Elmentünk cipőfűzőt venni Dórival, de sajnos csak ilyen babarózsaszín volt, de pink kéne, szóval holnap megnézem van-e, bár nem garantálom :'(.
Tökéletes munkát szeretnék kézbesíteni, és nem valami vacakot...:S
Közben pedig eluralkodott rajtam a belső nyomás...kiérve a buszmegállóba már nagyon feltornyosult, és majd megfulladtam, hosszú ujjúban a 34 fokban. :S
Nem bírtam tovább, kifakadt belőlem a bőgés, mama miatt, mert rettegek, hogy komoly baja van. Az a baj, hogy ez rám tör, sokáig vissza tudom tartani, de rettegek, ha nem nyit ajtót időben, vagy ha lemegy egyedül az utcára...
Félelmetes. Ráadásul ma megállás nélkül ellentmondásos vagyok, szóval, akartam menni futni, nagyon, de nem mentem. Akartam Auchanba menni, nem mentem. Enni akartam, nem éreztem magam éhesnek, nem ettem 2 óta így. De nem izgat, ma mindent felülírok úgy tűnik. Nem nagyon értem magamat sem tulajdonképpen. Dórival kb másfél órán keresztül gyalogoltunk amúgy, csak úgy, azt se tudtuk merre csak mentünk. Jó érzés volt, gondolkodtunk és sok gondolatot megosztottunk egymással. Nagyon szeretem Dórit és félelmetes belegondolni a halandóságunkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése