacra mamával, meg bevásárolni, ilyenkor csak rá figyelek. Nem hiába mászok anyu mellé be, ilyenkor élvezem, hogy ő csak rám figyel. Gonosznak is érzem magamat, de csak vicces értelemmel, mert olyankor ő figyel rám, persze én is ő rá, de én inkább élvezem a helyzetet, hogy a gyerkőce vagyok. A mindig picike, dundi arcocskájú kicsi lánya.

csönded vagyok (L)

Imádom ezt a számot, Beck Zoli meg a Punamy feldolgozta, és olyan hangzása van, hogy őrület...
http://www.youtube.com/watch?v=cyz10mns5Vo&feature=related
Egész délelőtt itt ülök, nem teszek mást, csak Betty cipőjét tervezem, az ötletek pedig egyre csak jönnek, szóval még ma meg lesz a terv. :) Aztán este kiteszem a Fanni-cipőt is. :) Ugyanakkor félek, hogy kiégetté váltam picit, mert elnézve a Fanni-cipőt, tetszik, hordanám, de teljesen más irányba figyelek most. Nem tudom magam sem pontosan merre. Olyan vagyok, mint a szórt fény...lehet ez az őszi szünet mellékhatása...:)
Mónit felhívom van-e kedve MOST összefutni meg sétálni egyet...Mostanság sokkal jobban utcára vágyódom, persze nem este, mert akkor nem merek kimenni, sem.
Attila pedig még nem válaszolt a válaszomra...valószínűnek tartom, hogy 3 hónap múlva, majdan, visszaír...de én nem várok majd rá meg semmi hasonló. Van úgy, hogy az ember már teljesen kiábrándult egy másik emberből. Én vagyok a kiábrándult, szerintem...

Attila...

Szóval írt egy kb 3 soros üzenetet, érdeklődés szinten. Azok után, hogy nyáron már porig aláztam magam előtte, most nem tudom mit szeretne, de ez már nem vicces. Úgy vagyok vele, hogy kell a francnak ezek után. Nem ám azt játszani, velem, hogy egyszer csak elővesz, mert "olyanja" van éppen. Nem is értem, tovább meg nem akarom vinni a gondolatot, mert képes lennék itt végtelen kombinálásokba bonyolódni, az meg nem kell nekem most...Azért visszaírtam :$. Vérbeli nőként a saját síromat ásom meg...ő pedig asszisztál a növekvő földkupac mellett, mert gonosz. Ám az is lehet, hogy leugrik mellém, képletesen, fogalmam sincs...érezni azon kívül, hogy hiányzik egy kis "olyan" pezsgés...Egy érdekrománcba is belemennék most, őszi-légy életfelfogással.
Csak attól félek, hogy a csontjaim tapogatása és a bordáim nézegetése korántsem olyan vágykeltő...talán kívülről, mert szemmel dicsérnek a férfiak, de nem tudom mi lenne, ha bármelyik is megérintene fizikailag. Szeretek véknya lenni, közben eszek mindent, csak ilyen édességeket nem, amik toxikusak a szememben...de őszintén szólva azok nem is hiányoznak nekem...
really interesting...
Aludjatok jól galambok, megyek pletykalapokat olvasni és teát inni. :) Anyu mellé bekuporodva, reményeim szerint. :)

hosszú lépés

Fú, szerintem elég rég írtam, egész héten a tanulásnak éltem, meg a sebek nyalogatásának. Olyan sebek, amik amúgy nem léteznek, vagy nem elég mélyek. Nem tudom értelmesen kifejezni magamat. Most elég fáradt vagyok, ősz van, ilyenkor amúgy is, meg ma különösen. Nemsokára viszont sütit készítek. :) Viszek majd le Andinak is természetesen, csak nem tudom mikor van itthon. Ő hozott nekem vitamint és 3 üveg bio-levet, mert aggódik értem. imádom Andit, még mindig példakép számba megy a sz6ámomra. Amúgy elkészült a Fanni-cipő is. Igen, lelkes vagyok, nehogy azt higgyétek, hogy nem, csak hosszú nap volt, és érdekes dolgok is történtek.
A festményemet is folytatni tudtam, a Betty cipőnek pedig el kellene készítenem a vázlatát, mert az határidős' :)
A Magdi-cipő árát még mindig várom...ezt le kell jegyeznem, hogy ne feledkezzem meg róla. Meleg teákat iszom, és most is fantáziálok egy csészéről...lehet ebből ma mégsem lesz sütikészítés, mert pluszba még tele vagyunk ÚJ, vagyis eheti, női szennylapokkal. Ráadásul ma csaj-zóna van, mert Apa kanbulizik. Őszintén szólva, mentem volna én is, mert ott van egy csomó haverja, akik pedig nagyon bírnak minket...Hozzáteszem vonzás is van, például Szaki, vagy Gabesz...csak épp Szaki lányával egy suliba járunk, ráadásul a felesége a volt sulinkban tanítónő. Plusz: ábránd marad. Azonban Attila írt üzenetet ma nekem... nem tudom mire vélni ezt sem.

győzd le a démonokat!-a szeretet erejével.

Tamara fészén ez áll. Érdekes, mivel ő maga is dámon számba megy, a szememben. Hirtelen ez ragadott meg, de amúgy nem akarok tovább negatív dolgokról írni. Röviden annyit, hogy a testvérem nem képes megtalálni önmagát, és nem is lesz rá képes, amíg saját maga számára ő a legfontosabb, és másokra nem figyel.
Ezen kívül, mivel megvan a toll, ezért a Fanni cipő már halad, és szerintem lehet, hogy este bevégzi. :) Még a Magdi cipő árát sem kaptam meg, szóval, remélem anyu mihamarabb "állja", mivel ajándék...lassan Kari. :)Kedvenc ünnepem, a hangulat miatt, de az már nevetséges, hogy az Árkádban már minden erre hajaz. Gusztustalan, hogy ebben is csak a pénzt látják...idő előtt már karácsonyi cuclikat árulni...
Amúgy elkezdtem festeni is, szóval délelőtt festettem, délután cipőztem és letekertem több, mint ezer kalóriát. Ugyanakkor eszek, ettem kenyeret, képzeljétek kölest is ettem. Persze még mindig nem eszek annyi kalóriát, mint "kéne". De haladás azért, ráadásul szeretem, és nem érzem szükségét annak sem, hogy túlzásba vigyek bármit is ilyen téren. :)
Na megyek, mert itt van apu. :)

egy levél

Zsuzsi rám írt fészen, hogy miért bontottam vele az ismertségemet. Őszintén megmondtam neki, hogy mit gondolok a Tamara-Laci-Norbi témáról, és, hogy nem értem, hogyan képes még szóba állni vele ezek után. Megírta nekem, hogy a szülei nem engedték, hogy iskolát váltson, mert azt szerette volna, és, hogy Tamarával csak nagyobb társaságban hajlandó találkozni. Az a nőszemély maga a fertő. Zsuzsit most újra bejelöltem, de ezen kívül én mindennemű csatornát be szeretnék zárni, amely a szánalmas múlt őszre vezet vissza. Tamarát pedig ki szeretném törölni a múltamból, hogy közünk se legyen egymáshoz. Ennek az embernek valahol egy sötét pincében van a helye, elzártan az élőktől. Lehet, ő maga Luficer... :S

a patak part szépsége

Végül, reggel Éva kicsalt minket, menjünk a patak partra. Teljesen józanul, egy kevésbé friss taggal (szegény Dóri, fél üveg Kalinka életét oltotta ki a butus). Tiszta fejjel beszélgettünk, tök felszabadultan, úgy, ahogy suliban sem tudunk. Nagyon jó volt. A nap szépen virított, körbelengett minket a friss pataki levegő, és a kézzel foghatóan baráti légkör. Szép és kellemes élmény volt. Üdítően hatott a reggeli tornám után, mivel Anikó iránt ellenszenvezek, de nagyon. Sajnos, ha meghalok, abban ő is részes lesz, mert látja a testemen, hogy mennyire csontos, de ő továbbra sem szólt, és megállás nélkül próbál lehúzni engem, ha boldog dolgokról beszélek neki. Félelmetes nő, majdnem elfutottam tornáról, azonban végül ő kezdett el (végre) panaszkodni, mivel valószínű, hogy a férje meg csalja, vagy meg fogja csalni. Végre nem próbálja betegesen fenntartani az "Anikó boldogságos" élete látszatot. Ez a nő megkeseredett, és világ életében egy kis húsgömb volt. Anorexiás volt, bulimiás. Gyűlölte és máig gyűlöli az életét, és ezért azt gondolja, hogy fájdalmát azzal enyhítheti, ha másokat próbál nyomorult helyzetbe hozni. Szánalmas ember az ilyen, sajnálatra méltó, de azért sem rúgok én is belé egyet...
A kellemes pataki üldögélés utána mamával piacoztam. Szeretek mamával lenni, jó fej asszonyság. :) Csak túl jó a szíve, és emiatt a munkások tömkelege hozzánk jár kávézni. Minket pedig úgy méregetnek, mint a vásári sertéseket, majd kiolvad a szemük. És az egyik kedves dolgoskezű rendesen megpakolta a mellékhelyiségünket-kár, hogy nem vette észre a légfrissítőt. :S

a csajok estéje :)

Hát, hatalmas durranás volt.
Azzal indultunk, részemről, hogy átvittem a kalóriaszámomat mínuszosba. Ledolgoztam az aznapi ételadagomat, ami elég parány volt amúgy is, plusz még azután is égettem, hogy bűntudatom ne legyen. Az eredménye, az, hogy nem ittam annyit, hogy jól jöjjek ki, szóval tegnapra mérve semmit sem ettem konkrétan. Ma délelőtt pedig olyan éhes voltam, hogy a paradicsomlevesből egy picike epres tányérba kiszedtem egy nagyon pici adagot, és megettem, azt is úgy, hogy 2 részre osztva, mert egyszerre nem bírtam legyűrni. Nagyon kevés volt, de a reggeli után, ami 5 órakor volt, torna miatt, fél 10-kor rám fért már, szóval nem vagyok gáz. :) Aztán ma ettem ebédre fincsi salit, este pedig diabetikus áfonyalekvárral megkentem 2 teljes kiőrlésű kenyérszeletet. A könnyem csordult ki majdnem, amikor anyuval megvettük a lekvárt, annyira örültem, mert mindig úgy néztem rá, hogy soha többet nem eszem ilyet, pedig olyan jól esett. És hozzáteszem, minimál kalóriás vacsora. :)
De a lényeget se hagyjam ki. Szóval nehezen, de beindult végre a nő-egylet, mivel Szabi elég sokáig "kísérő" volt. :S Hát, zavarni épp eléggé zavart minket, úgy kellett leráznunk. Segített beszerezni egy kis üveg Kalinkát.
Olyan fél7 tájt beindultunk. Behívtuk mamát! :) Benn volt Pöpe is (a kutyunk), szóval egy helyre összpontosult az összes nő/lakó a házban. :)
Töltöttünk eper bort, amit apu vett nekünk :), és hallgattuk mamát, aki mesélt a fiatal koráról, és annyira jó volt, hogy ott benn volt, és beszélt, és annyira, úristen, felemelő visszagondolva is. Szeretem mamát. :)
Évának meg nekem már a bor is a fejünkbe szállt, viszont Dórinak nem volt elég, így elkezdett vodkát inni. Meg is jött a kedve rendesen, mama pedig észrevette rajta, hogy teljesen kész van, mert konkrétan kidülöngélt a Wc-re...
Na az kellemetlen volt, de kimagyaráztuk, szegény mama elég rosszul érezte tőle magát. Persze én sem úsztam meg, mert éjfélkor felkeltett, mert hányingere volt, szóval én ápolgattam. Ráadásul olyan ügyesen, hogy 10 perc múlva már aludhattunk megint. :)
Konkrétan így csajosan megbeszéltük, hogy nem értjük ki az, aki erre minden hétvégén képes...Szerintem egy időre elég is volt ez az este nekünk. Punnyadtan, tompa aggyal bambulni a másikra és gurulni az ágyon nem olyan szórakoztató, mint ahogy vártuk. :)

pipő

Sárga toll kell, és én esküszöm elkészülök, csak ne lennék ilyen átok lusta. Mindenesetre holnap jól seggbe rúgom magamat, és elmegyek Árkádba venni. Magam mellé szedek egy útitársat is, remélem lesz ki elkísér. :)
Amúgy helyzetjelentés az előző esténkről a következő bejegyzésben. :)

olvadok

Mivel már magam is attól félek, hogy lassan belehalok az életbe, ma ünnepélyesen elkezdtem teljes kiőrlésű kenyér fogyasztásba. Nem tudom, hogy azért, mert napok óta hurokkal a nyakamon ébredek, úgy érzem, vagy pedig az, hogy látom anyu és apu mennyire aggódik. Igazából, én is elkezdtem aggódni, főleg, hogy a combom megint keskenyedett...
Ijesztő a karom, és a felső testem, tornán pedig majd meghaltam, annyira szúrták a csontok a bőrömet. Egyszerűen szörnyű érzés volt, és nem szeretnék úgy kinézni, mint egy anorexiás emberutánzat. Nem, nem és nem, iszonyatosan néznek ki az anorexiás nők. Persze, továbbra is maradok vékony, mert edzéssel tartom magamat, de bővítem a repertoáromat, a terén, hogy mit eszek. Ideje változtatnom. Sikerült leadnom magamból a felhalmozódott vízmennyiséget, és fölösleget, amit senki sem látott rajtam. Akkoriban csak kölesgolyót (napi 4-5 időnként 6 csomag, csomagja olyan 500kcal-al), plusz a napi 2l 100%-os narancslé (500 kcal literje szintén) és a napi kb negyed, esetenként fél kiló méz megevése, halmozottan sok szezámmaggal, ami azt jelenti, hogy egy kisebb tányér tele szezámmaggal, irtózatos kalóriabombák. Emellett nem ettem nyers zöldséget, csak főttet, gyümölcsöt pedig annyit sem. A folyadékbevitelem is csak a narancslére korlátozódott, na meg túlmézelt zöld teára. Nem is említem akkor már az abonetteket, melyekből naponta egy zacskóval megettem. Kövér voltam? -nem, akkor sem, akkor is dicsérték az alakomat. Napi szinten pedig 5, maximum 7-8 száz kalóriát égethettem el. Hozzáteszem, azt hittem full egészséges vagyok, miközben napi 3-4 ezer kalóriát is bevittem...húst pedig nem ettem, pedig a fehérje az alap.

a kreatívabbik felem

Fel kell frissítsem iwiwen az epresgrafikát, az is előrébb viheti a karrieremet. :)

oh mamma'

Ma lesz a nagy esténk, csajosan, borozósan, élvezve az életet. Nekem nem központi dolog az ivás, és ez az első, hogy nem az utcán kell, lenn a hidegben. Nem kell magunkat kiűzetve és szánalmasan érezni, ráadásul lavór is lesz a közelünkben. :) [Uh, megjegyzem, ma így "koplalás" van, persze kissé kényszeredett módon, mivel semmi gyümölcs nincs itthon, és ünnep nap révén minden zárva.] Szóval ma szénhidrátcsökkentettebbnek kell lennem, mint általában...Ami azt illet a reggelimet már letornáztam, most korog a pocim, ezért sok teát iszom, hogy elnyomjam... ebédelni még fogok, halat, meg karfiolt, csinálok majd magamnak. Aztán ,ahogy anyuék elmentek, rápattanok a szobabicajra, és leviszem magam mínuszba, majd még egy almát eszek délután, nem hiszem, hogy 2x bicóznék, inkább 10 perccel megtoldom az edzést, hogy több mint 1000 kcal menjen le...ennek végeredménye egy hatalmas esti tivornya, szerintem ma nem is vacsorázom. Holnap iszonyatosan kelek majd, de nem érdekel. :) Reggel tornára szököm, aztán meg tekerek.

mégse nem?

Lehet, inkább lemondok azon álmomról, hogy én valaha is modellé váljak. Anyuéknak tegnap elég volt csak elszórni ezen megjegyzésemet...ők pedig kiakadtak rögtön. Tihanyba mentünk, egész napos családi program, de elég rosszul sült el, egy része legalábbis. Visszanézve, legközelebb az "én inkább nem mondok" semmit kategórián belül mozgolódom majd. Elég volt csak megjegyeznem, hogy a McDonald's "minőségi" salátája mekkora fos, és ezt továbbra is tartom...Ugyanis nem tudom mennyire élvezetes az a saláta amiben csizmatalp keménységű sajtszeletek vannak, rajtuk pedig egy mócsing húspogácsa, amit grillcsirke formába raktak. Abban száz százalékig biztos vagyok, hogy az minden csak nem az igazi hamisítatlan csirkehús, amit itthon a tányéromon napi szinten viszont látok. Irtózom ezektől az újra feldolgozott húsoktól, ugyanúgy a felvágottaktól. Mindegy is, mert többet ott sem eszem, és nem azért mert olyan prűd lennék, hanem mert ez nem saláta volt. A legrosszabb az, hogy anyuék nem látják a változást sem, anyu szerint most még vékonyabb lettem, ugyanakkor tartom a súlyomat. Emellett elég sok fehérjét is eszek, ráadásul reggelire már búza és tejtermék félét is. A szénhidrátforrásom java részét így a reggelim kiteszi számomra, a többit főleg almából nyerem, nameg zöldségekből. Azt pedig csak leszögezés szintjén, hogy nem vagyok már az a nagy édességes, és nem vágyódom. Ilyenkor érzem néha tényleg azt, hogy mennyire nagy az értetlenség.

amit kimaradt

A fű visszahozta, minimum egy fél, vagy egy nap erejéig az életembe, azt a szörnyű tavaly őszi feelinget. Gyűlöltem azt az érzést, mert a fű miatt annyira belazultam, érzelmileg is, hogy valóban képtelen voltam a komolyabb kötődésre. Anyuval sem bírtam akkoriban, szó szerint, semmit sem kezdeni. Annyira őszintétlennek éreztem magamat, és annyira az az érzés uralkodott bennem el, hogy szarok a világra. Iszonyatos voltam szerintem, tegnap pedig ugyanez. Csak nagyobb háttérismeretben, amitől inkább melankolikus lettem, mintsem közömbös a világgal, és anyuékkal szemben. Tegnap is egy csomószor csak magam elé bámulva ültem, és nem csináltam semmit, mert nem tudtam koncentrálni sem. Aztán meg jött az elvágyódás, de még ma reggel is, hogy leakarok menni az utcára, pedig mostanáig a hideg miatt kirobbantani nem lehetett itthonról. Viszont nem engedek magamnak, mert 2 napig tart ennek a sz*rnak a hatása. :S És ez a 2. nap. Attól tartok, hogy az anyuval való kapcsolatom elkezd az őszintétlenség hiányába húzni, ha elkezdek lófrálni, megint, és eddig olyan elkötelezett voltam, a cipők iránt is, szóval nem tudom ezt minek kellett csinálnom. Semmi jót nem hozott az életembe, Dórival is úgy összevesztünk mielőtt elszívtuk...
Nekem erre nincs szükségem, az biztos.

dejó lenne ha....

Tudom, furcsán hangzik ez tőlem, főleg, mert eddig még soha nem érdekelt a dolog, de most mégis elkezdett vonzani. Nagyon szeretnék modellkedni. Nem fogom azt mondani, hogy nevetségesen hangzik, mert szeretném komolyan gondolni, mert ha nagyon szeretném, akkor csak sikerül. Már el is kezdtem bevonzani a szakmát szerintem...gondolok itt a Maxima e havi számára, amiben írnak erről a témáról, hogyan válhatunk azzá. 173 cm felett bárki. Én 170 de inkább 71 vagyok. Szóval még két centit kellene nőnöm, vagy hármat. Elkezdek kalcium tablettákat szedni, meg eszek húst is, és akkor növök. Nameg a súlymérés, és az edzések.
Mondanám, hogy szorítsatok értem, hogy elérjem az álmomat, de olyan képlékeny ez még, de nem alaptalan, mert az alap én vagyok most, a megfestetlen vászon. :)
Jó álmodozást petit enfants! (igaz korán van még, korábban, mint tegnap)

soha többet

Soha többé nem szeretnék füvet szívni. :S Sajnos rá kell jönnöm, hogy velem csak a hülyeséget csinálja. Eddig még sosem lettem tőle felszabadultabb, vidámabb, sőt, pont az ellenkezője. A melankólia csúcspontjára akkor értem tegnap amikor rájöttem, hogy mivel nincs meg a sárga filc, nem tudok olyan ütemben haladni a cipővel, mint, ahogy azt szeretném. Ezt tetézte az, hogy tudatosítanom kellett magamban, hogy az az 1000-es, amit bele adtam a dologba, valószínűleg nem látom majd viszont soha többet. Pedig a toll miatt nagyon jól jönne. Most megint húzhatom le szegény anyut, az a 4000 Ft viszont nagyon jókor jött, mert anyu szerette volna állni Magdi cipőjét, de így már Magdi is tudja majd fizetni. Szóval ez tényleg a legjobbkor jött. Ugyanakkor tegnap este már Dórival se tudtam beszélni, mert ő Trollal beszélt. A szerelmével...ezt a legkisebb szarkazmus hiányával mondom, mivel nagyon örülök, hogy végre talált egy fiút, akivel tényleg ennyire egy hullámhosszon vannak. Csupán azért vagyok néha mérges, hogy Dóri nem tudja kezelni az időt...mert valahogy, még akkor is trolivérrel társalog, amikor már 3x kérdezte meg, hogy de ugye beszélgetünk-e este, lefekvés előtt. Kár, hogy röpke 1,5 órákkal később, hétköznap 11 tájban már nem a dumálásra, hanem az alvásra fogok koncentrálni. :) Úgy veszem észre, hogy már vagy 4 napja ebbe a hálózati csapdába esünk. Persze lehetne napközben is, de valahogy este, kikapcsolt tv mellett jobban megvan a zamata. :)
Szeretlek Dóri, kívánom, hogy légy boldog Trolival, és, hogy ezt olvasd el! :D

újult erővel

Ma viszont úgy keltem, hogy vissza is feküdtem. Reggel nem volt tornám se, ezen kívül a tegnapi maris nagyon bepunnyasztott. Mamával azért elmentem a piacra :) meg a Spar-ba is. :) Rendet is rakosgattam magam után, és megint olyan időszakot élek, hogy kitartóan végigolvasom az újságok minden cikkét, példa erre az e havi Maxima. :D Imádom azt az újságot. A Fanni cipő másik felét ma elkezdem, tök új grafikával rukkoltam elő rá. Természetesen majd meglátjátok Ti is. :)
Amúgy szünetben még Merciékkel röffenünk, aztán velük is egy cigi. :) Vicces, mert ez lesz így az első, osztálytársakkal. :) Aztán egy jó ideig megint nem... :)
Viszont a keddet is várom már, esküszöm, meg kell még tanulnom lazítani...

fűűűha

A tegnapi napom rájöttem, hogy a szeretet és a figyelmesség ereje, mindent legyőz, illetve mindenen átlendíti az embert. Annyira klasszul érint ez a felismerés.
A tegnapi napon elindítottam valami hihetetlenül pozitívat, ami szerintem ma is tart, és eddig is volt, csak picit eltekintettem felőle. Tegnap viszont, indult az egész a rajz órával, amikor is egy olyan ember mellé kellett leülnöd, aki nem a legjobb barátnőd, és őt jellemezned. 10 pozitív belső tulajdonság, 5 pozitív külső tulajdonság, és a legszebb közös emléketek. Jómagam Kingával álltam össze. *.*
Ő az, akire talán a legjobban felnézek az osztályban, szóval könnyen tudtam róla írni. Ráadásul, amióta tudja, hogy mekkora baj volt velem, vagy van, nem tudom, azóta Szandival együtt úgy odafigyelnek meg ügyelnek rám. Végtelenül tisztelem mindkét leányzót. :)
A levélke, amit pedig írt rólam, hazafele úton olvastam el a buszon, Dórival, úgy megérintett. Annyira kedvesen írt rólam, azt éreztem, hogy nem hiábavaló, hogy foglalkozom magamon kívül mások lelkivilágával is, néha jobban is, mint a sajátommal.
Le kell ide írnom a levél szövegét, mert annyira aranyos, annyira megérintett. Komolyan elérzékenyültem.
Aznap amúgy, kaptam egy nyerő csokipapírt az egyik csoporttársamtól, mert kérdés nélkül belenyúlt a salátámba. Pofátlanság, de aztán 5 perccel később, jött repetáért, de én nem engedtem neki, mert ez bunkóság, bocsánatot kért, és cserébe adott egy nyerő papírt. A suli előtt van a Spar, de én nem eszek Sport szeletet sem. :) Dóri sem rajong érte, viszont a tanárunk Will, épp akkor 5 perce mondta, hogy olyan fáradt, ezért próbál kávét inni. Gondoltam neki jól jöhet óra után egy kis nasi, ezért neki adtam, és annyira aranyosan hálás volt. 5 perccel később 4000 Ft ütötte a markomat az angol tanárnőnk jóvoltából, könyvvisszafizetéssel. És ez azt jelenti, hogy nem kell a Fanni és a Magdi cipő árát emelnem, mert mindkettőből levonhatok 2-2 ezret :'). A napot egy tépéssel zártuk végül, mert Dóri elintézte, hogy legyen mit szívni. :) Enyhén ellazultunk.

alex claire

Annyira jó a 'Relax my belowed' című száma, annyira lehiggasztja a megpihent agyamat...Holnap szerencsére nincs se 0., se 1. órám. :) Nem tudom, keljek-e korán, csak úgy ellenni. :) Asszem igen.
Amúgy 3 napja úgy megijedtem, hogy hullik a hajam, erre azóta meg mintha egyre dúsabb lenne, és ezt nem csak én látom így, tök vicces. Na meg olyan göndör is most. :) Szép lett! :)
Amúgy ma is 950 kcal-tól váltam meg, le kellett csak úgy írnom...
Képzeljétek, voltunk ma a Képzőművészeti Egyetemen, de értelme nem sok volt, csak annyi, hogy még jobban lefárasztott. Holnap többet mesélek majd, de most már nincs több erőm...Már a kezem is remeg, az izom! :) Aludjatok jól, L'ambiance agréable! :) puszi nektek :)

Tervem, hogy sütit csináljak, de most eper teát iszom majd, édesítővel és Maximát olvasok majd, mi ez, ha nem maga a nőiesség megélése? :)

őszi szünet vahla :)

Kedden teljesen ezer százalék, hogy Évával, 3-asban csak csajok bekúrunk. :) Úgy tűnik meg lesz a pálinka is a történet mellé. Ezenkívül, Sebinek szóltam, egy spanglesz ügyében. Végre Dóri is benne van. Ugyanakkor, Móni is felhozta, mire mi nagyokosok megbeszéltük, hogy akkor 3-an. Dóri akkor tökre benne volt, most pedig rám hárít, hogy döntsek én. Valahogy mindig enyém a felelősség, ha bármi "komoly"-ról van szó...

A Fanni-cipő :)

A Fanni cipő fele elkészült, büszkén virít, és nagyon klassz. Hordanám, már őt is. Amúgy, eléggé fáradt vagyok, szóval most nem fogok hosszú taglalásba fogni. szóval, tegnap volt az Ozora kiállítás, minden tábori alkotónak a képei, amik jobbak lettek, ki lettek rakva. Valamelyik Tv riporterei még forgattak is a "tett" helyszínén :), volt beszéd, aztán vetítés az ozorai képekből. Aztán a volt igazgatónőm félre vont és félve megkérdezett, hogy valj' nem akarom-e neki odaadni az egyik tusrajzomat, mindezt olyan édesen kérdezte, mintha legalábbis, nem 30 évvel előttem járna korban. Egyértelműen olyan jól esett, és olyan megtisztelve éreztem magamat a felkérésétől, hogy azonnal igent mondtam. Beszélgettünk még a kiállítás nyitásának gondolatáról, aztán szóba kerültek a cipők is. Egy idő után nagyon kíváncsi lett rájuk, szóval megmutattam neki a képeket fészen. Oda volt meg vissza, és közölte, hogy sokkal többért kellene adnom, mint amennyiért most adom őket. Picit a szívem hasadt bele, ahogy ezt mondogatta, nyomatékosítgatta. Igen, szóval árat KELL emelnem, mert veszteséges vagyok, ráadásul ezek szerint nem becsülöm meg a munkám eredményét. Mire hazakeveredtünk én annyira magam alá zuhantam a gondolattól, hogy a fél cipellőre nézve, akármilyen édes is, keserű könnyek csorogtak végig az arcomon. Bepánikoltam, és majd megszakadt a szívem, hogy nekem is olyan anyagiassá kell válnom, mint a többi embernek, mert másképp nem lehet. :S :(

Amour

Komolyan mondom, nincs is kellemesebb, mint teljes nyugalomban gépelni, közben pedig Pickwick fruit Amour, szilvás-fahéjas-vaníliás teát inni, ami még gőzölög a forróságtól. Hozzáteszem, szigorúan csak édesítővel! :) Olyan, mintha angyal ujjacskák simogatnák végig a belsőmet. Igen jó hatással van rám a meleg tea maga is, egyszerűen nem fázom, sőt levetkőztet. Hihetetlen, hogy egy kis tea mennyire széppé teheti a szürke mindennapokat. A tea elhatárol és összeköt egyszerre a környezetemmel, és roppant kellemes, karácsonyi illata van. :) Már csak kevesebb, mint 2 hónap, és Marry Christmas! :) Életem első olyan karácsonya lesz, amikor van családom, van apukám. :)

olyan jó vagyok :D

Ez a hetem olyan kellemes. Angol Tz egy 4-es és egy 5-ös :), ma egy francia 4-es. :D Aztán a hétvégétől mérve szüntelen pihenés vár rám, és négy nap családi élet. Családi életnek számít az, ha apu itt van, vagy mi nála. :D Tegnap is feljött egy kicsit, épp vacsit csináltam, salátát :). De olyan jó volt, az aznap előtti dühtől mentes volt. Megölelgetett és halálra dicsérte a Fanni cipőt. :) Nagyon bejött neki, mondjuk megértem miért, mert tiszta "édes" az egész. Nem írom le a külsejét, mert legyen meglepetés. Mindenesetre Fanni nagyon édesszájú, ennyit elöljáróba a cipőről. :D Meghogy Dóri is ilyet szeretne, ezenkívül Karolának is nagyon bejön. Mivel reggel lebicóztam 14 km-t és rengeteg kalóriát :$ ezért ma délután, ha nem is dőzsölök, de cipőzök majd. Anikót még fel kell hívnom, hogy ma nem megyek tornára, pont a bicózás miatt. Egész nap amúgy azon aggódtam, hogy túl sok kalóriát viszek be, és időről-időre nevetségesebbnek érzem emiatt magamat, mert valszeg még a leadott 900-at sem vettem ma még magamhoz :S vagy remélem, hogy igen, nem tudom már magam sem...

voilá

Ééés, dobpergés, megérkezett, egy darab használható pikcs. :$ Sajnos a többin a cipő annyira aktív volt, hogy mind homályos lett. Bár foghatnám a vaku hiányára is, szóval kicsit látáskárosító képminőségben tudom csak feltenni. :$ Remélem azért a lényeg átmegy majd, a virtual élmény. :)
Ééés, Fanni egyik cipője már egészen jól halad. :)

melegem van :)

Ezért fogok mindjárt lejjebb vetkezni. Melegem van, igen, végre, ugyanis maxon megy a fűtés, ráadásul mellény van rajtam, de már kezdek "gilisztálódni". Olyan alig tudom mozgatni kezem-lábam, tudjátok ti is, szóval kimászok ebből a vasszűzből. :)
Ja, és esteee :D illetve, kb egy óra múlva ;) még vacsi előtt kirakom a pikcsöket...csak előbb el kell készüljenek. :) Fanniét is elkezdtem már, úgy ahogy. ;)
Bonyolult ez, c'est dificile! :D
Szóval igen, képek. :) Jönnek(-mennek)... ;D

ce ma veine!

Ma nagyon hülyének érzem magamat. Komolyan mondom, egy oltári nagy idióta vagyok...ezt érzem. Erre még rátesz ez az idő is. Egyszerűen...dühít a saját hülyeségem. Ami a következő ma: Szóval reggel, mivel kishercegem (Anikó 3 éves, szöszi kisfia :) ) beteg, nem volt torna, de most lesz délután. Ám titkos tervem volt, ma csak bringázgatni, laza 900 kalória mínuszba. Illetve picivel több is. Arra számítottam, hogy majd eszek annyit a nap során, hogy ne csapjak mínuszba át, a napi ételmennyiségemet illetően, de szerintem sikerült. Apu nem tudja, hogy edzettem, de még így is tök mérges rám, mert ebédre párolt káposztát ettem, de azon van olíva, igaz szerinte az nem hizlal. Viszont, tettem rá egy rio mare-t...Az megint növeli a tápértéket, nemdebár?, ugyanakkor még ez sem felelt meg neki. Ő mindenáron hizlalni akar, én pedig csak egészséges szeretnék lenni. Őszintén: eszek húst, eszek gabonát. De nem vagyok hajlandó nassolni*, és fölöslegesen tömni a fejemet. A zöldségeket pedig imádom, nem azért, mert fúú, az de diétás, egyszerűen szeretem őket, nemhiába lettem vega sem. Most is majd eszek fagyasztott cseresznyét, hogy a napi 5 étkezés meglegyen tartva, este pedig eszek salátát, husival, hogy apu is enyhüljön. Nagyon szeretem őt, és nagyon fáj, hogy most megint ferdén néz rám, nem is észrevéve azt, hogy mi az amit megtettem. Nekem a pohár félig tele van, de ő azt félig üresnek látja... :S
*" Meguntam félni kockacukor " életérzésem lenne, ha kívánnám a nassokat, de nincs.

lelki roppanás

Körülbelül ezt érzem, ha a Gáborral való szexuális életemre gondolok. Hihetetlenül fáj, hogy akkor nem tudtam határozottabb fellépésű lenni. Bánom, hogy konfliktuskerülő voltam. Bánom, hogy nem voltam elég erőszakos én is, ha arról van szó, hogy ki mit nem szeretne, vagy ki mit szeretne. Bánom, hogy nem voltam követelőző. Bánom, hogy ő vele volt az első. Bánom, hogy apám volt az apám, és, hogy miatta kellett annyit szenvednem, és, hogy ha ő nincs, de Apu már van, akkor a mai napig biztosan, hogy szűz lennék, így majdnem 18 évesen. Bánom, hogy az itthoni konfliktusok miatt a fűbe és az alkoholba menekültem, igaz abból kikeveredtem, elég hamar, persze inkább csak az alakom miatt. Bánom, hogy mániákusan konfliktuskerülő lettem miatta, és, hogy nem volt előttem férfi példakép kislányként. Bánom, hogy egy egészséges mércét nem tudtam felállítani, hogy mi az, amit megengedhetek másnak velem szemben. Most boldog vagyok, boldog ősz van, mert véget ért a szenvedés, és lépünk is. Minden kapcsolat megszakadt ezekkel. Utálom őket. Nem tudom, hogy megbánom-e majd, de jövő hét pénteken nem megyek ki a temetőbe az apadonorom sírjához. Nem tudnám megmondani, hogy lelkileg vagyok-e gyenge hozzá, vagy csak nem szeretném a múltat visszahozni a jelembe, most, hogy úgy érzem megtaláltam az Apámat, és hogy van családom. Ez egy új kor már a számomra. Micsoda elégia.

holnap képek ITT! xD

Reklámot csinálok saját magamnak. Amúgy átfutott az agyamon, hogy előző életemből maradt vissza azon jó tulajdonságom, hogy imádom a zöldségeket, korlátlan mennyiségben. Szerintem nyúl voltam, most persze utálom a nyulakat...Isten bocsá' meg nekem, de annyira taszítanak engem...:$ De ettől még jó ember vagyok, esküszöm :'). :D
Nade, valójában azt akartam leírni...hoooogy...holnap felteszek képeket a Magdi-cipőről, nagyon kafa lett, nagyon tetszik. Remélem a Ti tetszéseteket is elnyeri majd. Engem már megbabonáztak, külön-külön, együtt, oldalról, elölről...nem folytatom.:D

relax

Egész nap csináltam a semmit. :) Ültem, tornáztam kétszer, ettem, gondolkodtam, feküdtem, mert pihentetni akartam az agyamat. Rendet is csináltam. Piacra is mentem, Spar-ba is, mindkettőt mamával intézve, vicces volt. Szóval nem volt egy tevékenység mentes nap. A semmit akkor csak a cipőre szabadna értenem. A Fanni-cipőre, mert egész nap neki akartam állni, erre most újabb és újabb vázlatokat készítek, mert az ötleteimmel nem jutok dűlőre. Mert ami vázlatot csináltam két hete, az már szerintem nem jó. Annyira bonyolult ez most, nem is szerettem volna ma gép elé ülni...Most egy ideig sütik és gumicukrok világába fogok elmerülni, mert ha nem fejből, hanem képről ihletelek, az többet segít szikár agyamnak eme órában. Ráadásul rájöttem, hogy nem tudok Hello Kitty-t rajzolni, és azzal sem vagyok tisztában, hogy vannak-e fülei...és ha vannak, mert biztos vannak...akkor milyenek.
Öröm az ürömben, hogy fiatal az est, még...:)

bon soir :)

Hát, negyed 10, de én olyan fáradt vagyok, hogy az leírhatatlan. Szellemi alapú szerintem. Egész délután angoloztam, aztán letekertem magamról 900 kalóriát, de ezt csak heti 3-szor csinálhatom meg. :) Enyhén drasztikus, de utána 2 kocka 74 %-os Szandi-féle étcsokival jutalmaztam meg magamat. :) Nagyon finom. Aztán pedig ettem egy hatalmas adag salátát, és rátettem egy rio mare konzerv tartalmát. Szóval azért 900 kalóriát nem hiszem, hogy visszavettem magamhoz, de annyira kell nekem ez a teljesítmény, mert látom a kijelzőn, hogy 14 km-t mentem, és akkor olyan elégedett vagyok. Lehet ettől vagyok ilyen fáradt is, bár azt azért nem hiszem, mert elég nehéz hetek állnak mögöttem, egy igen csak irrelaxing idegrendszerrel. Dórival tarthatnánk egy lábmasszír estet, nagyon benne lennék, én is megmasznám a lábát. Szegény, azt akarom, hogy érezze, hogy szeretem őt, és, hogy fontos nekem. Össze van zavarodva egy fiú miatt, akivel konkrétan már lelki társi szinten vannak, és nem Ádámnak hívják. Olivér a polgári neve. :)
Szerintem én búcsút intek itt és most helyben, lehet felrajzolom Fanni cipőmintáját, csak papírra még, aztán meglátjuk reggel mennyi időm lesz. :) Puszillak titeket. :) Bon soir pour vous. :)

D'Izidor

D'Izidor, így fogom ezentúl nevezni Izit, francia humor. :) Belé ütköztünk elágon, és úristen, annyira megfogott most. Lehet, hogy a front miatt, de a nagy barna szemei, a göndör haja, és a portugál származása olyan vonzóvá tette. És bőre sötétsége, meg szerintem altájon is khm, inkább nem mondok semmit, néger férfiú. Matyi legjobb barátja amúgy. Igazából semmi különös nem történt, csak hülyéskedtünk egy picit, és annyira aranyos volt végig, lehet, amiatt mert nem játszotta a fejét megállás nélkül, mint a suliban bent. De, ahogy nézett rám, meg ahogy viccelődtünk, biztos nektek is van, vagy volt olyan percetek, amikor valaki annyira letaglózott egy mosollyal, vagy tekintettel, mert érezted, hogy ő is érez valamit, ha csak annyi idő erejéig is. Egy pillanat műve, egy petit lángolás. Aztán ki tudja mi lesz belőle, bár esetemben szerintem semmi. Ugyanakkor, ha hallgatok Pók tanárnőre, akkor nem szabad így állnom magamhoz. Bár abban biztos vagyok, hogy perpillanat, ha az emberek rám néznek, akkor nem a szexuális vágy jut eszükbe, ha pedig igen, akkor pedofil hajlamaik vannak. :(
Azt hiszem érettségire mellplasztikát kérek. Ciki nem ciki, nekem nem pálya a kis cici, a legkisebb implantátum is bőven jó lenne nekem, mert már attól jobban nőnek érezhetném magamat. Vagy megyek a kifutóra...

Ami nem mindennapi :)

Bevittem magammal a Magdi cipőt, hogy körbemutogassam. Nagy sikert aratott az biztos. :) Nagyon tetszett mindenkinek. Pók tanárnőnek is, és mondta, hogy nyithatnék egy egyedi kiállítást a terveimből, csak akkor át kell őket vázolnom akvarell papírra, és akkor arra mindent mérnöki pontossággal. Tavaszra meg is lehetne az a kiállítás, ő mondta. Ezen kívül pedig, még egész sok másról dumáltunk, és mondta, hogy tavasszal aktot is kellene rajzolnunk, mert az nagyon jó kiindulópont lenne. Ráadásul egy hét múlva megyünk a Képzőművészetibe, körbenézés céljából. :D Ott majd sok aktot kell készíteni, ha esetleg bejutok. A tanárnő felkért, hogy bikiniben, ha nem vagyok szégyenlős, akkor álljak aktot, mert nekem olyan az izomzatom kidolgozása. Ő azt mondta, hogy azért látszik, hogy izmos vagyok, az persze más, hogy ő is elég sokat sportol, és ő is súlyból veszített annak idején, és a környezete annyira aggódott érte. Hiszen más formában ismerték őt meg annak idején, satöbb...
Gyöngyi ma persze tett egy értelmes kijelentést, miszerint ugyanolyan vastag a combom és a vádlim, és röhögve elmondta, hogy aggódik értem, és, hogy egyek. Én meg ott magyarázhattam neki, hogy mi is a szitu, nameghogy eszem rendesen. Valahogy ő is az osztály azon felét alkotja, akik olyan mérhetetlen önállótlansággal rendelkeznek egy közösségen belül, hogy vezető nélkül elvész. De az is lehet, hogy csak szimplán csökött agyú. :)

gyors kinézés

Nagyon gyors, mert utána az angol szólistámat szótározom, ugyanis holnapra, egy szép és hideg pénteki napra osztották az angol Tz-t. Igen, pedig már közel a hétvége, közel az őszi szünet is. Akkor most minden relatív. :)
Istenem, ma, valami egészen nagyot újítottam az öltözékemen. Egy turis virágos nyári ruhából, egy öv segítségével buggyos szoknyát csináltam. Felvettem anyu kb 20 éves pulcsiját, és a szintén elég öreg műszörzetes mellénykét, olyan mint ami a busóknak van és végül learattam a siker babérjait. A művészetemet még kiteljesítettem egy virágos sálban és harisnyában, egy rózsás kitűzővel megspékelve. Az egyik igen jómódú gazdag és hihetetlen trendi csajszi pedig agyondicsért. Szóval pozitívan értékelem ma magamat. Éva pedig stylist akar lenni. Elég hirtelen elhatározás a részéről a számomra, de lehet, hogy eme gondolat már fejben sokkal hamarabb megszületett, csak nem mondta el. Amúgy ő is nagyon tud kombinálni ruhákban, stílusosan öltözködik, szóval minden érzéke megvan hozzá. Nekem is próbált ma pár ötletet adni, ami azért zavart...rajzos vagyok és túl szabad ahhoz, hogy mások ízlése vagy a trend szerint öltözzek fel. :) Ez volt a nap sulis része. :)

Nem trágár akarok lenni, csak már alám van gyújtva, hogy őszi szünetnek kell lennie, hirtelen, gyorsan. Ugyanakkor, ha kinéztek a fák még zöldek. :) Gyönyörű a kilátás, imádom az őszi szél frissítő illatát. Az illat nagyon meghatározó. Anyu illatát nagyon szeretem, esküszöm, mindig megnyugszom tőle. Dóri haja illatát is csípem. Szandinak pedig nagyon finom női parfüm illata volt. Ezek a rózsák pedig nem csak szépek, de ha nem virtuálisak lennének, akkor tök finom illatuk lenne.
Aludjatok jól tubicák! :) Én még olvasok egy kis Vörösmarty-t a romantikus időszakából, holnap dolgozat belőle, de imádom őket, szóval nem ronthatom el. Azt sem, hogy 1827-ben lett a Tudományos Gyűjtemény szerkesztője. Ki tudja, lehet kvíz-kérdés lesz Vágónál. :D
Puszi nektek, Bisus (K)

apuci picike lány vagyok én

Ez majdnem: Dózsa György unokája vagyok én, népért síró, bús, bocskoros, magyar nemes...azt hiszem ez Ady verse. (igen az, most kerestem rá)
Szeretek versekből idézni, olyan szép dolog is a poetika. :)
De a címre visszatérve, a legésszerűbb dolog, amit tehetek, hogy apunak elfogadom a nézeteit. Igazság szerint egyre világosabb a kép előttem. Ez már egy új élet, ahol nem kell apu helyett, mondjuk egy bizonyos ételhez ragaszkodnom. Mert ezidáig ezt tettem. Annak idején a napi 3-4 zacskó puffasztott kölesemmel, mellé még a sok főtt zöldség. Én pedig teljesen meg voltam róla győződve, hogy az nekem jó. Plusz még az abonettek, mézbe fullasztva :S, vagy a mézzel kevert szezámmag, és a rengeteg mézes tea. Vizet pedig nem, csak napi 2 doboz 100%-os (na igen, köze nincs a gyümölcshöz még így se) narancslevet ittam. Ebből állt az étrendem. Hozzáteszem 1 kiló méz, volt, hogy másfél napomba nem telt, hogy megettem. Mindeközben azt hittem, hogy fű de jól csinálom. Az egyetlen dolog, ami megmentett akkor, a köles fehérjetartalmán kívül, a rengeteg mozgás. De akkor 61 kiló voltam, az alakomat úgy is dicsérték, nem arról van szó, csak a köles, a min 3 zacskóban volt 1200 kcal, a 2 doboz narancslében együtt 1000, a rengeteg elfogyasztott mézben pedig szintén rengeteg, ha azt vesszük, hogy egy evőkanál kapásból 65 kcal. Én pedig napi szinten a létminimumom egy üveg macimézet kitett, plusz a szezámmag, amiből nem kis mennyiség, hanem egy lapos-széles tányérnyi, mézzel keverve. Hogy is mondjam, leírva ez rosszabb, mint fejben. Napi szinten, a pászka is, illetve abonett, ki, hogy hívja, az is egy szelet 20 kcal volt, abból is egyszerre legalább 15-öt ettem meg, bő mézzel. Szóval, nem túlzok, ha azt mondom, hogy talán olyan 3000 kcal-n túl is ehettem magamat. A futással max 500 ment le. Nem lettem hájas, de vizet azért visszatartottam. Nem volt egészséges az sem. De most, itt van apu, aki tényleg mindent jobban tud, mint pl Anikó. Bízom benne. És mivel nem állok vissza arra az étrendre, nem tartom valószerűnek, hogy megint ebbe a hibába essek. Szélesítem a skálámat, hogy mit eszek meg, és nem zárkózom el, egyedül a finomított, adalékos, egészségtelen vacak ételektől. Mint eddig, csak most a hús és a teljes kiőrlésű gabona már nem az ellenségem többé :).

5 percet szárnyalok

A Magdi cipő teljesen kész, cipőfűző híja, de tovább gyöngyöztem a zsúfoltabbat, vagyis színeztem inkább, gyöngyökkel. :) Amikor ránéztem az jutott eszembe, hogy ez; mágikus, varázslatos. Azaz végre elértem a célomat, és megint érzem azt a "szívesen felvenném akár én is" érzést. Természetesen ettől még Magdié lesz, csak végre teljesen elégedett vagyok vele. :') Holnap be is viszem a suliba, Pók tanárnőnek megmutatom, mivel, a portré, amit házinak kaptam, egyéni házi...szóval az nekem a hétvégére marad, de akkor fogom csinálni a Fanni cipőt is, bár lehet pici pihenő kellene nekem. Bár ha így vesszük, akkor a kövi hét után őszi szünet van. :D És úgy néz ki, hogy beszerveztem a közelebbi cimborákat borivó pajtásaimnak. Muszáj, egyszerűen ki kell eresztenem a fáradt gőzt. Szóval vagy relaxálok egyet, de mivel annyira cikáznak a gondolataim, ez voltaképp lehetetlen, főleg ha még mellé adjuk, hogy szabadon vannak az idegvégződésim, és épp ezért gyorsabban megy az infóátvitel az idegek között, értve ezt a cikázó gondolatokra, nincs zsír (még? már?), ami lassítsa az impulzus útját, ééés 17 éves kamasz lány vagyok, aki ki van picit éhezve már. Bonyolult a helyzetem, a figyelmem pedig megoszló, pedig nekem még érettségiznem is kell, igaz, csak jövőre. :)
eddig mindenesetre úgy tűnik, hogy egy hét alatt 3 alkalommal leszek becsípve, esetleg matt részeg. Ráadásul jövő héten lesz 1 éve, hogy Évával és Dórival olyan sok vodkát megittunk, hogy a nyílt utcán rókáztunk, és itthon is. Én végig freestyle-oztam -.-" aztán elaludtam...

megy a gőzös, megy, és Szandi a vezetőülésben

U-u-ú... Most valahogy más minden, mint tegnap, lebicikliztem 14 km-t, és 900 kalóriát...Szóval nekiláttam salátát csinálni, amitől a cukrom nem állt vissza rendesen. Az a gyanúm, hogy a hús hiánya miatt is lehet, igaz abban nincs cukor... Így kb 3 hónap cölibátus után megettem egy sor étcsokoládét. Életem legfinomabbja volt, mert egy olyan osztálytársnőmtől kaptam, akire őszintén felnézek. Szandi, annyira rendes lány, Kingával kart öltve. Én sem vagyok rossz lány, és próbálok arra törekedni, hogy minél jobb, erkölcsösebb legyek, de mégsem vagyok olyan "jóságos", mint ők. Nem látom őket másokról rosszindulatúan beszélni, vagy ha igen, azt szemtől szembe is megmondják, és nem káromkodva, trágár alácifrázással. Mindketten táncolnak, illetve Szandi RSG-zik. Én egyszer voltam ilyen torna edzésen, 3 órát tartott, és rájöttem, hogy nem vagyok kecses, is maradtam a futásnál. Kinga pedig maga a magyar néprajz egy emberbe sűrítve, ugyanis nép-táncol. Lényeg a lényeg emberfeletti 2 csajszi. :) Szandi egy üzenetet is mellékelt a csokihoz. Sokra értékelem ezt, komolyan, igaz, nem vagyunk napi szintű beszélgetős viszonyba, de ő pont az az ember, aki mellett mindig el lehet engedni magunkat. :) Amúgy az étcsoki jót tesz a szívnek. :D

Szeretném azt érezni most, mint amit a buszmegállóban. Annyira fel voltam villanyozva, most pedig annyira fáradt vagyok, hogy még saját magamtól is megrettenek...talán vizet kellene csak innom, vagy esetleg felkavart ez az ikerparazitákról szóló cikk. Egyszerűen borzalmas. Két arca volt a férfinak, és a csonk a feje hátulsó részén gonoszan mosolygott és motyogott. :S Örülök, hogy Dórival mi nem vagyunk ennyire közeli viszonyban. :D Bár olyan jó lenne, egy meleg fürdő után, amit venni készülök, egy nagyot trécselni, de szerintem mérges rám...
Mindenesetre az őszi szünet folyamán majd elszívjuk a békepipát, remélem, mert egyelőre még nagy a nyomás.
Aludjatok jól galambocskák :)
Álmodjatok ilyen édeseket...:D

idő szűke

Oh, hát eddig nem nagyon volt időm ide ülni, amit bánok, mert sok mindent leírtam volna. Most valahogy picit üresen állok, talán mert mindjárt 10 óra. Szívem szerint még picit gyöngyözném a Magdi cipőt. Tök jó lett, tetszik, és remélem teljesen meglesz az egység, ha végre meglesz a fűzője is. Amúgy most jöttem rá, hogy én elvileg zsugorkázni is akartam ma, csak aztán a tornám végül fél 8-ra lett áttéve, mert pótlós volt. Anikónál is elkészült az ablak, és olyan gyönyörű a kilátás, komolyan élvezet volt azt figyelni. Most jövök rá, hogy nincsen rajz házim :S péntekre esküszöm megcsinálom, de most egyszerűen se A3-as papírom, se erőm, se kedvem, és idő szűkében vagyok. Nem akartam túl sokáig itt időzni, erre meg...Igaz, mentségemre legyen az, hogy pakolás van a hajamon, és meg kell várnom amíg megszívja a hajam. Kicsit csüggedve megjegyzem, hogy Dórival nem felhőtlen most a viszonyunk. Megint olyan zavaró érzésem van vele szemben. Panaszkodó és zsémbes lett, én pedig nehezen viselem ezt, főleg ha valaki mellé tétlen is, és tisztában is van ezzel. Gondolok itt a "vastag a combom..." kezdetű nótára, amit az nem ellensúlyozhat, hogy likőrös pohár kell a kezembe naponta, meg nem tudom hány adag édesség. :S Úgy gondolom túl sok mindent megenged magának, ahhoz képest, hogy mennyit panaszkodik erre-arra :S.

Magdi-cipő :D

És voilá, elkészült a Magdi cipő teljesen, már csak fűző kell, meg vasalás, és flitterek. :D De kész a grafika, szóval este befejezem, csak előtte tanulnom kell, kajás vagyok most, hmm, asszem ma korábban ebédelek meg xD.

Gergely, vége

Konkrétan nem tudom elképzelni, hogy a férfiak miért hiszik azt, hogy akkor méltóak a férfi rangra, ha a nőt uralni és irányítani próbálják. Akkor hol marad a nő? Netán a nő, nem pont attól érzi valóban nőnek magát, ha a férfi, úgy bánik vele, mint a hímes tojással? Esetleg nem-e attól, hogy a tenyerén hordozza, vagy, hogy első randin házig jön elkérni a lányt, bemutatkozik és nem akarja mindenképpen a biztonsági zónájából kiszakítani egyből. Csak mert Gergővel tegnap lerendeztük a dolgok felét SMS-ben. Komolyan mondom tiszta pénzkidobás volt az a sok SMS, amiket küldött nekem...de hát, ha ideje engedi, akkor gyerünk. Ugyanakkor nagyon zavaró ez a diktatorikus felfogása, amit ma levélben leközölt, miszerint ő egy párkapcsolaton belül demokráciát szeretne fenntartani, ám ez lehetetlen a társadalmi okok miatt, ugyanakkor a nő ne határozza meg, hogy hol találkozzanak, mert az milyen dolog már. Szóval ezt nem értem, hogy mégis ő akkor, hogy szeretne összeszedni egy számára tökéletes, nem "fertő" béli lányt, az ő szavaival élve. Egyértelmű, itt csak az a rossz, ha a nő független és gondolatai vannak. Ilyen alapon akkor vegyen feleségül a későbbiekben egy guminőt, az nem szól vissza, nem igényel, és nem zavarja semmi. Az lehet, hogy a nők bonyolultak, de attól még a férfiaknak nem kellene megijednie a kihívástól, hogy lovagként viselkedjenek. Magamat pedig nem tartom sem materialista beállítottságúnak, sem eszetlen libának sem...
Nem is vonzott igazából, szóval nem lesz könnyes a válás.

este van, este van ki ki nyugalomban, feketén integet az eper fa lombja

Szóval, ma este a 3 grácia, akik már egy hónapja alig tudtak egy jót 3-an dumcsizni, ma este összeül egy kellemes borozgatásra. Ne lepődjetek meg, de a résztvevők: Dóri, Én...éééés Anyu. Megkértük, hogy rendezzünk már egy ilyen csajos estét, hogy borozgatunk benn hátul, aztán akár filmet is nézhetnénk, pl azt amit apuval délelőtt megnéztünk, annyira jó volt. Holnap levésem a címét ide is, vagy még ma, nem tudom. :D
Életünkben először együtt, egy helyen bort kortyolgatunk. Az egésznek van egy hangulata már így. Ráadásul, utóbbi időben, anyuval alig bírtam dumálni, mert ő fáradt volt, nekünk tanulni kellett, de most remélem pótlás következik. Apu ma Willel van, ők pedig az október-feszt.-es söröket kóstolgatják...persze csak sörkorcsolyában. :)
Amúgy egy új kultúrantropológusi tanulmány szerint az alkohol nem befolyásolja a magatartásunkat. Egyedül csak a koordinációnkat, a reakcióidőnket és beszédünket lassítja. A jókedvet, esetleg sírást vagy agressziót a felvett népszokások szerint mellékeljük hozzá. A latin-területek lakói például az alkoholt a mindennapi élet részeként fogják föl...és 10 feles után sem kezdenek bevadulni, mert nem kötnek a piáláshoz semmilyen nemű eltérő magatartást. Tök jó. :D Hát, ideje bebizonyítani az ellenkezőjét.

amiket ma összeszedtem a délután

Nagyon lazán vagyok, már már hosszú pórázon :D. Jó kedvem annak köszönhető, hogy lebontottam rengeteg korlátomat, amiket az étkezésemmel kapcsolatosan a mai napig felállítottam. Nem tudom honnan jött ez a megvilágosodás...de egyszerűen megbékéltem azzal, hogy húst kell ennem, mert komolyan kell a szervezetemnek a fehérje, és, hogy ettől nem leszek egy body builder. Illetve, a megbékélés nem jó szó ide, hanem inkább a felfogtam, az találóbb. Ráadásul a húsban nincs szén-hidrát, ugyanakkor a szén-hidrátok is kellenek, csak nem mindegy, hogy összetettet- vagy egyszerűeket viszünk be. Szóval a teljes kiőrlésű gabonafélék nagyon egészségesek, reggelire ezentúl próbálok akkor azt fogyasztani valamilyen formában majd. Új befutó lett a saláta is, nyers zöldségekkel...mert főzés nélkül tuti, hogy nem szivárog ki a vitamin. Annyira jó íze van, és annyira kielégít, ha étkezem, és tudjátok mit, ma is 7-kor eszem vacsira pipmelles salátát. :) Egyszerűen annyira jó az íze, de hozzáteszem, nem ám szószokkal, öntetekkel. :) Olyan jó, hogy nincs rajtam a nyomás már, hogy 3 után nem eszek semmit, őrült ötlet. Persze, azt még nem tudom, hogy az alakom hogyan alakul majd, de ha fehérjét is eszek, összetett szén-hidrátokat is, és növényi zsírokat, pluszba még kardio-edzek, akkor az úgy nagyon korrekt. Ma bicikliztem 13 km-t, elmennék 20-ig is szívesen, csak az nagyon sok mínusz kalória lenne. Most is majdnem 900-at égettem el. :$ Mentségemre szóljon, hogy este lesz itt parti. :)

és kész van az álomerdő :')

Este befejeztem a Magdi-cipőt, és hát, igen, őt is felvenném és hordanám. Nekem nagyon tetszik, Dóri szerint pedig az egyik legjobb. Még bele kell vasalni a festéket, aztán flitterezem picit, hogy csillogóbb legyen. Mivel ma Apu nem itt alszik, viszont holnap igen, így este lesz időm elkezdeni és megmunkálni a másikat is. :) Az már megint más kérdés, hogyha ilyen jól haladok, akkor Magdinak mikor adhatom át, mikor tehetek fel képeket, és egyáltalán milyen cipőfűző dukál hozzájuk. Az kész pipőnek már tudom, csak épp a bolt holnap nem lesz nyitva, ma meg csak délig. Apuval délig meg filmezünk. :)Aztán ha elment felpattanok a bicajra, mert nem bírom megállni, hogy ne, és akkor lemondom az esti tornámat. A Gergővel :S való találkozásomat pedig, magam sem értem, hogy miért egyeztem bele, áttettem ide. Szóval vagy idejön, vagy semmi...Komolyan nem látom értelmét, hogy én ballagjak el odáig, ameddig ő szeretné, nekem nem éri meg. Úgy egyáltalán, mint fiú nem jön be, se külsőre, se belsőre, szóval már csak az a kérdés, hogy miért esik nehezemre nemet mondani. Anyutól sikerült leörökölnöm azon "jó" tulajdonságát, hogy nem tudok másokat szembesíteni, nem tudok nemet mondani, és nem merek megbántani másokat szándékosan. Leszámítva, ha az illető velem él egy háztartásban. Dóri most eszi meg a salátámat, persze azt mondtam nem baj, kihagytam a konfliktuskerülést.

végre :)

A várva várt pillanat, hogy bejelentsem, nekiálltam Magdi cipőjének! :D Tök hamar felvázoltam, pedig tökre féltem, hogy elrontom vagy bármi. Vettem ezen kívül még 2 textilfilcet is. Őszintén szólva 2 undorító árnyalat xD, ugyanis a kupakja mindkettőnek neonos-kiemelőfilc árnyalatú, szóval hányinger a bumszli tollra egyáltalán ránézni is. xD Remélem a külalaktól független lesz a teljesítménye. :) A bőrömön nem volt szövegkiemelős hatása. Azonban félek, hogy valami sz*rt vettem, mert 200 Ft-tal olcsóbban adták, mint a fölötti emeleten lévő dekor boltban. Vállat vonok és reménykedem, hogy nem neon zöld lesz a sok falevél a dzsungelben. Illetve a pinkesen floureszkáló muffinok sem kívánatosak. Az első gondolat mindkét esetben egy szintetikus beütés lesz, ha így lesz, de ne legyen így. xD 100% naturalizmust követelek. :) Megyek is, levetkőzöm, és színezem. :) Aludjatok bogaraim, kellemes éjszakázást az álmok tengerén. :) Bisu (K)

Júj, és mától van fűtés! :D Melegem van! :D

"gusztustalan vagy"

Szandi és Kinga is vigasztaltak tesi után, őket is nagyon bírom, mert ők is az osztály értelmesebb lefölözött részét képviselik, ráadásul semminemű megjátszás vagy kétszínűség nincs bennük. Próbáltak tanácsot adni ők is, hogy miket ehetnék. Hát amiket felsoroltak úristen :S. Az ember azt gondolná, hogy felhízni olyan kellemes, miközben az elszenvedő alany nem szeretne, de tudja, hogy muszáj...Szandi tökre derűsen mondta, hogy most egyek bármit amit megkívánok. Ugyanakkor én, mint a tudatos és egészséges táplálkozás híve, egészségesen és nagyon lassan szeretnék visszaállni, és édességet továbbra is csak szemmel eszek majd. Amúgy sem szeretem az ilyen sütiket, mert olyan szépek kívülről, egy egész művészi alkotás, nem bírom elpusztítani, mert fölösleges, és nem is örülnék neki. Viszont az esti salátám nagyon jó volt. :)
Viszont Szandi mondta, mert látott átöltözni- ugyan fölöslegesen, mert Évával átbeszélgettük az öltözőben a tesi órát- és mondta, hogy szörnyen néz ki a soványságom. Dóri pedig ma végre azt mondta, hogy gusztustalanul nézek ki, annyira látszik minden bordám és csontom. Norbi is mondta, hogy vissza kell híznom. Köszönöm srácok, mert a lökés biza kell most...

Mondom, ez művészet... :)

amikor ketten sírunk

A mai nap mérföldkő az életemben. Kefirt és zabpelyhet ettem, édesítőszerrel és vörösgyümikkel. Nagyon finom volt, és egy pici adagtól tök jól laktam. Napközben 2 almát ettem csak meg. Ebédre egy kis adag párolt zöldséget, aztán olyan 7 körül salátát ettem. Egyszerű saláta-mix plusz koktélpari és anyu által készített csirkehús, olíva olajon kisütött. Olyan jól eső volt, és nem terhelt meg, meg semmi. Egyszerre ettünk a Dórival. A közös borozgatós estéből közös salátázgatós este lett :). Jobban élveztem most ezt, mint bármit, mivel már nagyon régen nem tudtam együtt és ugyanazt is enni más emberrel, ha pedig igen, akkor valószínűleg fogyni akart.
Évának tesin elsírtam mindenemet, konkrétan az első mondat után bőgve fakadtam. Éva is sírt, és vigasztalt engem. Szeretlek Éva, ezt tudd, és köszönöm, hogy ott voltál velem. :)
Megkönnyebbültem, és élvezem, hogy ehetek, és, hogy a kardio égeti a kalóriákat le rólam, szóval bicaj-futás-aerobic... Esküszöm, jól leszek. Már csak egy jó mérleg kellene a markomba. Visszaszeretném kapni azt a valakit, aki voltam nyár elején és közepén. Mert boldog voltam, vékony akkor is, és ugyanakkor sportos. Az viszont biztos, hogy 1 hónap alatt tönkre vágtam 3 év munkájának nagy részét.

dülledő könnyes szemek

Hazafelé az autóban csak néztem magam elé, elé és nem értettem, hogy miért tettem ezt magammal. Amikor Will azt mondta, hogy bármit ehetek mértékkel, de hogy gabonafélék kellenek főleg, azonnal a Chocapich tejjel ugrott be. Könny szökött a szemembe komolyan...olyan elképzelhetetlen. Olyat nem fogok enni, mert nem így akarok zsírt magamra szedni, de ha a bicikli számolja a kalóriákat, akkor még meg is engedhetném, csak félek, hogy ezzel is elvetném a sulykot. De szép ábránd volt. Most viszont megyek, hátha Dóri befogad még, mert összekaptunk, meg leoltotta a villanyt is a szobában, de vettünk neki tubákot. Lehet tubizok egyet vele, attól csak megenyhül és én is rajzolhatok. Amúgy ezentúl ehetek este is, csak könnyűeket. :)
Félek az eljövő időszaktól, 5 kilót szeretnék felszedni, szorítsatok értem, mert nagyon félek. :S

És sok gyümit kell ennem.

fordulat az életemben

Most kiborultam, sokkot kaptam, illetve már felengedtem, de nem tudom, hogy megkönnyebbültem, vagy félnem kellene.
Kezdem az elején...
Will, mivel gyógymasszőr, nagyon jól ért a testekhez, a belső folyamatokhoz is, konkrétan kórházi betegeket irányítanak hozzá. Megnézte a hátamat, és nem vállalta a masszírozást, mert a hátamról lesorvadt az összes izom már. Csak is de csakis inaim vannak, de azok is görcsben. Mondta, hogy az idegeimet nem fedi zsírréteg, semmilyen formában sem, azaz az idegvégződéseimet nem fedi zsírszövet. Így, valóban ha hozzám ért, rögtön összegömbölyödtem, mert csikis voltam. Először vicces volt, de utána, ahogy méregette a karomat, mondta, hogy sorvadok el, izomsorvadásom van, és, hogy ez már nagyon veszélyes. Adott tanácsokat és szól egy dietetikus ismerősének. Be kell jelentkeznünk. Mondta, hogy a szervezetem most saját magát emészti meg, hogy az, hogy 3 után nem eszek, az a legrosszabb, amit tehetek, mert így a másnap ébredésig éhezik a szerveztem, és a szerveimtől veszi el a táplálékot. Már, ami van bennem, mert a rengeteg vízzel mindent kimosok. Szóval napi max 3-3,5 víz a megengedett, és napi 5-szöri étkezés. Ezen kívül azt mondta, hogy feltétlen kezdjek valami gabonafélét enni, és több fehérjét. Az én számból ez a leegyszerűsített verzsön, ő sokkal komolyabb szakszavakkal mondta ezeket a dolgokat. Imádom Will-t, és hallgatok rá, mert tudja mit beszél. Apu is természetesen, de tőlem ne várja, hogy pizzát, meg palacsintát fogok enni. Az már tuti, hogy holnap reggelire zabpelyhet eszek, kefirrel és gyümivel. Ezen felül azt is mondta, hogy mozogjak kevesebbet, de az már folyamatban van így is. Igaz, ma végül bicón égettem 740 kcal-t...11 km...

lazítás

Ülve elalszom, illetve ránéztem a lábaimra, és elálmosodtam. Holnapra nincs semmi fontos tanulnivaló. Ráadásul kb egy óra múlva indulok meg, hogy Will varázskezeitől kikupálódjak, aztán anyuval megyünk Tesco-ba, ami igazán jól jön, mert kisebb listám van arról, hogy mi életbevágóan sürgős, zöld tea. xD Szóval egy kis ellazulást egy kis "plázázás" a Tescoban anyuval követ, ami már magában ott jó, hogy végre anyuval tudok lenni. Amúgy nem tudom, hogy mi zajlik a lábaimban, a biciklizés miatt, de nem izmosodni kezdett, vékonyodni, mert ma mondták, de ugyanakkor feszül rajta a farmernacim. :S Ettől picit kétségbe vagyok esve, nem mondom, illetve inkább csak fúrja az agyam, hogy vagy a mai napi erősítés miatt vannak az izmaim bedagadva, vagy a biciklizés hatása ez. Mindenképpen izmosít a tekerés az elején, ezzel tisztában vagyok, de azért...futni meg szeretnék, csak a rossz vérnyomásom miatt megállás nélkül a fagyhalál kerülget. Pedig most szépen süt a napocska...de ma nem mozgok. Igaz, szerintem elég kalóriát bevittem, sütőtök. Idegesítő most itt ülni és csak várakozni. Úgy érzem magam, mint az a zűrzavargömb Spongyabob kezében, amikor Hopszival és Kobakával szerepelnek...

konkrétan

Rájöttem, hogy kellene még fehérjét fogyasztanom, egyáltalán, hogy életben maradjak is. Holnap eszek sütőtököt, abban van, na most, hogy amellé még fogok-e direkt bevinni, azt nem tudom. De egyre jobban hajlok a kefír irányába, vagy a sovány túróéba.

fox

Matyi rókám ma igazolt vissza fészen, és lájkolta 2 képem. Olyan aranyos továbbra is. :)

ezt skubizzátok :)

Hát ma tulajdonképpen a suliba vittem magammal egy kisebb méhkaptárra emlékeztető zöldség-toratillát. Úristen, annyira finom volt, és nullkalóriás.
Leírom nektek, meg magamnak is, hogy mi volt benne, mert még szeretném megismételni. :D
Szóval, saláta levelekbe csavartam bele, 1 tojást, amit teflonos serpenyőn, zsiradék nélkül megsütöttem. :D
Aztán, vágtam bele paradicsomot, és újhagymát, közben fűszereztem, meg sóztam.
Majd belekerült a sült padlizsán és a sült cukkini... és ezek így egymást követve.
Tudom, tök egyszerű, de egy ízorgazmus a szájban, komolyan mondom.
Van benne fehérje is, zsiradék is, vitaminok, nyomelemek és ásványi anyagok.
tegnap este készítettem el, azt' zsupsz a hűtőbe be, reggelre tök jól összeállt, és aaah, nagyon isteni volt. :)
Ajánlom nektek is. :D Amúgy a tojás helyett csirkét vagy halat is lehet bele tenni, sőt bármit, csak jól be kell csomagolni. xD

Anya csak egy van (L)

Valahogy, amint anyu hazaér a munkából, máris megváltozik az itthoni légkör. Persze nem arról van szó, hogy mamát ne szeretném hihetetlenül, de anya jelenléte a számomra hihetetlen nagy lelki feltöltődés. ahogy belép a lakásba, mintha magával hozná a Napnak egy fénysugarát, amivel mindent bevilágít, és amikor megölel, akkor úgy érzem, hogy vattacukorfelhőn ugrálok. Leírhatatlan, hogy anyu szeretete mennyit jelent a számomra. Az emberek általában nem írnak, beszélnek ilyen dolgokról, meg szerintem sokan bizarrnak is titulálnak majd a sorok miatt, de őszintén így érzem. Anyu nekem a lelki béke. Nélküle én elvesznék. Kiskoromban is azt terveztem, hogy anyu örök életű lesz, és én felnövök és együtt élünk majd, meg minden, de aztán rájöttem, hogy az emberek egyszer meghalnak. 2.-os voltam, és az egész téli szünetet végig sírtam annyira sokkolt a tény, hogy anyu is egyszer nem lesz már. Emlékszem ment a Gálvölgyi-show, de az egészet végig bömböltem. Mentségemre szóljon, hogy az első karácsonyunk és szilveszterünk volt papa nélkül. Haaaj, bááár létezne "örökélet".
Talán ezért érzem, hogy nyomot kell hagynom magam után a világban. :)

*fúűű-szerezve

Először egybe akartam leírni a címet, de rájöttem, hogy nem csak az áll tervben, hogy én ma cipőket tudok babusgatni, meg, hogy tudok zsugorkázni is, hanem hogy szeretnék egy spanglit elszívni. Igen, tudom ki mire gondol, illetve, az is lehet, hogy valakinek tetszik az elgondolás, de valahogy annyira rám jött a vágy. Ezzel ráadásul Dóri is így van, mert kibeszéltük a dolgot, és az biztos, hogy őszi szünet alatt együtt eltolunk egyet. :) A rendszeresség mindennemű mellőzésével, szóval ez csak egy különleges alkalom lenne. Ugyanúgy, ahogy az "igényes borozgatós" este, ami szintén tervben van, Mónival. :) Szóval őszi szünetre, azon kívül, hogy a pipőket alkotom lesz még szórakozásom bőven. Az egészben a legszebb az, hogy nem azért teszem majd, hogy felejtsek, hanem, hogy emlékezzek. :) Szeretem ezt az érzést, hogy nincsenek eget rengető problémák.
Amúgy, ma tekertem háromnegyed órát, több, mint 700 kcal ment le, amit nem biztos, hogy kellett volna, de úgy élveztem bicajozni. Izmosodni viszont nem szeretnék. :S
Ma amúgy este Magdi cipőjének nekiállok, és felrajzolom. :)

Amúgy nagyon összementem...így mellméretre, szóval most megint ott van a félsz, de ma sokat ettem. :)

sírós

Tegnap szerintem a sírás világnapja volt. Mint kiderült Karola is, Dóri is és én is sírtunk. Örültem, hogy kiadhattam magamból a fájdalmamat, mintha egy tonnás súly szakadt volna le a szívemről. Anyuval a konyhában beszélgettünk, próbáltuk a gondjaimat visszavezetni, illetve, én visszavezettem őket, ön gyógyítok, amúgy is kineziológus szeretnék lenni. :) Humán kineziológus. A lényeg a lényeg, fel merem vállalni, hogy mennyire fáj az a sok minden ami az elmúlt évben történt. Illetve a vér szerinti apámmal kapcsolatos részek, meg a halála, a viselkedése...és, hogy a múlt év elején a sok részegedés és szívás is miatta volt. Soha nem szeretném azt az időszakomat újra átélni. Akkor jöttem össze Gáborral is. Istenem, ennyi ballépést egyszerre...de akkor csak így lehetett túlélni. Nem gondoltam volna, hogy egy év múlva így rendbe jön minden. :) Komolyan álomszerű az egész. A cipők, a családom, a viszonyom mamával, az otthonom. Hálás vagyok az életnek, vagy Istennek, nem tudom.
Amúgy Fanni cipőjét tegnap töri alatt újravázoltam, illetve, csak az egyiket, de alig várom, hogy kidolgozzam, még ha csak lapon is még. :)

zibzub

Áh, ma 3 dolgozaton vagyok túl, és szerintem elég jól teljesítettem.
Kiderült, hogy apu úgy aggódik miattam, hogy 2 éjszaka nem is aludt, mert végig rajtam agyalt és azon, hogy nem akar egy szemet sem elveszíteni a családjából. Annyira aranyos, és emiatt is olyan fájdalmas, amiket mond nekem, meg amilyen megjegyzéseket tesz. Persze, tudom, hogy szeret, és a javamat akarja, de a hétvégém...nem ismételném meg újra. Főleg, hogy kimaradt a közös filmnézés élménye is. :(
Nemsokára megyek tormára, aztán bioszozom, és matekolok, meg hajat is mosok. Ezt a 3 bonyolult folyamatot kell véghez vinnem. Alig várom már, hogy végre legyen időm, hogy belevágjak a cipőkbe. Valamelyik nap megyek Willhez is, maszni. :D Az ellazulás. Holnap meg végre futok, most is egész jó az idő, ahhoz képest, melegebb van lenn, mint itt a lakásban, az fix.

sóóhaj

Hát, egész nap tanultam, most pedig már időm sincs a cipőkre. Valószínűleg hét közben sem lesz sokkal-nagyon több, mert szerdáig beláthatólag elég sok dolgozat vár reám. Holnap vastablettát kapok. Az időjárás pedig egy idős ember szakállára emlékeztet, őszes...
Igazából, ma úgy érzem, apu eleget piszkált, nagyon kellemetlen. Minden nekem szegezett mondandója végén tesz egy jó kis megjegyzést az étkezésemre, pont helyett. Mondhatom, nap végére már betelik a pohár nekem is. Hál Istennek én inkább a jó, akkor nem szólalok inkább meg stílusban kezelem. Szépen nézek, mosolygok, de nem érdekel, mert nem szeretnék mondjuk sertészsírban sült, békönbe tekert csirkemájat enni. Holnapra van káposztám, van húsom. Viszek, reggel elkészítem, ilyen zöldség-batyut, és abban lesz a husi. Asszem teszek bele sült padlizsánt, parit, hagymát meg a husit, és ezt saláta levélbe jól belecsavarintva. :) Remélem sikerül reggel, anélkül, hogy késésbe kerülnék. Haaaj, azt hiszem megyek, még átolvasom az irodalmat, a törit, a fizikát, és megírom a franciát. Szegény pipőim. :(
Aludjatok jól és álmodjatok szépeket. :)-és ne fázzatok! :)

A nap hátralevő részében kiolvasom a könyvet. Aztán nekivetkőzöm a törinek. Du lehet, hogy végre lesz tornám, és még a fizikába is felületesen ugyan, de belenézek.
Aztán enyém az este, ha addigra nem érzek majd hatalmas fáradtságot. :)

hányinger

Hányingerem van a reggelim után, hihetetlen de akárhányszor olyan ételt eszek, amiben van olaj, egyszerűen hányingerem lesz utána. :S Nem valami boldogságos érzés, én mondom, főleg, hogy most már a vastabletta hiánya miatt is estére émelygek...teljes leépülés. Nembaj, hétfő, vagy kedd...
Tegnap sajna már erőm sem volt vázolni, ma reggel meg nem tudom, hogy a művészet mely ágának hajtsak fejet. Olvassak újságot?-vagy a Bánk bán-t?-mert az sem rossz. Esetleg vázoljak, vagy nézegessek épeket? Persze mindez a paradicsomi lét odáig tart, amíg a Szex és New York véget nem ér, imádom. :D Valahogy mindig is bejöttek a csajos témájú filmsorozatok, meg a női magazinok. A Glamourt leszámítva, mert az szerintem drága és hülyeség. :)