20 perc, ami a rendelkezésemre áll...

Hát ez is eljött, a várva várt nyaralásunk előtti nap. Napok óta nem blogoltam, tudom. Csak annyira elfoglalt voltam. Cila cipőjével alig bírok haladni, túl bonyolult a grafikája, ráadásul a hőség és az oxigénhiány nem épp ösztönző. Mindenesetre most 5 napra kioffolom magamat. Iszom majd meg szétpipázom az agyam, Ráadásul felszedek tuti 3 kilót is :'D, Az a minimum, edzés nélkül.Bár futócipőt azért viszek. :) Amúgy eljutottam arra a pontra, hogy hajlandó vagyok visszaformálódni, mert utálom ezt a hormonhiányos létet...elegem van abból, hogy nincs alakom, szégyenkezem a strandon, és, hogy több hajam is lehetne. Puszta hiúság. Igaz, most annyi előnyöm van, hogy mindenevő lettem, mondhatni, csak ésszel. De ha azt vesszük, hogy 2 nap alatt megettem egy üveg nutellát, igaz hétvége volt. Sajnos hét közben sem kellett engem nagyon félteni, de elvileg ennyi mozgás mellett bármiből bármennyit ehetek. Most palacsintáért epekedek, de erősnek kell lennem...megbeszéltem magammal, hogy csak hétvégén van nasi...de nagyon nehéz, mert tudom, hogy megengedhetem a mozgás miatt. És ez annyira biztatóan hangzik, hogy lehet megkérem mamát, hogy csináljon ma. Csak épp egész héten nem tudok majd edzeni, max futni. Nem jó ez így? Vagy pont, hogy igen? Az egyik felem fél, a másik pedig csak előre néz, és megy megállíthatatlanul... A buliról majd írok később :) Az is egy érdekes történet!

Fölvettem az új csipkés ruhámat. Mindenki imád engem benne.^^ Még kedves nagyanyám is, aki, mint tudjuk, a legnagyobb kritikusom...

fatigant...

Egész nap Cila cipőjével bíbelődtem, és még mindig nem tartok sehol. :'( Baromira elkeserítő...lehet ebből a Péntekből egy vasárnap este lesz. Valahogy ezt leírva kicsit nyugodtabb vagyok. Különben meg, a melegben nagyon nehéz haladni. Főleg egy panellakásban. Utálom egyszerűen. Semmi oxigén. Egész nap hányingerem van a hőségtől, és csak az utcán, séta közben érzem jól magamat. Ráadásul nem kívánom a kaját...hahaha. Bár most az új ötletem az, hogy embernek nézzek ki, hogy konkrétan a felére csökkentem az edzést, egészséges étrend mellett, és hétvégén pedig kicsapongok. :) Hozzáteszem, a szobabringához kapcsoló köldökzsinór nem enged, szóval habzsolás...ledolgozás. :D Most van itthon meggyes süti, de én erősen tartom magamat, és várok a hét végéig. Ma pedig nem edzettem. Tegnap úgyis nagyon sokat tekertem, bűnözés nélkül. :)

sűrített tej

Gyorsan leírok mindent, hogy ihassak teát, és kinyithassam a konyhában az ablakot, így csinálva egy jó kis kereszthuzatot, mert nincs levegő. :S Illetve a tea most kell... Szóval...ma Szamócában nem fagyiztam, vagy 2 órát bicikliztünk. Este salátát ettem, igaz ez a meleg kikészít engem, ráadásul mama nem vett ma almát sem. Mindegy is. Legközelebb pénteken akarok elmenni, max pénteken, fagyizni. Döntésképtelen vagyok, hogy a stranddal szembeni fagyizóba, hozzáteszem nem a kedvencem, de jó közös program, ha azt vesszük. Vagy pedig a Szamócába. Az egyik helyen a minőség a jobb, a másik helyen a mennyiség. Felveszem majd az új, csipkés ruhámat, hogy amolyan romantikus fagylaltevő lehessek. Megadom a módját. Ma 2x zuhanyoztam, mert olyan meleg van. Manut megkértem, készítsen reklámképeket rólam, és a cipőkről a lábamon, amolyan próba gyanánt. Igazi, rendes fényviszonyok mellett, akár szerkesztve. Modell leszek. xD a Saját világomban. Bár pénteken még azt mondta, alkatilag simán beillek a modellek közé. Ma viszont felhívtam rá a figyelmét, hogy izmos a combom. Ő pedig eléggé egyet értett, szóval...holnap utánérdeklődöm'. A teám a fagyasztóban pihen, de alig hűl és hányingerem is van. :S Ezenkívül van még négy napom, hogy Cilának elkészítsem az egyedi tornacipőjét. Megnéztem és 43-as a lába. Szóval holnap tervkészítés és cipőbeszerzés. Csak bár lenne kicsit hidegebb, mert meg fogok halni ebben a hőségben. Szóval a nyár végi fotósorozatban az ő cipője is benne lesz. Mindezt Apák napja! alkalmából szánom neki. Igaz, egy hetes késéssel...Ráadásul a hétvégén lemegyünk Etyekre, szóval péntek...az én napom. És új ötletem, hogy eladom a fölös ruciaimat fészen, sőt, kilóra veszek pár darabot, olcsón, felújítom őket, és elpasszolom. Na, ki a nagy feltaláló? Most viszont menek "aludni", remélem nem örökre, mert azt nem élném túl...Micsoda szójáték, úristen :D. Na...ilyen kevés benn a levegő, hogy a humorom minősége is megsínyli. :) Aludjatok jól, csók. :)

szó szót követ, a szemek meg...

Érdekes volt...megint úgy tekintek egy részemre, mint szempárfogóra. Konkrétan a lábaimra. Elvileg Olivér apja, Pityuka is megjegyezte, hogy jó lábaim vannak. Most pedig, a buszon konkrétan éreztem, hogy a mögöttem lévő férfi, elég fiatal volt, de végig a lábaimat nézte. Csupán azért érinti meg a szívemet a dolog, mert nem vagyok popós, sem bögyös. Meg a 2 elég jóképű fiú is, akik mellettünk beszélgettek, rendszeresen elkalandozott a tekintete. Majd egy mankós fiúnak is. Gondolom már a kisugárzásom is, édesebb, a sok süti miatt. :$ Ó istenem, a hétvégén Olivéréknél tömtem magamba a diabetikus almás pitét. Már péntek este... Aztán szombaton is. Majd vasárnap a palacsinta...és végül még ma délelőtt is. Természetesen, miután ma is mentünk Olihoz...ma is lett volna, nyílt volna...lehetőségem, hogy meggyes pitét egyek. Kínálva voltam, de nem engedtem a csábításnak. Ki kell fejlesztenem egy mantrát, amitől nem pánikszerűen esek neki a hand made csodáknak. xD :) Nameg mentünk ma a Szamócába is, ahol fejméretű gombócokat adnak, és ahol hétfőn is "megy a bolt"...8-ig. :D

turi-túra :)

Még jó, hogy nem mondtam vissza végül a turkálózást Manuval. Hosszú idő után végre eredményesen nézelődtem. Ő valahogy inspirálóbb, mert Dóri hamar türelmét veszti, és csak akkor nem veszek semmilyen ruhát, ha ő van mellettem. Érdekes módon még Rissy mellett is elkap a gépszíj. Csak egyszer nem, az Arany János úton, a Dressing Room-ban, de bevallom "férfiasan", hogy nem is olyan volt a kínálat, mint amilyenre számítottam. Ennyit a Maxima reklámokról. Manuval vettem egy csipkés, fehér női ruhát. Ilyen térd-fölé érős. Egy hosszú fehér pólót, rövid ujjú, és a vállaknál fehér négyzet alakú flitterek vannak. Tök rockos. Annyira jól néz ki. :) És nem utolsó sorban vettem még egy lazac vagy korallos színű, ilyen rétegelt topot, ami szintén baromi jól néz ki. :) Majd töltök fel képet róluk. 4200 Ft volt össz-vissz ez a 3 csodás darab. Hozzáteszem ilyen márkákkal, mint River Island és Dorothy Perkins, nameg a Red Hering. :D Elégedett vagyok a teljesítményünkkel, nagyon is. A fiúkkal kapcsolatos "élmények"-nek új bejegyzést szánok. ;)

körúti hajnal

Dóri ma fél órával utánam kelt föl...Pontosan 5 órakor. Olivérrel már korán kosarazni indultak. Tök ari. Én reggel festettem, de valahogy a kép nem annyira jön be. Nem az én területem a vászonra festés. :S Viszont, fél12-re hivatalos voltam az Árkád elé. :) Majdnem visszamondtam, arra gondolva, hogy ha megszeretném enni a maradék palacsintát, márpedig igényt tartottam rá, akkor úgy kell kijönnöm a dolgokból, hogy evés után edzeni is tudjak. Végül sikerült jól megoldanom, lezuhanyoztam és én is megpattantam. Annyira élvezek lenn lenni. A palacsinta pedig, isteni volt. Ugyanakkor kicsit félek attól, hogy fel sem tűnik, de "kisgömbőccé" fogok válni. Bár pár napja még "soványnak" mondtak. Most viszont ólombábunak érzem magamat. Folyik rólam a víz a meleg és levegőtlen szobában. Ráadásul a nap végi napos idő, felhőkkel és meleg párosítás általában arra ítéli a szervezetemet, hogy visszatartsa a vizet, ami baromi kellemetlen. Ilyenkor majd szétszakad a lábam úgy fáj és érzem ahogy megvastagszik. Igaz másoknak ez fel sem tűnik. Sőt, ma észrevettem, hogy baromira megnézik, megint, a férfiak, ami igencsak jól esik.

Asszem mára ennyi volt. Mármint, még tudnék írni, de el vagyok pilledve. Ma nem horrorozunk Dórival. Nem akadunk horrorra, mekkora szóvicc. :D A nyár első napja holnap van. Végletesen nagy tervekkel megyek elébe. Sorsdöntő lesz-e? Azt nem tudom. De az biztos, hogy mozgalmas. Nem mondanám, hogy félek, csak izgatott vagyok bele gondolni is. Mindenesetre neki kellene állnom a cipők és pólók rajzolásának. Van egy ötletem, mégpedig, hogy a fészemen meghirdetek egy ilyet, hogy " valakinek készítek egy cipőt" sorsolás alapon. :) De ez nem biztos, mert nekem lenne költséges...szóval még ki kell gondolnom. Na aludjatok jól :)! puszi nektek. :) Bon soir! :)

Terveim holnapra pedig a következők. Manuval délelőtt turizunk. Muszáj beszereznem valami Kelly Breatshow-osat. :) Márpedig tök egyedi és klassz cuccokat csakis turikban lehet találni, igaz, fáradságos munka. xD Hozzáteszem, sajnos ritkán tudok csak így bevásárolgatni, de most olyan sokat dolgoztam, és jól megszedtem magamat. Igaz, jövőhét után kedden...irány Balaton! :D Csak attól félek, hogy az alakom nem épp strandra termett, de nem baj, le fogom sz*rni ki mit gondol rólam. Arra természetesen félre kell tennem pénzt. Olyan 6-7 ezret szállásra, de még amellett is marad sok manim. :) Ráadásul anyuval elmegyünk, nem akarom, hogy kínaiba, pedig oda fogunk :S, fürdőruhát nézni. Kis-mellűek figyelem, a pánt nélküli csík felső az, ami előnyösen áll a mi alkatunknak. És valóban, és úgy általában a sportosabb lányoknak is. Szóval valamilyen pántnélküli, csíkfelsőt kell beszereznem. A lapos és pici popsira nem tudom mi a legjobb...igaz, egyre gyarapodik, dehát... Aztán délután Olivérrel biciklizünk. :) Elmegyünk a Szamócába fagyizni. Fejméretű gombócokat adnak, gombóca 220, régen 180 volt. Voltam ott vagy kétszer. Kiváltság oda eljutni, a kígyózó sorok miatt is. Igaz, utána meg kell küzdeni a fagyi-monstrummal, mivel tényleg baromi nagy, és a vége már igazán nyögve-nyelősen csúszik le. Ráadásul én, aki, mint rájöttünk nem vagyok, már nem, fagyi fan. Bár ki tudja, lehet, majd most. Igaz az utolsó emlékeimben az a kép él, hogy szenvedek, hogy meg bírjam enni, nagy nehezen megeszem, és közben az jár a fejemben, hogy a mennyiség a minőség rovására ment. Ez volt 3 éve talán. Ki tudja most milyen hatást vált ki belőlem. Ráadásul van még palacsinta is...szóval gondolkodom rajta, egyek-e azt is. Max lebiciklizem, bár Olival is bicózunk. Nehéz eset, egyáltalán nem könnyű...Segítség...:D Hozzáteszem, a hétfő már nem hétvége, vagyis az élvezet bűnösebb lesz, mint valaha...;P

Tovább is van mondjam még

Ugyebár palizás után leedzettem a szokásos 1150 kalóriámat, najó 60-ra sikeredett, de akkor is. Izzadtam, mint a ló, és konkrétan majd leájultam a bicóról. Elmentem, lezuhanyoztam, szédültem a kádban is...Nem tesz jót nekem ez a meleg, igaz a hátam nem fáj. Szerintem azért mert nem fázik a melegben. Ha lenn vagyok, konkrétan olyan jól érezem magamat, ahogy a fázós hátamat melengeti a Nap. Ennek is megvan a maga szépsége. Ráadásul az édességmámorban úszásnak a következménye, hogy meglátszik a kisugárzásomon is. Felfigyelnek rám a másik nem képviselői, és ha felfogható plusz pontnak, tegnap Dórit és engem majdnem megkergetett két ismerkedni vágyó, velünk egy idős srác. A végén futva menekültünk el előlük, mert nem akartunk "már" akkor ismerkedni. Épp hazaérkeztünk a bicajozásból. Egy pillanatra nem tudtam eldönteni, hogy azért futok, mert nem tudtam, hogy jó-e a hajam, és elkenődött-e a szemem. Vagy mert valóban féltem a két langaléta sráctól...xD Hiúság, nő a neved. Nevetséges, valóban. :$ :)

A nap vége

Azt le sem jegyeztem, hogy Cila reggel adott csak úgy egy ezrest nekem...Nem is kértem meg semmi. Vagyis, Dórinak kértem, sütire, én voltam a szócsöve. :) Cila baromi rendes. És ma van Apák napja! Fészen külön felköszöntöm mindjárt. Amúgy a nap vége az lett, hogy festettem ebéd után...elnézve a képet, a hapsi rajta úgy mosolyog, egyelőre, mint egy fogpaszta reklám-arc. :$ Kellemetlen, kiküszöbölendő. Evelin írt az imént, a cipő miatt, még csak most kér mintát rá, én meg magyarázom ki magamat, tök fölöslegesen, mert ő még jobban le van maradva, mint én. Szerencsére. Észrevettem, hogy Cilára időnként pasi-hisztinek nevezett, legalábbis általam, rohamok jönnek ha fáradt. Ilyenkor pörög a nyelve, gyorsan, pattogva beszél, és általában vérre menően kritizál, illetve oktat és számon kér...Az irritáló jelzővel illetném ezt a fajta viselkedését. De hamar túlesik ezen. Aztán megettem vagy 8 palacsintát. Kicsit ráuntam az ízére, nagy jó dolgomban, basszus. Igaz lehet csak azért mert már sok volt, péntek-szombat, Era cukor-mentes, diétás almás pitéje, aztán ma meg a palacsinta, és maradt holnapra is. Bár a Nutella az űberelhetetlen, Isten az, aki feltalálta. Ráadásul edzés mellett a 6 darab Nutellától dagadó palacsinta nem is vészes. Attól meg nem kell félni, hogy mindent ledolgozok, mert a rossz kajákat sajnos a szervezet nem tudja teljesen elégetni és alapvető hízást eredményez edzés mellett is az egyszerű szénhidrátok tömkelege. :) Ráadásul, legnagyobb kritikusom, a mamám szerint, nőtt a cicim. Éljen, pacsit nekem. :)

térjünk a lényegre :)

Mindig sikerül valahogyan elkanyarodnom, de most röviden, tömören megosztom a gondolatok tömkelegét. Amúgy az én nyugtatószerem a blogolás, bár nincsen írói vénám, inkább rajzos vénám van, de az viszont elég dominánsan. :) A blogolás és az alkotás az én drogom. Mindenkinek mondom, mert nagy igazság, hogy valaminek figyelmet szentelni, valamit létrehozni-alkotni az tömör szeretet. Szóval a kezdeti feszültségnek már nyoma sincs. Illetve, Dóri felkelt, ennyit a nyugalmas magányomról. :S Visszatérve a Trófea sztorira, visszamondtuk Dórival, és bár Évának említettem a blogomat, és neki is van egy igencsak gyerekcipőben járó smink-blogja, de remélem nem fogja olvasni ezt a bejegyzést, mert vele szemben valahogy nem tudok annyira egyenes lenni, mint amennyire szeretnék. Szóval Dórival visszamondtuk, egyrészt mert nem akarunk szétdurrani 2 órányi töménytelen kajálás után, mésrészt nem akarunk 3500 Ft-ot kidobni nyaralás előtt, nyomós érv, harmadrészt, elejétől fogva baromságnak tartottam, hogy így ünnepeljük meg, hogy 18-ak lettünk, egy közös, és humánus árú bográcsozós-sütögetős-nevetgélős este helyett. Ellenkezik mind az elveimmel, mind az elképzeléseimmel, szóval alapjáraton ingatag alapokra épült ez a terv, ami engem illet, de jó, belementem, ki is fizettem, bár már akkor gondolkodtam a visszatáncoláson, amikor a "nagy buli", ahol Éva alakított bementünk a suliba, és mosolyogva közölte, hogy neki ez mennyire állat volt, miközben Dóri, Olivér meg én is teljesen úgy voltunk vele, hogy ez nem épp egy barátságos hangulatú este volt. De amikor már amolyan magas lóról beszélve, Krisztivel karöltve közli, hogy ő bulizni akar még így többen...hozzáteszem, Olivér utálja Évát, Botos pedig azért jár a Moriba, hogy nőt érjen a keze és 3 éve krónikus nemi élet nélküliségtől szenved. Ezek után nem csodálom, ha Évához úgy közelített ahogy, hozzáteszem, semminemű megbecsülés vagy szeretet jelenléte nélkül...Mondjuk Évának ez elég, igaz kicsit félreértelmezett felfogással közölte, hogy majd ő megbeszéli Botossal, akit egyszer látott az életben, hogy vaj' küldje már el otthonról a szüleit, hogy az üres lakásban csaphassunk egy bulit. Később szemlesütve közölte ugyan, hogy neki nincs mersze rá írni, azok után, hogy beszéltek fészen, és Botos el sem köszönt tőle, miután közölte vele, hogy szereti a Csillag kapu-t. Kicsit filmbe illő is...egy informatikus, aki nem ér nő közelbe, és csillagkaput néz, ráadásul 23 évesen a szülei viselik gondját. Szóval ennyit Éváról, ezt még le is nyeltem, megemésztettem és még meg is mosolyogtam, hogy picit többet képzel a dolgok mögé, mint amilyenek azok valójában. Viszont, ami már sok volt, ez az állandósult rosszindulatú gonoszkodása, mert ugyebár neki mindenkiről van egy csúnya bejegyzés a fejében. Kit miért kell utálni, cikizni, lenézni. Baromi rosszindulatú ember. Utolsó cseppként pedig az öltözőben beszélgettünk...ugyebár az sosem jó, ha egy öltözőben, két alakmániás beszélget, és arra jutottunk, hogy szerinte vastagodott picit a combom. Nevetséges persze, de pont, hogy azt mondták még egy hete, hogy keskenyedett. Először nagyon kiakadtam, hogy basszus igaza lehet, igaz mérem magamnak, és nem lett vastagabb, szerintem... Aztán kinn, futás közben folyamatosan csak az alkunkról beszéltünk, én pedig már majdnem sírtam, annyira pánikolni kezdtem, csak Dórira vágytam és arra, hogy mentsen meg Éva rosszindulatától, ugyanis folyamatosan csak savazta a körülöttünk lévőket...kezdtem már félni, közel álltam ahhoz, hogy megőrüljek, vagy jobbhíján legalább elájuljak...és akkor nem szenvedek agykárosodást sem. Majd visszatérve az öltözőbe, Dóri megkérdezte a quartettünket, hogy látszik-e az alakján az edzés. Hozzáteszem, igen erősen, baromi jól néz ki, és nagyon csinos is ami azt illeti...főleg az új hajával...és minden ruhája sokkal jobban áll most rajta. Éva erre, amolyan lelombozásként közli, hogy semmi sem látszik rajta. Pedig enni is alig eszik, aminek én nagyon nem örülök. :S Ezután, teljes pánikhangulatban Dóri és Karola karjaiba menekültem, és felidéztünk pár hasonló Éva féle gonoszkodást, amivel nem a "többi embert", hanem minket illetett. Mondanom sem kell elég rosszul áll a szénája. A szememben most kb egy gonosz, ragadós mócsing. Ragadós, mert nem száll le erről a "bulivonat" dologról... Szóval ami sok az sok. Azt már nem is mondom, hogy amikor visszaadta a pénzt baromi dühös volt. Szerencsére Karola vette át, szerintem a nagy hevében engem meg is ütött volna...

igen, igen, bunkó vagyok

Bár szerintem annyira mégsem, leszámítva, hogy felköltöm' a kutyát, mert olyan hangosan horkol, mintha egy repülőtér mellett blogolnék. Lehet ma futnom kellene...úgy sem hajt engem már a tatár, sokáig van világos, Olivér pedig tanul. Különben meg, már harmadnapja vagyok fenn átfolyólagosan hajnalig, és nézek horrorfilmet Dórival az ujjaim takarásából kikacsintgatva, mert amilyen gyenge idegzetű vagyok, nem bírok odanézni, még akkor sem, ha a gyilkos egy hasbeszélő bábú, aki "csak" nyelveket tép ki. Azért csak, mert a Pokoltanya után ez a Halálos hallgatás szinte semmi. Hozzáteszem utálom a kengurukat is, és azt, hogy a magyar fesztiválokat annyira pallérozzák, mert mire föl, amikor olyan baromi drága mind. A kengurukról meg annyit, hogy a Kenguru Jack, mint olyan, szerintem egy borzalmas film, még a maga kategóriájában is. :S Sajnálom, ha bármelyik idetévedő látogató szereti, és nem bántásból, csak most "bunkó" vagyok. Mert lemondtam a trófeát, és ugyebár mindenről beszéltem ebben a bejegyzésben, csak arról nem amiről akartam. Valahogy ez jellemző rám, de legalább mellettem nem lehet unatkozni, sőt, olyan embereket kényszerítek magam mellett, hozzáteszem nem direkt, hallgatásra, akiknek amúgy be nem áll a szája. Azt hiszem tudok valamit. :) Csak nehogy egyszer leüssenek, péklapáttal. ;) Különben is, fritőz szag van. :)

(Most pedig , hogy kihisztériáztam magamat...nem jellemző rám, de néha azt is kell.) Szóval ha már a nagymamáknál tartunk, még nem is írtam arról, hogy voltunk Domi ballagásán...Domi, Olivér öccse, baromi jó fej gyerek ő is, és az apjára ütött, aki megjegyzem elég helyes, csak tudván "milyen ember" Ő valójában, erősen romlik a kép... Vettünk Dominak Raffaelo-t, hárman Olival összedobtuk rá a pénzt. :) 1500 Ft-értékűen, de nagyon örült neki. Ott voltak mindkét ágról a nagymamák, akik hozzáteszem baromi aranyosak, sőt Sári mama, akivel a végén már összekapaszkodva mentünk és úgy hallgattam a ciki sztorikat Olivérről, már már filmbeillően, a való életben is ilyen kedves. A tipikus "pukkadásig etető" nagymama, aki manapság ritka kincs, és a társalgási -kedves- arca a mindennapok része. Olyan ari. Kicsit egérke arcú, pont mint a fia, Pityuka... És nem mellesleg, meghívott minket, hármunkat magához. Olivért is rég láttam, ezt tőle tudom, ráadásul nincs internetje, amiből az következik, hogy nem tudja tartani a kapcsolatot perpillanat egyetlen barátnőjével sem, annyira bájos. Hozzáteszem, úgy lett volna, hogy ma megyünk át hozzá, az egyik busz egyenesen ki is visz bennünket hozzá. Az egyetlen bökkenő, hogy Olivérnek 5 nap múlva vizsgája van, szóval tanulnia kell. Nem baj, ezen a hétvégén úgy is túl sok sütit ettem már. :$ Durván sokat. Bár ha azt vesszük, hogy a Trófeás hízóeste le van fújva, akkor a bűnös élvezet már nem is annyira bűnös...Na ez is egy külön történet...:S

feszület

Nevetséges, tudom, de tök ideges vagyok... Anyuék elmentek motorozni, és nem is ez az ami zavar, hanem, hogy ilyenkor mama kényszeresen a nyakamra jár. Én pedig gyűlölöm a semmittevést, besokallok tőle. Dóri alszik még, nem tudom ez most jó-e vagy rossz, mert lehet a jelenléte csak feszültebbé tenne. Le kellene higgadnom, nem egészséges ez az állandó kényszeres cselekvési igényem. Baromira idegesítő...alszok majd a sírban, szoktam mondani, de ha egy napnak alapjáraton nincs semmilyen szerepe, vagy célja, akkor minek keltem fel? Megőrülök a semmittevéstől, de így csak magamat kergetem az őrületbe. Ráadásul itt a laptop...azon gépelek...de rá kell jönnöm, hogy utálom, mert írni sem tudok vele rendesen. Már csak az nyugtat meg, hogy ebéd után ha törik, ha szakad elmegyek turkálózni. Hívom Manut is, vagy Mónit, vagy esetleg mamát, mert kéne neki egy alkalmi nadrág, a Hádának pedig hatalmas kínálata van. Szóval még eldől a dolog. Mama amolyan utolsó lehetőségként van talonban, mert már megtanultam, hogy ha anyuék nincsenek a közelben, akkor ő bizony hajlamos feszültséget szítani. Ő sajnos ez a fajta idős néni. :S

gyorsan gyorsan

Gyorsan összegzem a mai napomat, és előre láthatólag a holnapot is. Mivel még csak most fogom lemosni az olajat a hajamról. :( Tulajdonképpen bementem az első órámra suliba, angol, mert ugyebár a csoki. Dórival reggel is tartott az összeveszés, de csak lecsengve, szóval nem piszkáltuk a tegnapi sebet. Itthon hagytam a francia házit, amin a 4-esem múlik, múlott, de hál'Istennek haza tudtam szólni, és Dóri elhozta. :) Köszönöm neki ezúton IS! :) Cserébe majd együtt fagyizunk. Bár most annyira nem vagyok tisztában magammal, hogy az egy vicc. Hízzak, ne hízzak, és a pszichológus, hátha az ő hatására elkezdek hormont felszabadítani. Esküszöm nemtudom merre legyek. Tulajdonképpen vacsi óta azon görcsölök, hogy túl sok sajtot ettem a salátához. Nevetséges vagyok, komolyan, mert ma is 1150 kcal-t ledolgoztam bicón, és sürögtem-forogtam egész nap. Mint pl, kettőkor Árkád előtt, Rissyvel és Nándorral, és Dórival. Vicces volt. Nándor jófej. :) Szóval igen, feszült vagyok és halasztgatom, hogy gyúrjak popóra, és közben emésztem magamat. Holnap pedig nulladik rajz. 12-től pedig orvoshoz megyek, a pszichológusról érdeklődni. Jó lenne ezen a "nehéz" időszakon csak úgy átlépni...Fogalmam sincs merre legyek. Nagyon sz*r ez így. ^^ A nap legfelemelőbb része a csokik átadása volt, mind a portásnéni, mind Erika tanárnő megkönnyezte. :') Annyira aranyosak voltak. Megérdemlik a csokit. Ők ketten biztosan földi angyalok. ;) Aludjatok jól, én még hajat mosok. :) Puszi, (L)

Les petits enfants, gondolom megtaláltok rajta :)

földi angyal vagyok?

Pár napja olvastam, hogy születési évem és az előzmények alapján földi angyal vagyok. O_O Azt tudtam, hogy indigó gyerek vagyok, ez egyértelmű, de hogy most már az indigók a földi angyalokkal egyenlőek, és, hogy bárki lehet földi angyal, aki az egyensúlyra törekszik saját magában...Én megállás nélkül ezt teszem, mégis kisiklom. Bukott angyal lennék? Pedig szívesen lennék angyal, mert az valami elképesztően tiszta állapot, amit ember sosem érhet el. Pl, egy órája összevesztünk Dórival, és bár szerintem ő tök szemét most, amúgy szeretem, meg nem is nagyon húz föl a hülyeségivel perpillanat, áldottan szép nap xD, de nagyon sok olyan dolgot mondtam neki, amit komolyan sem gondolok, és még csak a pulzusom sem emelkedik meg, mert nem felindulásból, csak puszta bántásból mondtam neki. Ez így talán még rosszabb is, mert arcizmom sem rezzen, és hajam se hullik ki több, mialatt felhúzom őt...:S

Erika tanárnő, az angoltanárnő

Baromira egy inspiráló nőszemély, annyira emlékeztet anyura. Sok a közös vonásuk, többek között a keresztnevük is. Keményen tanít, de közben minden tanítványának külön figyelmet is szentel. Ma zárt le minket angolból. Év végén négyes lettem, de nagyon megdicsért, és mondja, hogy látja rajtam, hogy én simán lennék ötös is akár. Annyira figyelmes, szerintem mondtam is, hogy megjegyezte nekem, hogy ne fogyjak tovább, és utána egy szüneten át dumáltunk. És ma órán is elsütött egy kedves megjegyzést, a lustasággal kapcsolatban az irányomba, mert tudja, hogy elég sokat edzek. A lánya is a suliba jár, most érettségizik, hozzám hasonlóan francia a második nyelve. :) Franciából is négyes leszek, szóval baromi boldog vagyok. :) Nem is gondoltam volna. Tulajdonképpen a mai napom tele volt sikerélményekkel és jó pillanatokkal. Reggel elszámoltam magamban 10-ig, amíg a Tesco-ban a francia órára vásárolt Duci Puff-al álltunk sorba, és elhatároztam, hogy a 11. mp-ben rózsaszín redőny lehúz, és "szép napom" lesz. Szép napom lett, az eső ellenére. Nameg az esernyő nélküliség és a papucsbeliség ellenére is. :) Én csak úgy gondolok a dologra, mint eső általi megtisztulásra, mert valahogy van az egészben valami egészen transzcendens szerű élmény. :)

röviden.tömören :)

Krisztivel és Évával ma közöltem, hogy ne szervezkedjenek a bulit illetően, mindaddig amíg ők nem szerves tagjai apró társulásunknak. Értve ezalatt azt, hogy Kriszti egyszer sem, Éva pedig csak egyszer találkozott a fiúkkal, ehhez képest mindkettő levakarhatatlan módon ragaszkodik az "együtt" bulizáshoz. Minden áron. :S Én ennek annyira nem örülök, Dóri sem. Ráadásul mindkettő komoly párkapcsolatban él. Ezek szerint ilyen borzalmas ha az embernek tartós kapcsolata van? Ennyire nem tudják kiélni magukat? :O Ugyanakkor, magammal sem vagyok kibékülve, ha azt veszem, hogy a sok terv közül egyikkel sem haladok annyira amennyire kellene. Lengek az éterben. Furcsa nekem ez a hirtelen jött hatalmas szabadság. Egyik napról a másikra kiesni a hatalmas hajtásból. Olyan mintha a meccs közepén megszólalna a síp, hogy kész vége, és mindenki döbbenten sétál le a pályáról. Pedig annyi mindent tudnék csinálni, de mégis dobozba zárva érzem magamat. Nem érzem a szabadságomat. Olyan vagyok, mint a papagáj, akinek lenyesték a repülő tollát. Nincs kalitka, de szállni sem tudok. Pár ötlet emlékeztetőül: esti sétát rendezni, Royikon a slagok közt futkosni, Mónival meglógni Szent Endrére, Karolával Balatonra, csütörtökön turizunk ez biztos. Találkozni Bálinttal, az már nagyon időszerű lenne már...egyelőre ennyi. A köztes időket a hízás gondolatával való barátkozás? és a rajzolás tölti majd ki. Vannak már lapok is, csak anyunál benn. Most beszéltem le egy holnap 2-kori talit Nándorral. Nem tudom, hogy azért mert félek, hogy különben egész délután tengnék, céltalanul, ami a halálom. Vagy azért mert Éva is beszélgetett vele, ezért hasonulok hozzá, mert valahol felnézek rá. Esetleg, mert hiszem, hogy hajlandó velem turkálózni, mivel nőies vonzerőm igen erős. Lehet megkérem fagyizzunk, mert most amúgy is mindent ehetek. Bár...azon gondolkodtam, lehet nem is híznom kellene, hanem pszichológushoz járni. Persze anyu nem nagyon intézkedett ezügyben, szóval holnap én megyek be az orvoshoz, hogy tudakolódjak. Év vége van, holnap bemegyek egy angolórára...de oda is csak azért, mert annyira bírom az angol tanárnőt. Viszek neki Milka csokit. :) Ezt a szíveset. :)

Éva, a beteg ikertestvérhasonmás

"Nyomorúságos" helyzetemen talán csak az könnyít, hogy Éva is megkapta a magáét, nem csak én. Ezt nem dögöljön meg a szomszéd tehene alapon mondom, csak legalább nem lesz olyan nehéz dolgom a hízás, meg a több kalória terén, mert tulajdonképpen ő is hízni szeretne már. Ma ahogy néztem az alakját, nagyon nem tetszett, olyan volt, mint az enyém. A mellei két lógó zacskóra hasonlítottak, amik egy vonalban vannak a hasával. Én kb ugyanez vagyok, csak nekem nincs minek lógnia sem. Ugyanakkor ő még menstruál, a 45 kiló ellenére. Én már 51-52 vagyok, a legalacsonyabb súlyom a 44 volt, egyszer...aztán meg a 46. Igaz Éva alacsonyabb nálam, nálunk. Félelmetes. Nem szeretnék elsorvadni, azt sem szeretném, hogy neki baja essen. Tartok tőle, hogy annyira hozzászoktunk már egymás hülye dolgaihoz, hogy nem lépünk időben, és hagyjuk, hogy még messzebb szaladjon vele a ló. 2 hete még tetszett az alakja, de most, ahogy nézem, borzalmas. Kb, mint az enyém...csak én valamivel izmosabb vagyok karon... Valljuk be, szarul nézünk ki mindketten. De itt az idő változtatni. Gábor szülei, Gábor a barátja, 3. éve már...megjegyezték neki, hogy már csak a fekete haj és köröm hiányzik és maga lenne a 2 lábon járó világfájdalom, mert szerintük neki az van...világfájdalma. Igazság szerint valóban úgy jár-kel. Félelmetes. Attól tartok, hogy súlyos bajok vannak vele is, lelkileg, például, ő is kövérnek látja magát...azt hittem, ő legalább le tudta győzni a démonait, a példáját akartam követni, de be kell látnom; Vak vezet világtalant!

new age?

Hát, a mai nap eléggé érdekes volt. A nagy dátum, június 3., azóta eszem, úgymond rendesen. Hétvégén. Tegnap is Nutellás palacsintáztam, ma megettem egyet, utólagosan. A szendvicsembe pedig sajtot tettem, nagyon finom volt, és laktató. Ugyanakkor edzés előtt, mielőtt nekiestem a szokásos almáimnak, megettem 2 kocka étcsokit. Aztán vacsoránál megint ettem egy kis sajtot is, nem sokat de ettem. 1150 kalóriát dolgoztam le. Ideje kedveznem a hormonjaimnak, de Isten adja, hogy ne a combjaimra menjen...a későbbiekben...

a szívem a helyén, a fejem máshol

Kicsit álszentnek érzem magamat, mert folyamatosan arról papolok anyunak, hogy a Cilával való kapcsolata tök rendben van, és, hogy ne foglalkozzon mama, meg régen Dóri negatív hozzáállásával. Melynek alapja az irigység. De minden magyar irigy, lássuk be, meg persze elégedetlen. Én nem irigy vagyok kettejükre, és nem is féltékeny, csupán a fülem fájdul bele, és a szemgolyóm a felső szemhéjamat pásztázza amikor Cila nyünyög és gügyög anyunak, anyu meg vissza. Vagy amikor anyu kisgyerekesen viselkedik, mint tegnap a buszon. Szóval az nekem baromi kellemetlen, sosem fogom ezt megszokni. Talán majd ha idősebbek lesznek, akkor ez aranyos lesz, de most kicsit értelmi sérült feelinget keltenek, ami roppant kellemetlen nekem. Nameg a nyilvános talpmasszázs, ami szerintem nem illő, de baráti társaságon belül sem. Sosem voltam híve ezeknek a túlságosan kisarkított dolgoknak és eltúlzott érzelemnyilvánításoknak. Az a szép, amikor egy pár méltósággal kezeli a kapcsolatukat, és maguk között kitör belőlük a kisgyerek vagy az állat. Ám amikor társaságon belül egyik, általában Cila, elkezd a másikról, anyuról, egyes szám harmadik személyben beszélni, miközben az ott áll mellette, és olyan dolgokat idéz vissza, amik általános igazságok,( vegyük azt, anyu evés után elálmosodik, és általában alszik, hétvégente )és még azokra rákontrázva felvértezi mindenféle nyálcsorgató giccsel, na az már sok, és butaság is. És eközben a másik fél, akiről a himnusz zeng, szemlesütve, súlypontját egyikről a másik lábára helyezve, már már pirultan ügyefogyin álldigál...Nekem ez kellemetlen és irritáló. Dehát ők tudják, én ebbe nem szólok bele. Ők ezt hívják második kamaszkornak. Hozzáteszem, nem értem miért játssza mindenki a szellemi fogyatékost mellettük azzal, hogy az ilyen megnyilvánulásokon röhög, utánoz, és a folyamatnak külön nevet is ad, amolyan felcímkézés jelleggel. Most komolyan, én vagyok az érzéketlen, vagy a szüleim nem tudják mit mikor illik. Ugyanakkor tudom, hogy náluk jobb szülőket nem is kaphatnék, és imádom őket, épp ezért nem fogok emiatt szólni...:)

Tök elfeledkeztem képet kitenni a Zsuzsi pólóról...

Szóval leszedem őket fészről :) 5 perc türelem és vois-la! :)

vigyázz, kész, rajt! Most pedig visszawievelem a bejegyzéseimet, a régebbieket, érdekes lesz! ;)

Valaki olvasga'ss'a a legfrissebb bejegyzéseimet. Kezdek paranoiás lenni, valj' ki követ? xD Fogadjunk Móni. :) Kicsit fel kell dobnom magamat, át kell alakulnom egy csupor mézzé, vagy Marlenkává. :)

Ma ma van

Egész reggel ezzel a hízás mizériával stresszelem magamat, és a hormonjaimmal, ami nem sokat segít. Pedig szerintem rajtam kívül mindenki a fenekét csapkodná a földhöz örömében, hogy édességet "kell" ennie, vagy "ehet" bőven. A bőven kifejezés alatt azt értem, hogy rám a minimál szint jellemző... És én félek, ahelyett, hogy örülnék...Örülnék annak, hogy holnap palacsintázhatok. Most pedig itt szemezek Dóri csokijával, mert már párszor megkínált, de én csak tereltem, hogy hétvégén majd, oké, holnap...nagyon ari, és most a tudta nélkül egyek meg egy sort? Vagy kérjem meg Cilát, hogy motorozás közben ugorjunk be valahova fagyizni/jégkrémezni? Ma Olivérrel amúgyis bicajozunk. Meghát, ahogy kiszámoltam én is, nem elégséges a bevitt kalória mennyisége...legalábbis ennyi edzés mellett. De a sok mozgásra igényem van, beteges ragaszkodás, berögzült rossz szokás, ami nélkül nem érzem jól magam a bőrömben. Most viszont, ha nem írom ki magamból, akkor elvész a sok gondolat bennem, itt a szobabringa, szóval bármikor alakíthatom magamat kedvemre...Most áttörésként bele kellene ennem a csokiba, de rettegek, mert olyan régen ettem már. Ettől van gyomorgörcsöm. A Magnum után is gyomorégést kaptam. Nem csodálom...amennyit rástresszeltem... Szóval fejem fölött a kérdőjel. Mindenesetre, nemsokára mama megérkezik a piacról, és nekem le kell mennem almáért... Azután Cilával motorozni megyünk, most Dóri van soron, közben anyu is nemsokára jön. Dóri és Olivér, 1-kor ablakot pucolnak majd...aztán biciklizünk. Este pedig aranykútba megyünk. Közben meg kellene franciából tanulni egy szöveget, és amint időm engedi pár tervrajzot is készítek a pólókról-cipőkről. Bár csak az ecset is ennyire kézre esne...Meg kell győznöm magamat a festést illetően. Persze azzal meg tökéletesen tisztában vagyok, hogy miután nekiállok, elfog valami katarzis érzés, ahogy alkotok. Viszont minden kezdet nehéz és én is ember vagyok. :)

I've been everywhere

Azt vettem észre, hogy a messzemenően sokat olvasott bejegyzéseimben mindig a rövidtávú terveim és céljaim szerepelnek. xD Gondolom teljesen más hangnemben írok róluk. Azon gondolkodtam, hogy ha nem lenne minden napra egy apró célom, akkor falnak mennék, a szó szoros értelmében. Állandóan pörögni szeretnék, tevékeny lenni, érezni, hogy élek. Ugyanakkor, imádom a természetet, de elég hosszú időbe telik, amíg felveszem a lassú ritmust, amit a szellő és napfény diktál. Néha nagyon mesterkéltnek és visszatetszőnek érzem magamat amikor kiérve egy zöld mezőre, lehunyom a szememet és próbálom kizárni a világot a fejemből. Mert olyan furcsa, hogy az állandó pörgésből egy hirtelen fékezéssel kiszállok. Már-már filmbeillő. Tudjátok, mint amikor a tengeri szél a hajadba kap, a napsugarak melegítik az arcodat, esetemben a hátamat, mert a bordássága miatt fázik mindig, meg úgy az egész felsőtestem. :( :)

szabadság

Jövőhét, az utolsó hét a suliból. Én innentől számítom, hogy 3 hónapom van, hogy kidolgozzam a saját reklámanyagomat. Anyu egyik ismerősével, akivel tegnap találkoztunk a belvárosban, összeszűrtük a levet, olyan értelemben, hogy eléggé érdeklődik a cipők iránt, és mivel-nem mondta ki de tudom- pénzt lát a dologban, baromira biztat és támogat. Én ennek csak örülök, mert nyár végére, ha összedobok pár cipőt és min. 2 db pólót, akkor abból ő reklámanyagot készítene. A fia lenne a modell, mivel elég helyes, elvileg, és hát járnak amúgy is fotózásokra vele a kedves szülők. Ez a sármőr és egy csajszi fogja reklámozni a pólókat, modellek, és egy fotográfus ismerős ingyen elkészíti a képeket. Bizakodó és reményteljes vagyok. Ibolya hozzátette még azt is, hogy egy ismerősének is bemutatná a műveimet, aki a Disneynél dolgozott, asszem Németországban, hogy ő mit gondol. Anyutól már kérte, hogy küldje át neki a képeket e-mailben. Remélem ez nem csak egy levegőbe beszélés volt Ibolya részéről. Mindenesetre, ha az volt, ha nem -bár nekem nem annak tűnt, direkt kezet fogtam vele, és többször megemlítettem, hogy a pénzt 3-an felezzük, gondolom ő is így gondolta, és koránt sem mosolyogtam annyit, már -már félelmetesen határozott volt a kiállásom...szerintem. :) Célok nélkül nem létezem, és most tulajdonképpen örömmel tölt el ez az egész. Csodás nyár elé nézek, csak a hizlalás ténye zaklat fel engem. Tervemben áll kiállítást is nyitni és a képeimet facebook-on "árulni" cserekereskedelemmel, szóval, az APEH így már rám sem szállhat. Szeretem az én kis fantáziavilágomat materializálni. :D

pszichiáter VS pszichológus

A kettő közötti különbség csak annyi, hogy a pszichiáternek van orvosi diplomája, utóbbi nincsen. Nekem olyvás mindegy, ha segít leszokni az önsanyargatásról, úgymond. A doktor úr szerint, aki nem mellesleg nagyon laza és jóképű, lelkileg és fizikailag is önsanyargató vagyok. Hozzátette azt is, hogy el kellene előlem zárni a szobabiciklit. Szóval kevesebb mozgás+több kalória. Én még mindig az édességekre hajazok döntőrészt, de rájövök, hogy az nem egészséges, ráadásul annyi szén-hidrátot is eszem így is, igaz le is mozgom...Végeredményében a vérvétel kimutatta, hogy alacsony az ösztrogén és progeszteron szintem, ergo egy kislány szintjén állok, ahogy a doktor bácsi mondta. Szóval az agykurkász és a több kalória között kellene egyensúlyoznom, de így is olyan bizonytalan alapokon állok. Ugranék én, csak félek, hogy nem kap el senki. Igaz, lehet egy hónap múlva, amolyan bombanőként, már csak röhögni fogok a mostani magamon, de egyelőre rettegek, a láthatatlan mumustól...

ezz meg azz

Mivel nem tudom megnézni kapásból, hogy milyen a statisztika, így rögtön új bejegyzéssel indítok. :) Elmondhatatlanul feszült vagyok. Úgy érzem szétvet az ideg, mintha szembemennék az árhullámokkal, és nem tudom, lesz-e valami, valaki, aki segít lélegezni. Ezt váltja ki belőlem a hízás gondolata, pedig tudom, hogy kell, és szeretném is, és ahogy leírom egyre jobban érzem magamban, hogy valóban ezt szeretném, de a változás mindig olyan félelmetes. A jól megszokott dolgok, még ha rosszak is, mindig egy masszív alapot adnak, tudod, hogy mögéjük elbújhatsz...Most pedig új mentsvárak kellenek, és újabb eszközök, amik azt mutatják, hogy a változás nem is olyan rossz. Pl, ehetek egy csomó édességet, "ennyi mozgás mellett". Mondjuk az sem a legegészségesebb. Cila felvágottakat emleget, olyan dolgokat, amiktől "alakom" lesz. Én pedig állok tanácstalanul, mert az édességek felé húz a szívem, izmosodni meg nem szeretnék...Most mit tegyek. Dietetikushoz, természetgyógyászhoz és személyi edzőhöz is el kellene mennem ahhoz, hogy biztosítva legyek. Persze, az jó sok pénz lenne. Ilyenkor irigylem csak a gazdagokat...A pszichiátert már nem is említve...

Éjféli mese

Mindent összevetve, ezt le kell írnom, csak hogy tudjam, körülbelül mit érezzek. Momentán Dórival haragban vagyunk. Évával és Krisztivel Árkádoltam ma, ami nem volt tulajdonképpen rossz. Utóbbi napokban, lehet mert "édesebb" lettem, már csak, ha a nutellás palacsintákra gondolok, észrevesz engem a másik nem, a teremtés koronái. Zsuzsi imádja a pólót, van egy cipőmegrendelésem. Kifizettem Évának a Trófeát. Találtam egy nagyon klassz divattal kapcsolatos face oldalt, Fashion Timi, eszméletlen, komolyan mondom. Onnan rendelek magamnak ruhát. :) Mónival holnap ettől függetlenül Hádázunk. Ékszert pedig eddig úgy terveztem, hogy a Meskáról rendelek, de a Bijou Bridgettben, ami egy álomvilággal ér fel számomra, nagyon klassz karkötők és nyakláncok vannak. Nekem pedig kivételesen van pénzem. Amiből 6000-et kell félre tennem, a nyaralás végett. Így tudok költeni ruhára, sminkre nem biztos, nameg a körömlakk? De meglátom, holnap népszámlálósdit játszom majd, anyagilag. Éva tartozik nekem 1500-al, szóval azt sem elfelejteni. Mónit pedig megkérem, hogy holnap vegyünk ki könyvet a könyvtárból, mert tovább kell palléroznom az agyszerkezetemet. Illetve, anyunak szólni, hogy vegyen lapot, és ha belefér, olajfestéket, ám az valószínűtlen. Lehet, sőt valószínű, hogy a hétvégén nekiállok és befejezem a festményemet, mert úgy tűnik a közérdek ezt kívánja. Holnap estére pedig szeretnék beszerezni egy csipkés nyári ruhát. Ám türelem rózsát terem, és 18-a előtt pár nappal, ha rendelek a csajszitól neten, akkor olcsóbban jutok nem épp tömegcikkhez. Holnap eldől...a Háda ruhás sorai között. Illetve ma, mert 3 perce múlt éjfél. :) Aludjatok jól :) Puszi :) Ui: a hétvégén megyek futni ;)

Egy átlag reggeli Swicivel

Meg kell vallanom magam előtt is, hogy bár elég madáralkat vagyok perpillanat, aminek egyszerre örülök is meg nem is. Viszonylag keskeny combokhoz, semmi popó, és minimális cicik. Illetve az angoltanárnő, aki a második anyukám <3, hasonlít is anyura, rendkívüli nőszemély ő is , megjegyezte, hogy nem kellene tovább fogynom, mert nagyon vékony vagyok. Igaz, ő izmosabb fénykoromban ismert meg, de olyan aranyos, hogy így figyel rám. Perpillanat a délutáni Magnumtól hányingerem és gyomorégésem is van, de mindenesetre mostanság inkább több szénhidrátot eszem, hús helyett. Ennek eredménye, hogy nem izmosodok, de a combom keskenyedett, de a popsi-cici minimalista páros még él, az a pici ami van. Szóval ez nem rossz arány, csak nyáron, nem is tudom, étvágygerjesztő vagyok az biztos, mert ha rám néznek az emberek tuti az jut eszükbe, hogy enni akarnak, mint ahogy ezt megfogalmazta egy szexológus, amikor arról beszélt, hogy a férfiak a teltebb idomokat kedvelik. Pedig én elég sokat eszem, reggelire pl...egy sor étcsokoládé, imádom, érdemes reggelente felkelnem. Majd 4 db nagy alma, ezt megkoronázandó zabpehely, kefirrel, édesítőszerrel és egy csomó meggyel. Imádom a reggeliket, a nap egyik fénypontja. Aztán délelőtt egy szendvics, teljes kiőrlésű kenyérrel, majd nagy adag ebéd. Uzsira megint 4 alma, este pedig bőséges saláta. Szóval sokat eszem, ez tény. Imádok enni, ez is. Nem bírom a gyorskaját, szintén, meg a nasikat sem annyira. Bár mama palacsintája maga a Mennyország. Kihagytam, hogy mindennap sportolok is emellé. Már csak annyi bennem a kérdőjel, hogy merjek-e hízni vagy sem...mert habzsi-dőzsi hétvégéket akartam, talán most is még, de nagyon frusztráltnak érzem magamat. Egyik pillanatban, azt mondom, nőiesebb akarok lenni, a következőben rájövök, hogy jó vagyok így is, majd meggyőzöm magam, hogy a vizsgálat eredmények majd választ adnak kérdéseimre. Holnap 10 után sokkal jobban tisztában leszek magammal. Elvileg...ha lehet ilyet állítani. Szerintem mindannyian életünk legnagyobb börtönőrei vagyunk.

tiszteletkörök

Mivel elég késő van, próbálok tömör, de annál frappánsabb képet festeni az utóbbi napokról. Dórival végre kibékültünk, ami miatt nagyon büszke vagyok-voltam rá, mert bocsánatot kért. Anyutól is, tőlem is. Ma egy újabb nagy áttörést tettem meg...Magnum fagyit ettem. Ez teljesen komoly, de bár ne tettem volna. Valahogy nem hozott vissza belém semmilyen érzést. Ez kicsit csalódottá tesz, főleg, hogy tudom, hogy így 280 kalóriát fölöslegesen vittem be. És ilyenkor még azt is sajnálom magamban, hogy állandóan számolgatok. Így nem lesz se cici, se popsi...egy hamar. Bár holnap, mivel nem megyek be a suliba-anyuval 10-re megyünk le a nőgyógyászatra az eredményekért, nagyon kíváncsi vagyok- lesz időm popóra gyúrni, nameg bringázni is, ahhoz mérten, hogy este pedig buli, és buli egyenlő minimális mennyiségű alkoholfogyasztás. Az alkohol pedig derékra menő párnákat takar. Hát ilyen összetett és előre felkészült gépezet vagyok én. Bár, a múltkori után valószínűleg egy ideig rá sem bírok nézni semmilyen nemű szeszre, de nem baj, mert így reggel nem lesz bűntudatom amikor megeszem az étcsokimat. ;)

Mindenki akar valamit

Én a szabadban biciklizni és futni. Biciklizni Olivérrel és Dórival. De mint mondtam, Dóri most egészen nem akar...én pedig nem fogok térden csúszva könyörögni, mert ami nem jön magától, az erőltetve sem fog... Olivér Dórit, Dóri apát. Éva egy állati durvát bulizni, Kriszti szeretné, ha ezzel az állati nagy bulizással megvárnánk őt is. Móni pedig velünk akar jönni nyaralni. Érdekes, mennyire boldogtalanok tudunk lenni, ha az épp aktuális vágyaink nem valósulnak meg. Én sem örülök annak, hogy nem találkozhatok Olivérrel, mert számomra olyan, mint egy testvér. Dóri elszigeteli, viszont nem szeretnék magán akciózni, hogy majd akkor külön találkozom vele, mert az pofátlanság lenne. Tulajdonképpen, ha ezen túlteszem magamat, akkor a felhők mögül megint kisüt a Nap. És egyre jobban ragyog. Ha az élet citromot ad, akkor csinálj limonádét. Több időm lesz magammal foglalkozni, meg anyuval dumálni, rajzolni, könyvet olvasni. El kellene mennem könyvtárba is. Mónit megkérem kísérjen majd le, mert olyan jó lenne valami érdekes pszichológia könyvet olvasni. Befejeztem azt, amelyik egy pedofilról szól, elkezdtem egy buddhista bölcsességekről szólót, de aztán rájöttem, hogy a buddhista felfogás vagy egy nagyon apró, zárt közösségen belül jöhet létre, vegyük azt kolostorok, vagy egy tökéletes társadalomban, ami relatív fogalomnak minősül...De érdekes, kellemes olvasni, de valami nagyobb kell. Ó, és a dinnye, az édes, finom dinnye. Anyut holnap megfűzöm, hogy vegyünk egyet...ááá, annyira finom. Amúgy Dóri elhúzta előttem a mézesmadzagot úgyszólván. Ugyanis pipázni hívta őt, vagy minket, nem is tudom, az Olivér, Andrásékkal, meg még pár fiúval. Ezt Dóri akkor mondta, amikor elrohant itthonról Olivérhez..."görbe-országba", ahonnan hazatérve, gondolom kapcsolatot akart létesíteni, közölte, hogy amúgy van egy meghívás pipázásra. Mire én higgadtan kifejtettem, milyen kép él róla a fejemben az adott minutumban, mire azt mondta, hogy akkor nem. Hát akkor nem. Bár szívesen mentem volna, de nem szeretem ha megzavarnak, ugyanígy az igazságtalan bánásmódot sem. Valóban nagyon ideges lettem, hogy miatta a rajzaim minősége eléggé leromlott, és ő még hergelt is pluszba, amit én csak kegyetlenségnek neveznék, mert egy bocsánattal minden le lenne intézve, de ha nem, hát nem. Hogy is van a mondás? Jön ő még az én utcámba? Hát ebben nem kételkedem! ;) Aludjatok jól:) Puszi Nektek:)

És igen, picit valóban savanyú a szőlő, mert tényleg nagyon haragszom rá, és így még soha nem utáltam őt. Tönkretette az életem legfőbb rajzait. Kiállításra mentek volna, most pedig ki kell lapítani őket, mert ő annyira figyelmetlen. A legszebb az egészben, hogy nem képes bocsánatot kérni, igazából szarik rá. De amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Baromi nagy közhely, de van benne valami. Nem kívánom senkinek sem ezt az érzést, mert a saját testvéredre megvetéssel nézni még nagyobb fájdalom, mint annak, aki a megvetésben részesül. Ha nem kezd el változtatni, márpedig biztosan nem kezd...akkor pápá szép évek...ő elköltözik...majd valahogy lesz vele. Én sikeres leszek, mert tudom, hogy nagy dolgokra rendeltettem, ezt érzem magamon. Olyannyira, hogy a hétvégén palacsintát ettem, annyi idő után, és komolyan mondom, kész orgazmus volt. Az a fajta ízélmény, amikor tényleg becsukod a szemedet és tényleg egy mmmmmm... kíséretében nyeled le a mennyei mannát, ami persze mind a derekadra, a combodra és a fenekedre megy, de nem a melledre. Kb ilyen. Az a valódi bűnös élvezet. A bűnös élvezet mellyel meg fogom magamat jutalmazni ezentúl minden hétvégén. Én leszek a petit kacor király. :) Emberben. A folytatása a dolognak, hogy pénteken, ugyebár akkor kapom meg a vérképet, a hormonvizsgálattal, meg satöbbel, szerintem be sem megyek aznap suliba...viszont Évával találkozunk du, és együtt megeszünk egy Magnumot, Dóri is jön. Nem tudom addig normalizálódik-e a viszonyunk. Perpillanat udvariasak vagyunk, de érzéseim irányába addig változatlanok, amíg nem kér bocsánatot. És bár fáj neki, hogy így bánok vele, de nem fogja föl a lényeget. Mindenesetre nyáron szeretnék popót és cicit növeszteni...szóval hétvégente ki kell vegyem az osztályrészemet a Cila féle ebédekből, nameg tömnöm kell magamat nyalánkságokkal, amit nem bánok, mert roppant édesszájú típus vagyok, és a cukrászsütiken kívül mindent megeszek...(amiben nincs se mogyoró, se mazsola :D) Amúgy megyünk 20-án a Lehel-téri Trófea étterembe...És mivel bennem feloldódtak horribilis gátak, így valószínűleg rávetem magamat majd ott a mindenféle édességekre. xD Cila azt tanácsolat, mindenből csak keveset, hogy sok ízt kóstoljak meg. Igaza is van, nem szeretnék 3000 Ft-ot fölöslegesen kiadni a markomból...főleg, hogy a nyaralásba is bele kell adnom. :) És közölnöm kell: 5 db nutellás palacsintát ettem meg, úúúúgy, hogy a nutella a tészta pici lyukain kezdett átfeszengeni, isteni volt, komolyan. És 5 db, összesen 7, mert 2 lekváros is melléjük csapódott, szóval lehet mondani, hogy tudok élni. Június 3-tól indul az új időszámítás. Kíváncsi leszek, egy hónap múlva hogyan fogok kinézni xD. Hisz' jön a dinnyeszezon is! :)

Amúgy meg, Dóri azon kívül, hogy bomlasztani próbálja a kialakuló félben lévő család egységét, mamával karöltve, Olivérrel úgy bánik, mint egy kutyával. Szeretem Olivért, de annyira szerelmes Dóriba, Dóri meg ezzel módszeresen visszaél. Nem hülye ő, csak baromi gonosz, hogy képes ezt tenni a legjobb barátjával. Az ilyen nőket, lányokat sosem értettem. Azzal tisztában vagyok, hogy én ilyenre sosem lennék képes, viszont ő...csalódás... Csak olyan szempontból tudnám maximum megérteni, hogy miért teszi ezt szegény fiúval, hogy tulajdonképpen Dóri kisarkított buborékvilágában, ahol ő tök jól elvan, és folyamatosan feszkót generál maga körül, senki sincs, aki egy véleményen lenne vele, vagy támogatná. Hogy is támogatná bárki? Amikor panaszkodik, kibeszél, másokat szid, manipulál, és képtelen az alázatra? Ezen kívül már csak a hab a tortán a sok rossz szokása, rigolyája, mániája, idegesítő magatartása, és az a fajta szelíd bújása, amit akkor ereszt meg, amikor neki van kedve ölelkezni, de nekem nincs, mert előtt egész nap, vagy több napig úgy viselkedik/viselkedett, hogy számomra egy gyomron szúrás az ölelés. Egyszerűen nem kívánom, anyu is mondta, hogy néha vele is hasonló van. Igazság szerint, senki annyira nem bántja anyut, meg engem, mint Dóri...A cinizmus, a nihilizmus. Nem azt mondom, csinálja, próbáltam rá hatni, de innentől leveszem végleg a kezem róla. Ő álomképeket dédelget a közös jövőnkről, és pedig valós terveket az önálló érvényesülésemről. Van különbség. Várom már, hogy külön éljünk, szerintem ránk férne, mert utóbbi időben az Olivérrel való kapcsolata átment valami egész fura elszigetelősdibe megint. Ugyanezt játszotta annak idején Mónival, és még nem egy "közös" barátnővel, akik előbb lettek jóban Dórival, majd gazdaváltással "hozzám kerültek". Olivérrel hasonlót játszik, ráadásul, mint tudjuk, az egyoldalú információcsere vége a félretájékozódás, ráadásul ha az ember szerelmes a pici zsarnokocskába, akkor a hatás még érvényesebb, és balsors azokra nézve, akiket elvakultan lehet irányítani.

Eddig, de ne tovább

Rengeteg dolgom lenne, úgy érzem. Már csak, ha azt a szempontot nézem, hogy önreklámot kéne gyártanom, szóval nemsokára már akár képeket is teszek fel az utóbbi alkotmányaimról, csak most ez az utolsó 10 nap a suliból még húzós lesz. Perpillanat egy nagy vakbélgyulladás az egész családom. Illetve, tisztelet a kivételnek, csak a tesómról meg kedves nagyanyámról állíthatom ezt. anyuval baromi sokat beszélgettünk péntek délután. Kiöntötte nekem a szívét, most kivételesen nem én panaszkodtam neki, hanem fordítva. Teljesen ki volt akadva, amit meg is értek, mert valahogy mintha a mi "családunk" egy amolyan önpusztító gépezet lenne. Nem is értem, irigyek, féltékenyek, vagy mi zavarja őket annyira? Dóri megállás nélkül azzal jön, hogy Cila nem az apja. De ki kérte, hogy annak nézze? Nem mellesleg semmit sem tesz azért, hogy a céljait és a boldogságot elérje, vagy akár megközelítse. Ő elüldögél a kis trágyadombján. A fészkébe szarik. Nem tudok már mit mondani erre, mert mindig a környezetétől várja, hogy utána rohangáljanak, miközben ő számos alkalommal kijelentette már, hogy ez meg az lenne a megoldás, de dacból(?) vagy lustaságból(?) képtelen megteremteni a kedvező lelki körülményeket önállóan. Persze, most, hogy 18, ő már automacide felnőtt is. Hát koránt sem, persze erről is oldalakat lehetne vitázni. Ráadásul mérföldkőként éli meg, hogy kidobta a naplóját a szemétbe...haladunk, haladunk, csak épp a létrán lefele. Személy szerint baromi kellemes szombat délelőttöt tudhatok magaménak. Cilával, ilyen apa-lánya program keretein belül bejártuk a belvárost. Bálint kérte, hogy szóljak neki, ha esetleg hozzá közel kötünk ki, de teljesen más irányba mentünk, szóval lehetetlen küldetés lett volna. Bár tőle kitelik, hogy "elrepüljön" hozzánk. Bálintot nagyon szeretem, órákat tudok vele beszélgetni. :)