Ugye, szörnyű érzés amikor két érzés üti egymást, azaz nem érzek semmit. Boldogtalanságom oka a magyar fakt, volt, de kb 5 perc alatt sikerült leadnom, megkönnyebbültem, de valahogy többet vártam az érzéstől. Most pedig nem tudom magamat meggyőzni afelől, hogy faktos órák nélkül tudok-e majd boldogulni a későbbiekben, egyetem, fősuli keretében. Tesiből bevállalok egy emelt érettségit, oké, vagyis neki kell gyürkőzzek. Igazából két pillérre építkezhetem; a mozgás-szeretetemre és a rajzos vénámra, hogy imádok alkotni. De nagyon megrettentem, hátra vonulnék sírni, hogy jeget törhessek a szívemben. Egyszerűen nem tudom mit érzek. Egyszerre vagyok biztos és bizonytalan a magam elé képzelt jövőképet illetően. Jól értek még a lélekhez, és az emberi agy megértéséhez, és érdekel is a téma. Eléggé misztikum-kedvelő vagyok ilyen szinten, vagyis természetgyógyász, vagy valami vallás-szakértő, esetleg tanácsadó (minden csak nem pénzügyi) lennék. Azonban ez egyik sem faktos anyag, ezzel nyugtatom a szívemet, Istenem segíts, hogy tisztuljon a fejem...
Most megyek ebédelni, aztán francia, futok, rám féééér, este pedig rajzolok, vagy csak simán alkotok.
Holnap viszont az első, hogy megkérdezem az imádni való Pók tancinőt, hogy hol tanult, meg, hogy meddig, merre ,és hogyan. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése