Apu úgy véleményezte, hogy mekkora bal-here az olyan srác, aki nem megy kapu elé a nőig, és nem kíséri vissza, és igaza van szerintem. Nekem kellett átmennem 6-kerbe, pedig még csak ismeretes sem vagyok arra. Én 17, ő 24, és valóban erre sem képes, ez kissé kiábrándító, persze az a rész is szégyenítő, hogy nem hívott meg semmire, illetve a végén elejtett egy megjegyzést, hogy be is ülhettünk volna valahova. (késő bánat)
Az elején amúgy viccesen ment, mert nem hallgattunk el egyszer sem, szóval szinte természetesek voltunk már a végére. Hát, egyszerű dumálgatás volt, főleg én beszéltem xD, mert elég sokat tudok. Egyik témából a másikba csöppentünk, azaz a kommunikációval semmi gáz nem volt, csupán nem ragadott el magával sem a kisugárzása, sem a személyisége...egyelőre. De tényleg nem éreztem azt a bizsergést. Ő azonban már írt egy magasztaló levelet nekem, hogy mennyire csodálatos voltam élőben, ami aranyos tőle, de én nem érzem vele szemben ugyanezt.
Hát érdekes, elvileg jövő héten is találkozunk, hozzáteszem; ha belefér az időmbe.
Amúgy kicsit meglepett az a rész, amikor közölte, hogy egy plátói szerelem vagyok, vagyis csak voltam neki eddig, célozva itt a vonatra. Szintén hízelgő, de ilyen szinten biztosan nem tudom viszonozni az érzéseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése