fiúk...

Bálint tökre inspirál, szerintem mi egymás támaszai vagyunk a nehéz időkben. Tökéletes szimbiózisnak nevezném azt, ami köztünk fenn áll. :) Ritka.
Amúgy beszéltem Moose-szal, végre nem Dórit kereste. Nem szeretek közvetítő lenni, főleg, hogy max fél órákat megyek fel, 2 naponta. Azaz így végképp nem. 2 hét múlva talizunk, és megtanítja gitáron a kedvenc számát. Dóri úgy sem használja semmire azt a szép gitárt, én meg az a baj, hogy utálom, hogy egy ilyen érték csak porfogóként áll a sarokban. Hát feláldozom magam, újra, a művészet oltárán. És engedem, hogy ropogósra süljek. :)
Gábor is rám írt ma. Szerintem a csütörtöki találkozó óta, ami nem alakult sikeresen, sőt, nem élveztem. Ellentétben Dóri meg igen, ehhez képest a "mosom kezeimet, mert ma született bárány vagyok" álláspont felöltéséhez folyamodott. Annyit mondok, hiába. Halmozottan súly-pontolt a tény, hogy többször is megkérdőjeleztem ott tartózkodásunk értelmét, de ő mindig maradásra bírt. Onnantól fogva pedig a fiúkra való várakozásra rávágta, hogy ő nem akarja látni egyiket sem, majd a nyakukba ugrott, és örült, és már várta őket, mindezt másfél óra elteltével, határozott kijelentése alapján. Asszem ügyvéd leszek, vagy jogász, mert amint megkérdőjeleztem, azt, hogy miszerint; idézem: "te rángattál bele, én csak Zsuzsit akartam látni, a fiúkat pont, hogy nem, mert elegem van belőlük", mire én: " 2 órát vártunk a fiúkra Dóri, 2 teljes óra Zsuzsival, bőven leléphettél volna"... ezt hosszú szünet követte a részéről, én pedig megrészegedve attól a gyönyörtől, hogy bebizonyítottam, hogy már megint zöldeket beszél, egyszerűen tovább álltam.
 Vicces. ;)
Láttam, azt is, hogy incselkedik Izivel, megjegyzem iszonyat esetlenül, furcsa nekem ez a lány. Se füle se farka annak, ami a fejében van. De ez meg olyan, mintha megfigyelném, közben csak vele élek... ami elég rizikós nekem. Horvátország miatt, nem neheztelek, meg semmi, csak fura...

holnap

Holnap Évával találkozom, aztán végül is Hétfőn konci. Áh, múltkor Örsön virtuálisan, de találkoztunk. Valahogy vele még a telefonon beszélgetés is külön élmény, ami feldob. Olyan, mintha egy kiegészítés lenne belőlem, annyira egy húron pendülünk. Mindenből viccet gyártunk, de nem vagyunk agyatlanok. Nagyon szeretem Évát, becsülöm és felnézek rá. hasonlít az unokatesómra, meg valahogy anyura is emlékeztet.
Anyuval tök jót dumáltunk ma a kocsiban. Kilátásban van már a biciklizés is, és basszus, Gabesz pont bent szerelt a műhelyben, szólnom kellett volna neki, hogy hátha az ő érvelése is segít. Együtt fogunk bicajozni. Remélem mihamarabb, mert már eleget vártam...gumiülőkét a popóm alá!!!

vágod?

Szóval most kicsit felmérgesedtem. Aztán röhögtem, mert Afu nagyon vicces. Aztán mosolyogtam, mert Bálint azt mondta erős vagyok. Aztán mély megvetést éreztem, mert látom Dóri erőlködéseit, ahogy egyre mélyebbre süllyed a képmutatás ingoványában. Én vagyok a szörnyű valószínűleg, mert nem bírok depressziózni minden apró marhaságon. Viszont kétségkívül roppant dühítő, hogy az elégedetlensége miatt engem okol. Tisztában vagyok saját magammal. Igen, igen tudom. Nem tudom viszont, hogy ő minek lát engem. Végtelenül utál, vagy szeret? Vagy megfelelési kényszere van, mind velem, mind saját magával szemben? Nem tudom mi zajlik benne, csak már nagyon irritáló a viselkedése. Nem hiszem el, hogy 3 naponta csinál 30 felülést, meg 20 lábemelést, ezt is hézagosan, majd leül, eszik (megint) valami nyalánkot, valami hizlalót, és végül cigivel zár. Ez minden csak nem test edzés. Igen is széles a mellényem, mert naponta vagy futok vagy tornázom. Mondjuk ma nem lesz tornám, de holnap megint 2 óra torna, este pedig, lehet gyalogolni fogok. Nem tudom még. De akkor is végtelenül dühít ez a sok baromság...hogy ő most fogyott, ő most hízott...istenem, könyörgöm, ennyire ne legyünk eszetlenek. Olyan ételeket amiket tonna számra eszel a szervezet zsírrá alakít...ugyanis tápérték nélküli cukros-zsíros kaják. Az lehet, hogy nem vagy 100 kilós, de nem is vagy izmos. Attól meg végül nem leszel feszesebb, hogy ilyen kitartás nélküli "edzéseket" viszel végbe. Mond csak...mi az Istent vársz? Majd a cigi lefogyaszt...a nagy szart. A mozgás lefogyaszt, vagy ha úgy tetszik feszessé tesz. A cigi teljesen más felé terel. Hidd el a dohányosok az utolsók a transzplantációs listán, és bár csak egy vicc lenne, de nem az. Azon kívül meg, enyhén bántó a viselkedésed. Ez a csak mi ketten felfogás. Rendben legyen. Csak épp azt kapsz, amit adsz. Ha te is szidsz másokat, előbb vagy utóbb ők is szidni fognak téged, és tartani fognak a megmozdulásaidtól. Több példát is fel tudok sorolni, de inkább nem teszem. Ugyanakkor ügyesen feldolgozod a tényt, hogy pár nap alatt Móni újonnan megint a kebelbarátnőd, persze a nyaralás alatt rendesen szidtad, és lehordtad mindennek. Van pár dolog, amit nem tudsz. De az legalább majd nem fáj neked annyira, mint az az üresség ami most a fejedben és a lelkedben van. Kitöltetlen kontúrvonalak sokasága...

Tévhit...

...hogy a pénz boldogít. Kitöröltem, amit előzőleg leírtam, mert hülyeség volt. De leírom én hogyan látom: pénzre mindenkinek szüksége van ez tény, de a túl sok pénzzel nehéz bánni. Érdekes, mert rengeteg nehéz helyzetből ki lehet mászni, pusztán a jó anyagi hátterünk által. Mondhatnánk úgy is, hogy a pénz sokakkal szemben helyettesítheti az irántuk való felelősségünket, mert pénzre mindenkinek szüksége van. Korrupt világban élünk. Egyik nálam gazdagabb ismerősöm sem él lelkileg gazdagabb életet, mint én. A pénz elvakít, és értékeket véreztet el. A környezetemben is van rá példa. A volt legjobb barátnőm, aki bármilyen drága alkoholt megihat, és bármilyen drogot megvehet, persze egy kis gyűjtögetés után, de mégis megteheti. Emellett tiszta depressziós, és azon gondolkodik, hogy és mikor akar meghalni. Adott volt neki egy olyan ingerszegény kamaszkor, amikor nem kellett megküzdeni hatalmas lelki gondokkal, legalábbis valósakkal nem, maximum a saját démonaival. Vagy még azokkal sem. A volt barátom szintén elég jó anyagi háttérrel rendelkezik. És ez alapjába véve zárt ki nála azt a lehetőséget, hogy törekedjen legalább) az alap intelligencia elérésére. Szerintem a pénz romba dönti az emberek belső világát, amíg körülöttük épülnek a dolgok. A barátnőm megrekedt egy szinten, nem kell keresnie a boldogságot, mert annak idején bármit megkapott, amit csak kért. Az élet anélkül, hogy  önerőből küzdenénk a boldogság eléréséért, sótlanná és szürkévé válik. Nem csak a pénz teheti az embert belülről halottá, de Dóri pont most mondta, hogy mennyire boldogít. Apám meghalt, évekig lelki-terrorban éltünk mellette, a családom szétesett, lefeküdtem a barátommal, és egy részem bánja, füveztem és ittam, mostanra minden megvilágosodott, azon vagyok, hogy minél jobb emberré váljak. És ez nem pénzkérdés, kedveseim.

ég a város

Szörnyű a világ, nem lennék a norvégok helyében most. Egy farmer majd' 100 embert ölt meg. Ez a világ úgy rossz, ahogy van. Bárcsak én is egy hétvégére találkozhatnék Istennel, bár a könyvből kiderül, hogy balesete volt Mack.-nek szóval így már nem biztos, hogy örülnék a dolognak. tök elégedett vagyok magammal, meg az életemmel. Mondjuk mama hangja most is nagyon idegesít. Nem bírom a hozzá hasonló olyan kultúrlényeket, akik maguk körül mindenkit butának látnak, miközben nem így van, csak egyszerűen rá kell húzni egy "butaság-fátylat" a környezetére, hogy abba az illúzióba kergethesse magát, hogy a környezetének végtelenül nagy szüksége van a folyamatos és idegőrlő okoskodására. Néztem tami fészbúk oldalát, meg egy lányét a suliból. Egyre durvább, hogy miket engednek meg nekik. Mármint, érthető, nem vagyok szülő meg semmi, ráadásul eszem ágában sincs ítélkezni.Én nem szeretném tartani tovább tamival a kapcsolatot. Számomra a világ azon oldala kicsit félelmetes, amit mások tökéletesen természetesnek gondolnak. Lehet burokban élek?- az lehet, de megfelel, illetve nekem nem tűnik úgy, igaz a túlzott szülői óvás és féltés. Továbbra is fenntartom azt a fajta életfelfogásomat, hogy nem foglalkozom mások életével, csak a sajátommal. Rengeteg nehéz dolgon mentem keresztül, amik tanítottak bizonyos dolgokra. Beteljesedett vagyok, még mindig, megingathatatlan. Kemény pajzs van körülöttem, ami miatt a rossz nem képes behatolni a környezetembe. Sok minden lepattog rólam, néha már magamtól is félek, mert két oldal van bennem. Nem személyiséghasadás, amiről szó van. Egyszerűen, talán van egy gyengébb oldalam is valahol belül, ami lágy, puha, és kreatív. Emellett pedig ott van a végtelen nyugalmat és kitartást, erőt sugárzó oldalam. Teljesen összhangban vagyok, 17 éves létemre. Valaki soha nem éli ezt meg, mert nem talál magára. Tudom ki vagyok, tudom mit akarok, tudom mik a céljaim, és vitákban kiemelkedően jó vagyok. Dórival rühellek vitázni. Egyszerűen nem vagyunk egy szinten ilyenkor. Nem a szellemi képességeire gondolok, mert azok rendben vannak. Igazából, arról van szó, hogy őt inkább az érzelmei vezetik egy vita lefolyása alatt. Sértésekkel próbál oda mondani az ellenfélnek. Én csak aggyal vitázom, olyankor nincs szívem, vagyis van, de semmi értelmét nem látom az érzelmek bevonásának és a lelki-terrorra, még ha az csak annyi is lenne, hogy leoltom a villanyt a fürdőben, pedig tudom, hogy nem tud úgy aludni. Fair play  mindenek felett. Tudom mikor kell csöndben maradni, és nem szólni többet az ellenfélhez, mert általában észreveszem a kiakadás jeleit, ahonnan már csak az indulatok jönnek vagy épp a sírás. Nem szoktam sírni veszekedések után. Csalódottságomban igen. Utoljára akkor sírtam, amikor ahelyett, hogy eljött volna velem dinnyéért, egész nap nem beszélt velem, teszem hozzá Gabesz miatt, Gábort választotta. Utoljára akkor sírtam, de azt is csak egyedül. Az ilyeneket néma könnyeknek hívom, mert rám nem jellemző a szipogás, meg vörösödés, meg a nyáladzás. Masszív vagyok, szilárd kiállással rezzenéstelen arccal ülve lecseppen pár könycsepp, úgy, hogy...de benne vagyok egy masszír-estben. :)

vérzik a szívem.

Nem jellemző rám a letörtség, de most valahogy olyan melankolikusan látok mindent. Lehet azért, mert 2 órája értünk haza az egy hetes Horvátországi útról. Elanyátlanodva érzem magamat, és felfoghatatlan, hogy mindez a környezetváltás miatt. Igaz, itt az idő is szar. Az emberek is hülyék. Furcsa, mert nevetséges szerintem, hogy hamisított DC-sapka meg Converse pólókban nyomul. Szóval gáz. Nem hiszem, hogy ezt  napot jól zárhatom, pedig valahogy fel kellene dobnom magamat. Most olvastam el egyik osztálytársam blogkezdeményét. Tök olyan, mintha Dóri írta volna. Ő is asszem új blogot nyitott, meg a csajszinak is csak 4 bejegyzése van. Kreatív forma, de nála kétszínűbb és önbizalom hiányosabb emberrel még nem nagyon találkoztam. Az értékrendünk sem passzol. Ráadásul néztem, hogy ír az egyik sarjamról, Kriszről. Májbeteg, de folyamatosan vedel. Lassan alapítványt kellene szerveznünk, "Mentsük Meg Krisz Máját" néven. Idióta. Nem, nem ítélkezem, mert A viskó óta nem ítélkezhetek mások felett, de akkor is hülye, erre nincs szebb szó. Ah, Anikónak sem kapcsol a telója, szóval nem tudom, most mit csináljak kb. :S Ha nem mozoghatok és komolyan leugrom innen.

Valaki rám keresett "hagy kell verni a faszt" címszavakkal. :O
Most akkor én vagyok lemaradva?

Már nem érzem a csuklóm, és gyengül a pulzusom is, ez itt a vég.

nem

Nem szeretek Dórival összeveszve lenni. Mindig félek, hogy kockára teszem a köztünk lévő viszonyt, ami nem mintha gyenge lábakon állna, de nem játszanék a tűzzel, ha van ilyen opció. Ebéd után valahogy egymás mellett kötöttünk ki. Miután felhoztam az ebet. Meghallgattam őt, mert mást úgyse' tehetek. Ő alapértetődőnek veszi, hogy ha ő ezt szeretné, akkor meg kell, hogy kapja, máskülönben bajok lesznek. A bajra meg nincs szüksége senkinek. Úgy érzem, Dóri kirí négyünk, meg így hármunk közül is. Én vagyok anyu újra-megtestesülése, ő pedig a teljes ellentét. A szó szoros értelmében, és ezért van annyi baj, mert ő annyira elüt, és teljesen más dolgok terén várja a támogatást. Mi meg, mintha idegen vizeken járnánk, ahányszor próbáljuk Dórit megfejteni. Ilyen szempontból mama. Leörökölte az állandó konfliktus iránti vágyát. Talán ettől érzi úgy, hogy kerek a világ, vagy nem tudom. Viszont ezt semmi pénzért sem vallaná be. Most is Mónival van lenn, akit amúgy szeretek, de sosem tudnék legjobb barátnőként gondolni rá, a stílusa miatt. Tipikusan az irritáló M&M-s csokigolyó kategóriába sorolnám. Amúgy aludtam kb, 1,5 órát délután. Nyomott vagyok, és várom, hogy kihűljön a tea. Ezenkívül szétmarta a sóska a számat. (A sóskasav hihetetlenül erős, és asszem mérgező sav. :D )-meg fogok halni.

Kiáll a vállcsontom, ezért dinnyét fogok enni.

A muszáj-t mindig elipszilonosjével akarom leírni, de legalább nem a lyukas-t.
Tamit pedig utálja Dani baráti köre. Nekem Tami mást mondott, anno. De hát, aki szop egyszer, az szop kétszer is. ;) cuppcupp

Elég idegesítő, hogy a saját ikertesómmal tűz és víz vagyunk. Mindenben az ellentétem. Én erős, ő gyenge. Én sportos, ő tunya. Sok sok ellentétet vonhatok még kettőnk között, de semmi értelme nem lenne, mert ő is olvassa a blogom- LÁTLAK-szóval ezt sem írom tovább...mindegy. Egy tanács amúgy: Semmi jogod olyat elvárni a környezetedtől, amit még magadtól sem vársz el, vagy másokkal szembeni elvárásaidat magaddal szemben nem támasztod alá. Szerintem kezd úgy, hogy néha befogod a szád, és odafigyelsz másokra is, Kényes Királylányka. Szerintem az egész család tőled tart, és mind negatív szemmel nézünk rád, stb, stb.
Amúgy tegnapi koncert elég jól sült el a végén. Az eleje elég fura volt, mármint szinte mindenki ismeretlen a másik számára, vagy csak kétszer látta őt matt részegen, és utálja. Pl, Hanna. Az egy idióta, tutifix, nem tudom minek kell magát ennyire leégetnie. Hisztis, simán. Akkor a tesók, ők jó fejek voltak. Fiú és lány, a csajszi talpraesett, a srác meg, mint Ollókezű Edward úgy nézett ki. De csak picit. Mindegy, vele tudtam hülyülni. Persze ő belé is Tamara szerelmes. Szóval fura, mert egyik nap Ricsivel sétálgatunk, ami tök jó volt, most meg Peti, akitől féltem először. Persze volt pia is rendesen. Én már 1,5 pohárnyi bortól kikészültem, szóval nekem ez (sem) ajánlott. Olyan butának éreztem magam úgy, meg elnyújtva is beszéltem. Leégtem magam előtt, előttük nem. :)
Aztán Danival beszéltünk ketten is, sajnálom, hogy ilyen vagyok, de egyszerre nekem könnyebb csak egy emberre koncentrálni. Az tuti, hogy megyünk majd együtt bicajozni. Egész délelőtt amúgy hányingerem volt.
Éva szeretlek. Felhívott, hogy menjünk át, és átmentem volna szívesen. Csak: 1. 2 nap és go Horvátország, 2., szarul vagyok-picit másnapos, 3, jól be akart baszni. Hát én is, de nem most, egy ideig tuti nem. Teljesen kész vagyok. Majd lemegyünk Balcsira és akkor. ;)
Meg este is lesz tornám. Muszáj mennem, a tegnap miatt főleg.

naigen

Gratulálok, összebiggyesztettél egy szentimentális fost, amit blognak nevezel.

dinnye kell

Najó, Laci itt panaszkodik nekem már mióta. Ugyanis neki nyomorúságos élete van. Élmény hallgatni a sok sületlenséget. De komolyan. Szeretek érzelmileg visszamaradott, önbizalom hiányos, önostromoló fiúk panaszait végighallgatni.
Amúgy, Dóri kirakta egy bejegyzésemet. :) Tök jól esett, bár megijedtem, amikor azt láttam, hogy Cilának hála így meg úgy eszek, és nem akarok izmosabb lenni. Először nem tudtam hova gondolni, mert Dóri nem is eszik és nem is edz, de mindegy, nem fejezem be ezt a bejegyzést, szarul vagyok. Két pohár bortól teljesen kikészültem, és azt hiszem hányni fogok.

Barbi

Reggel futottam és tök jó volt. Aztán beszélgettem Barbival, a kislánnyal, akinek olyan cuki a kutyusa. 13 éves. Olyan, mint én akkor, csak komolyabb és érettebb a gondolkodása is. Kb fél órát, vagy 3negyedet beszéltünk, de tök jó volt. Azóta fészbúk ismerősök vagyunk. A bátyja tetszik nekem, helyes fiú. Az egész család tök rendes. :)

Kiesett a reggelim a konyhaablakon és megette egy hajléktalan. Csirkemell meg padlizsán, olíván sütve. Váljék egészségére!

ez egy új bejegyzés

Tegnap végül nem mentünk koncertre, bár Dani írt. Csak későn, ráadásul ment a hasam. Ciki, nem ciki, nem jött össze, és szerintem engem hibáztattak a csajok. Amúgy meg persze egy számukat sem ismerik a Depressziónak, csak zizegni akarnak, fölöslegesen. Szerintem egy pogózós kemény rock koncert nem épp a legalkalmasabb hely egy pasi behálózó túrának. Mármint, én szerintem érdeklődés hiányában, most nem vágyom senkire-semmire. A fiúkat is úgy kezelem, mint a lányokat, kb. Semmiféle vonzalmat nem érzek senki iránt. Szóval, már facsarodott a szívem tegnap. Csak anyuval akartam  beszélni. Előtte lekísértem Évát. Nem akarok nyálas lenni, de Évát nagyon szeretem, a legokosabb és legfigyelmesebb és korrektebb ember, akit ismerek. Nőies és sportos. Szóval mi vagyunk a két intelligens sportlady. Hamar jött a busza. Aztán indultam haza, amikor összefutottam Ricsivel.
Ricsivel, aki Tamara szerelme volt, aki miatt amolyan "skins" Effye módon viselkedett egész nyáron, és egész télen és tavasszal. Szóval nem volt normális. Beszélgettünk kb egy órát, ha nem többet. Kicsit tartottam tőle, meg amúgy is görcsben állt a gyomrom. Vérszegénynek éreztem magamat, elzárkózónak, és betegnek. Aztán hamarabb elmúlt az érzés, mint gondoltam. Ricsi kicsit érzelemmentesen és monoton módon beszél mindenről. Nem mertem neki semmi komolyabb témát felhozni, amibe mélyen beleáshatnánk magunkat. Végül mégis sikerült. Apuról beszéltünk egy csomót, a miénkről, az övéről. Az egyedüllétről, az ikerségről. Élveztem az egész beszélgetést. Az elején inkább csak megjegyzések formájában dumáltunk. A végére azonban annyira jó lett- felszínre tört a filozofikus énje, ami nekem nagyon tetszett. Hihetetlenül okos srác, szerintem egy rejtett zseni, olyan elvont gondolatai is vannak, amik amúgy reálisak. Bár lehet csak a meglátásai különböznek az enyémtől, de valahogy ittam minden szavát. Ekkor már a Szent Kereszt téri Mária-szobornál ültünk. Vett nekem egy vizet, mert én csak azt iszok. Ő megivott egy sört. Nagyon szépek a szemei, de akármennyire próbáltam koncentrálni rá, valahogy még a szép szemei sem keltettek bennem érzelmeket, sem a "cuki" megjelenése. Ő mondta, hogy sokan mondják rá, hogy "cuki". Igazuk van. Haza kísért, és akkor jött Rajmund, aki hoppon maradt. Valami kocsmába hívták az egyetemista csoptársak., de egyik sem ment el, vagy késtek, de ő is házig kísért. Nem mondom élveztem a helyzetet. Rajmund szerintem alapozza az arcát.
Aztán megettem egy fél dinnyét, és sok vizet megittam.

Várom már, hogy Évával találkozzunk, lesz mit kibeszélni. :) <3

ENTJ

http://mbti.tarhely.biz/tesztek

Egyszerűen hihetetlen az egész teszt, nagyon komoly, a 20 kérdéses a leghatékonyabb. Kitöltöttem a 94 kérdéseset, de az túl összetett és nem is jellemez, túl húzzák.
Iszonyat jó.
Én ENTJ vagyok, nincs bennem F, ami az érzelmeket jelöli. Született hadvezér.
Ami a legjobban tetszett benne, az az érzelemkifejezésről szóló rész, hogy esetlenül fejezem ki az érzelmeimet. Meg hogy a mélyebb érzelmeimet is inkább magamban tartom, és kívülről teljesen érzéketlennek tűnök. Brutálisan betalált.
Viszont nem mehetek se gyerekpszichológusnak, sem irodalom tanárnak.
Ügyvédnek meg brókernek viszont igen. :D

Futáf!2

A tegnapi eltervezésemből a következő lett:
-Mamával Sparba mentünk, mondanom sem kell, hogy az ember lányának nem túl felüdítő élmény, sőt még csak élmény sem, szörnyű volt és kellemetlen, főleg amikor az úttest előtt, a zöldre várva, kb fél tucat ember fogságában, hangosan megkérdezte, hogy "tojtál-e" a hashajtótól, lőjetek le pozícióba redukáltam le magamat.
- Következő lépésként levittük Dórival a kutyát, azt élveztem, amíg Attila fel nem bukkant, tudtam, hogy ő az, próbáltam szexuality kiállást felvenni, de a vége egy hatalmas lebőgés volt.
-Móni hívott, feljött, egy csomót dumcsiztunk, nagyon jól éreztem magamat, hiába nem csináltunk semmit. :)
-Teszt kitöltése, anyám, szóval, az állam a padlón koppant, annyira igaz rám, majd linkelem.
-Mentem futni, és úgy éreztem ki kell festenem a szememet futáshoz, mert hullának néztem ki kifestett szem nélkül, főleg, hogy van két feltűnő patim most :S. Persze a nem elég körülményes nyújtás miatt a bokám végig görcsölt.
-Elmentünk dinnyéért, a mozgás miatt termeltem az endorfint, mint szorgos még a mézet. Szóval magabiztos és harsány voltam. Szép is- igen-igen, a teszt kimutatta, hogy egészséges önbizalmam van, nem igénylem a dicsérést annyira, mint más típusok.
Zöldséges felé vezető út: elágon Attila, aki elbújt, majd előjött és kéjesen vigyorgott. Bár szerintem Attilának az arcbeállítása is olyan, hogy ha akarja, ha nem, mindig kéjes a mosolya. Joker 2, basszus.
Jó, enyhe megaláztatás. Zöldségeshez érve, a srác2, mert ő egy másik zöldséges, aki szintén flörtöl velem, azt mondta, hogy nem jó számot adtam meg neki. Ez hülyeség, az egyetlen telefonszám, amit fejből tudok, az otthonin kívül. De ha pisztolyt szorítanak a fejemhez se tudnám pl, megmondani a rendőrségét, mert tuti, hogy a mentők számát mondanám be. Nem jó a számmemóriám. Csacsogtunk srác2-vel, elengedett egy 100-ast a dinnyéből, mondván, hogy majd buliban elköltöm, mondtam, hogy jó, mire közölte, hogy késő estig nyitva vannak és még vasárnap is. Jó.
Lehangoltan elindultam a buszmegállóhoz a csajokkal. Az érkező busszal nem akartunk elmenni, hogy beszélgessünk még, mert anyu meg mama nem tudta az Attila-projektet, mama le is szúrna miatta-.-
Erre leszáll Dani. Fény a sötétségben, párszor talk már vele, de most hívott minket filmezni.Hármunkat. Haverjához. Anyu persze nem hagyta, de a szándék ott volt, meg dumáltunk. Előtte önmagam tudtam lenni. Nem úgy, mint Attila mellett, akivel szemben átváltozok azzá a kislánnyá, aki régen voltam :S.
Mondtam, hogy most akkor nem, de máskor tök oké lenne. Erre megbeszéltük, hogy akkor ma koncert. Jön Marci, őt ismerem már, hihetetlen intelligens és elvont forma. Nagyon jó fej. :) És nem iszik ő sem. Bár én Danit invitáltam közös borozásra. Amolyan alapozás képpen. Nem szeretnék lerészegedni meg semmi. Egy deci bor pedig nem a világ vége.
Aztán este megettem a dinnyét, beszélgettünk, és Móni megmaszta* a lábam.
Tetszett a tegnap, és tökre nem úgy alakult, ahogy elterveztem. Visszatekintő.


*amikor valaki megmasszíroz :D
Will már megmaszott engem, ezt ő mondta így, akkorát röhögtem ezen.:)

a vírus neve: Attila

Attila, a gyerekkori románcom, a szerelmem. Akivel annyit találkoztunk régen, és a legtöbb az arcra puszi volt köztünk, meg a bámulás, meg a tapizós csiki. Amúgy teljese aszexuálisan viselkedtünk. Majd elment, másik suliba. Megváltozott. 3 éve kért egy randit tőlem, ami elég viccesen-szánalmasan ment. Azóta párszor összefutottunk már, de semmi több. Erre tegnap randit kértem tőle, már miért ne alapon. Ilyen nem lesz soha többet, mert a végén még a saját fejemet verem a falba és kitépem az összes hajamat. Ott tétováztam, motyogtam, nyüszögtem meg minden. Hát, tényleg undorító volt. Nevetséges voltam. Majd semmi különösebbről nem tudtunk beszélgetni, mint a nyári munka. De mindezt szoprán hangon a részemről. Annyira gusztustalanul gáz volt. Mindig kimondok mindent, amit gondolok. És valóban. Persze arra nem reagálok, hogy Dóri Gáborról fantáziált, mert szakítás után mondta el, akkor meg "don't worry be happy" van. Nem fogok visszakézbe labdát dobni egy Leviről szóló gondolatsorral, teljesen hülyeség lenne, minek. Azt sem értem, hogy ő miért nem tartotta meg ezt magának? Mármint, ha nem tette meg, akkor miért mondta el? Csak gondolat, semmi kézzelfogható, nem valósult meg, egy halva született ötlet. Persze, jellemző, ez olyan, mint a gyónás, az ember lelke ettől megkönnyebbül, a gyóntatószékben ülőknek nem is számít mi a vétkük, ők csak feloldozást adnak, nekik ez a munkájuk. Én viszont nem adhatok feloldozást, főleg el nem követett bűnökért. Paradoxon. Ez nem az én dolgom. Ezzel csak arra utalok, hogy hiába gondolkodunk valamin, azt nem kell ki is mondanunk, vagy elárulnunk. Dórinak az volt a fontos, hogy könnyítsen a lelkén, az nem érdekelte, hogy nekem ez, hogy fog esni. Szárazon lekerekítve. Nagyon szeretem őt, és ő is szeret engem, én ezt tudom. Csak komolyan, nem kel minden gondolatunkat megosztani a másikkal, főleg, ha tudjuk, hogy az a másik számára csak negatívan csapódhat le. Itt a példa. A másik meg, anyunak sem mondjuk, hogy tökre irritál minket, hogy Cila állandóan masszírozgatja a talpát amikor együtt DVD-zünk, anyu meg nyöszörög neki, meg kérleli, meg minden. Mérhetetlenül idegesítő amúgy, mármint az előjátékozgatást, még ha csak a startolásról is van szó, ne előttünk kezdjék el lejátszani, nagyon-nagyon idegesítő, és nem vagyunk rá kíváncsiak sem. De igazság szerint, én tuti nem fogok szólni, mert megérdemli. Egyedül nevelt fel minket, úgy, hogy apu emellett mindent megtett, hogy teljesen lerombolja az önbizalmát, elszedje a pénzét. Soha nem figyelt oda anyura, nem hordozta a tenyerén, nem volt hozzá kedves, nem volt hozzá egy szép szava sem. Semmi, semmi olyat nem kínált anyunak, amit megérdemelt volna. Megpróbálta tönkretenni anyut, 20 éven át, egészen a haláláig. Szóval megérdemli. A világ legjobb anyukája, mérhetetlen nagy szívvel. Van olyan, hogy bizonyos érzéseket nem lehet szavakba önteni. Főleg nekem okoznak nehézséget az érzelemkifejezés. A teszt is megmondta, én mint a "vezér". Talán a legszebb, amit mondhatok neki, hogy úgy szeretem őt, mint ahogy ő engem.
A végére el is feledkeztem Attiláról, pedig róla akartam panaszkodni. De nem érdekel, nem érdemli/éri meg, hogy utána koslassak. Tipikusan a Kőbaltás ember karakterű. Tegnap elbújt előlem a haverjai mögé elágon, kellemetlen volt. Kicsit betett a lelkemnek, aztán meg vigyorgott rám meg minden. Szégyelltem magamat. Danival való találkozásunkat égi jelként könyvelem el. Majdnem elmentünk vele filmezni, csak későn szóltunk anyunak, szóval mégsem. De ma megyünk együtt koncertre. Marci is jön, aki okos. :)
Ő sem iszik. Bár számításaim között van egy deci bor, de az nem sok. :)

Lassú víz partot mos. Én vagyok a kőszikla akkor.

Még friss az élmény, szóval mihamarabb le kell írnom, hogy minél erőteljesebben lefessem, amit érzek. :S
Találkoztam Attilával*, csak összefutottunk. Kértem tőle egy találkát, illetve randinak nevezném, de annyira leégettem magam, hogy az röhej. Nem is értem magam. Egyszerűen olyan hatással volt rám, hogy a magabiztosságom átcsapott egy vinnyogós- rötyögős kislány természetébe, aki alig bír beszélni is. Tök furán vert a szívem is. Pedig tuti nem vagyok szerelmes belé, igaz, ő volt az első kis szerelmem, de az rég volt már. Semmi komoly nem volt köztünk még soha, egy randin kívül, ami szintén gázul sült el. Olyan 14 évesen. Még 3 év távlatból is nevetséges. Kurvásan néztem ki. Most meg azon agyaltam, hogy vajon elég jól nézek-e ki, és, ahogy kinyöszörögtem, hogy találkoznánk-e, éreztem, hogy minden magabiztosság otthagy, és egy papírlappá válok, amit a szél fúj ide-oda. Csak egy helyben. A lényeg, hogy a sorsomban van ez megírva...hogy előtte mindig leégessem magamat. Szörnyű vagyok...istenem. És most égek, mint a Reistag, ha nem jobban- de hát nem ettől szép a kamasz kor? (nem)
Amúgy végük igent mondott, de az igent egy igencsak vontatott beszélgetés követte, mert a pillanatnyi agyhaláltól, amit a randikérés feszültsége okozott, minden elszállt a fejemből.
Tuti dilisnek néz, és én is magamat.

semmi hivatalos

Próbálom beosztani a kajámat ma, mert Cila azt mondta, én meg neki köszönhetően vagyok vékonyabb, mint valaha, vagy mint voltam...
De sokkal izmosabb nem biztos, hogy szeretnék lenni.
Dórival tegnap este még beszélgettünk a konyhában. Nehezen indult be a kocsi, mert egész nap került engem. utólag kiderült, hogy Gabesz miatt. Velem nem akarta megbeszélni, mert tartott tőlem. Vicces, hogy egyikünk sem egy gyogyós,. szóval késsel-villával nem esnénk egymásnak...és mégis tartunk a másiktól.
Ő fél elmondani nekem bizonyos dolgokat, én meg félek bármit is kérni tőle, mert ő a kis szívességeket is cuppogva veszi (pl., ide adnád a kanalat?). Ami engem meg az őrületbe kerget, hogy ennyi miatt, ha azt kérném, hogy adja nekem a fél veséjét, na akkor mit csinálna vajon? Bár kanál nem egyenlő vese, szóval ez kicsit erős hasonlat. Inkább példa, hogy én ezt nem bírom. Ő pedig azt, hogy elég intoleráns vagyok, illetve azzá válok, miután egy ember hosszú hónapok után is egy problémán kotlik, és még csak erőt sem vesz magán, hogy túl lépjen a hülyeségeken. Velem ez a baj, vele meg az, mindketten arra nem vagyunk nyitottak, ami a másiknak sokat számítana. Az intoleráns, érzelmi analfabéta szerepében én, a türelmetlen, túlzó és roppant szeszélyes nő szerepében meg Dóri. Ezen kell főleg dolgoznunk, hogy ezt a hibát kijavítsuk és akkor nem fogunk ütközni. Amúgy tökre szeretem őt.
A piszkozat 12:12-kor lett mentve ;) kívánok.

Futáf!

Reggel nem tudtam most elindulni, olyan hányingerem volt a haltól. Elhatároztam, hogy pontokba szedem, hogy napközben ezért mit és mikor fogok csinálni, hogy az esti futásomnál az járhasson a fejemben, hogy csináltam is ma valamit.
Szóval először bevásárolunk, aztán feljövök, felhívom Mónit, és elmegyünk TESCO-ba, akarok venni vizipisztolyt, aztán játszunk vele, mert muszáj.
Aztán du, veszünk dinnyét (is), megeszem, aztán megnéznénk Dórival egy filmet.
Aztán később futok, aztán Royikra kimehetnénk slag alá.
Ma már nem fáj a hasam, annyira, hashajtó...ömm, igen. De még mindig nem vagyok szalonképes strand-képes.

Dühös vagyok, a tesóm egy lökött idióta. A volt fiúmmal állandóan találkozik, velem meg strandra jönni sem képes (m1, mert megjött neki), de estére azt terveztem, hogy együtt megyünk zöldségeshez.
Magamra öntök egy liter vizet az utcán. Tök egyedül. :S
Veled akartam amúgy- viccből.

Megint nem jön meg, 54 kiló vagyok, mama pedig nem is sejti. Persze már eszem rendesen mindent- kenyéren meg édességen kívül, meg zsíron kívül, na!.

Szóval, ez a múlt nyár. Csak azt akarom szemléltetni, hogy sminkben (fönti kép) és smink nélkül milyen vagyok. Csak ennyi. Emlékezni akarok erre. Mert most még a natúrabbnál is natúrabb vagyok. Egy csomó klassz képet találtam. Meg nyaralás alatt lesz majd egy fényképezőnk is.

Amúgy mekkora marhaság már az, hogy a legjobb Disney-mesefilm a Hófehérke*?
Nem értek ezzel egyet. Lázadok. Az Oroszlánkirály (1 és 2) viszi a pálmát, szerintem és még sok másik dühös rajzfilmrajongó szerint. A második a Maugli**, a harmadik meg az Aladdin***.
Ilyen széklet alapú listát...



*7 elmebeteg és testileg fejletlen bányász és a gyámoltalan szűzkurva elcsépelt sztorija, miről másról, mint az igaz szerelem beteljesedéséről. Kész bordély-ház, ami uralkodik a 8 ember között. Szerintem rendesen kihasználhatták minden testhajlatát és nyílását. Lehet, hogy kis termetük miatt, egy nyílást egyszerre többen is megpakoltak. Csonti-kukac.

**Egy idióta, akit a farkasok neveltek fel. Soha nem lesz képes normális életet élni.

***Hihetetlenül behálóz az unalom, ha csak a reklámját látom. Utálom az indiaiakat, a romákat is. Ráadásul a film sem valami ésszerű...repülő szőnyeg, és egy kihűlt dzsin. Mondjuk a 101 kiskutya is eléggé valótlan, ha már itt tartunk. Mármint, hogy az istenbe lenne képes egy kutya 101 kölyköt elleni. Nem méhkirálynőről van szó, hanem egy dalmatáról. A vérfertőzés gondolatát pedig próbálom elkerülni. Bár az is lehet, én értettem félre az alap gondolatot, miszerint a legkorábbi felmenőik nem közösek.

Egyre rosszabb, szidalmazó bejegyzést írtam.
Itt figyel egy rizs kocka. Engem néz. A pórusaiból árad a rizsszedő vietnami bérmunkások illata, meg persze a csoki. Egyáltalán nem csábít amúgy. Nem eszek ilyeneket.
Anikó hívott, elmarad a torna du. Reggel voltam, szóval nem gáz, meg a hasam is fáj.
A tegnap este nagyon klassz volt viszont. Gabesszal megbeszéltük, hogy együtt megyünk majd bicajozni. Közöltem vele, hogy több nem lesz köztünk. Ő az a típus, akinek elég vastag a páncélja, ahhoz, hogy ne tudd, hogy vannak-e valódi érzelmei (a nők irányába). Olyan, aki mindenkit megfektet, gerincre vág, odahajlít. Korunkbelieknek is. Nekünk is teszi a szépet, de amúgy nem rossz ember. És művelt. Istenem, egy művelt férfi- jó, hogy ezt is kb 3 l sör után árulta el, mert akkor már elég részeg volt, és mindenről lehullt a lepel, amit az ember Gabeszosnak gondol. A buli elején még faroknak tartottam, buli végén már egy olyan hapsinak, akit minden szerelme otthagyott, ezért nem mer senkivel komolyabb kapcsolatot kezdeményezni, és nagyon tájékozott és művelt, mert mióta a katonaságra került több száz könyvet elolvasott. Nem mellesleg sportol is.
Volt egy Robi nevű srác is ott, az elég fura volt. Ő is futó, meg biciklis. Szóval, felajánlotta, hogy majd futhatnánk együtt. Jó ötletnek tűnt, bár utólag már nem az. Cila mesélte, hogy nagy ivós és drogos volt. Ma már ugyan csak a sportnak él, de málészájú. Se család, se normális párkapcsolat. Persze egész idő alatt vigyorgott rám meg Dórira, mint a vadalma.

Hello Turist!

Éljen Croatia!- idézve egy elhízott és elkényeztetett osztálytársam szavait múlt nyárról, aki amúgy tök vidéki, és tök nem szép, de érdekli a kutyát, ha annyi önbizalma van 120 kilósan, hogy ő sztriptíz táncot akar lenyomni Unesco műsor alatt. Amúgy, asszem, akkor szembesült élete legnagyobb dilemmájával, hogy letegye-e a windsurf vizsgáját, vagy Horvátországba utazzon. (A nem mellékesen kurva helyes apjával, aki futó, és akivel az alatt a 3 nap alatt -amíg a lánya vendégül látta a fél osztályt- rengeteget beszélgettem. Mindig hozott nekem vizet, ha épp nem volt a kezem ügyében az üveg, friss almával látott el, meg mézzel. Sokat törődött velem, én pedig nem mondom, fú, annyira bejött. De mindegy, az oszt.társnőm apja. Nem mellesleg a feleségével is sokat beszélgettem, aki szintén nagyon cuki volt. A lányuk ,nem is értem, hogy lett ekkora dildo? Amúgy apukától kaptam egy lépésmérőt futáshoz <3) A helyében az én legnagyobb problémám, hogy lefeküdjek-e a jópasi apámmal. Csak vicceltem, de én nem vagyok a lánya, viszont gyermekvállalásra és családalapításra még nem állok készen 17 évesen. De azért jó fejben eljátszani, aztán mindent kitörölni, mintha el sem játszottam volna a gondolattal. Soha nem voltam még igazán szerelmes, talán Attilába, de az gyereklove volt. Viszont ez a pasi, kicsit jó csak. ;)

visszaélek magammal és élvezem

Amióta tönkrement a fülhallgató, kénytelen vagyok zene nélkül futni. Ilyenkor rám tört egy csomó hülye gondolat. Abból a világmegváltó és az őrült fajtából. Iszonyat idegesítő, de nem tudom irányítani ilyenkor. A múltkor azon filozofáltam, hogy az árnyék és a fény kapcsolata örök, és, hogy nem tudok egy szoba közepén úgy megállni, hogy sehol se legyen árnyékom. Akkor sem ha dél van, mert akkor alattam van árnyék. Sehova sem vezető gondolatok. Nagyanyám szerint teljesen rendben vagyok, és még agykontrollra sincs szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam szemfesték nélkül. Ellentétben Tóth Gabival. Hát, köszönöm, bár nem tudom, a gáz és üzemanyag mentesítést a testemen belül el tudnám-e érni ebben az állapotomban. Nagyon fáj a pocakom, és most ittam meg egy kupak olíva olajat. A szilva sem segít már rajtam. Egy halálraítélt vagyok perpillanat, emberi torzó vagy termetes leveli béka.

Egy antiszociális és lusta ember vagyok. Lehet ez a hülye puffadtság az oka. Komolyan mondom, kikészülök, már egy hete nem "nagyWC"-zek rendesen. Szerintem halottak a bélbolyhaim. Ráadásul kurva meleg van. Egy kupac langyos fosnak érzem magam. Csak zötyögök és lötyögők, ha épp nem tornán vagyok. De borzasztó érzés. Be sem bírom húzni bazmeg. Teljesen elfogyott a türelmem, fogom a konyhakést és felhasítom magam. Istenem mik szállnának ki belőlem, ha nem folyna.
Amúgy ma strandra is akartam volna menni...de Dórinak megvan. Ráadásul én is egy hordóként lebegtem volna a vízen. Plusz nehezítés, hogy úszás közben valószínűleg megindultak volna bennem bizonyos gázürítési folyamatok; 1, a vízben minden látszik (ez bugyogott volna), 2, rohanhattam volna ki a térdig érő vízbe a lépcsőre.
Szégyenletes vagyok, utálom magam. Egész nap a saját körfogatomat méregetem és izzadok mellé.
A combom rendben, a csuklóm is (jav: elsőnek csiklót írtam, kikészít ez a meleg), a hasamat meg úgy, ahogy van, illetve, ami most benne van, száműzném. Valaki, mi segíthetne még rajtam? Félek a hülye hashajtóktól. Innentől jön majd a tüsszentés alatt befosós jelenet. :S Áh.

mi a jó?

Hogy lehet az,. hogy egyszer boldog, de aztán rögtön nem boldog. Szeszélyes nagyon.

Gábor, volt uram, büszke rám. Csütörtökön tartottuk a szülinapját a patakparton. Rengeteg szesz társaságában. Meg persze a pár csökevény arccal. Nem igazán vonz az a társaság (sem). (Valahogy, mostanában senkié sem. Anyut, Cilát, Dórit leszámítva, perpillanat sokkal több nem kell. Fura.)
Lényeg a lényeg, Laci, Norbi és Lala is, hát, nyomultak. Laci, mint a tipikus hősszerelmes figure mindenkire. Még Mónira is. (Gábor csak így kommentálta: Fúj, a Mónival, de gusztustalan vagy!- befogtuk a száját, Móni meg amúgy sem hallotta meg, mert élvezte a figyelmet. Épp szocializálódás közben figyelhettük meg.)
Lényeg a lényeg (remélem többet nem kanyarodom el a témától és nem írom le ezt még egyszer.) Laci engem is félre hívott, és könyörgött, hogy smároljunk. Én meg igent, mondtam és lekaptam. Nem. Ehelyett elküldtem őt, hogy ezt ne, és hogy ő Gábor legjobb haverja.
viszlát.

amúgy péntek 30Y. Várom, és nem szeretnék Tamiékkal vegyülni. Egy olyan felszínes és szívtelen, nemmelesleg erkölcstelen bandával nem lógok. az utolsó találkozás után úgy jöttem el, hogy a határtalan boldog természetemből egy gyenge láng maradt. Durva volt.

szerepcsere

Egy lusta dög vagyok, aki attól érzi magát lazának, hogy ma délelőtt nem ment el futni, és ehelyett a szórakozásnak fog élni. Valóban egy kis szörny moncsicsi vagyok. Persze majd este sír a szám, hogy kimaradt egy edzés, és majd sajnáltatom magam. Aztán vigasztalás képp "önbuzulok" majd. Ami csak abból áll, hogy nyalogatom majd a sebeimet, a tükör előtt állok majd, és a saját vállamat veregetem az eredményességem miatt. Mást úgy se tehetek.
Mentségemre szóljon, hogy a nyújtást idegen férfiak baszták el nekem. Fűtőcsövet mértek, én meg épp nyújtottam. Kerekedtek is azok a szemek. Az egyik meg is kérdezte- bejöhet-e?- persze, mondtam, aztán elégedetten helyet foglalt és bámultam gömbölyödő farukat, ahogy a nehezen elérhető fűtőcsöveket méregették.
Úgy érzem szerepcsere történt.

kócos kis romantika?

A Quimby szám, ami Horvátországban van, és holnaputánhoz egy hét és átlépjük a határt. :D Félek, hogy kopaszon jövök majd haza amúgy, mert a sós víz és az én hajam. Észak és Dél -.-.
Büdös vagyok. Hagymát ettem. Nem megyek bele a részletekbe.
Az aszalt szilva amúgy áldásos hatással van rám, mondjuk szerintem mindenkire, csak elég fura az íze.
Ahogy olvastam Dóri blogját, megutáltam az életemet, de nem, mert ehelyett rájöttem, hogy mindegy...
A lényeg, hogy amit magáról ír az ilyen tök jó szelektíven gyűjtött forgatag. Hatalmas tagoltsággal. Több oldalt próbál magából megmutatni. Tegnap kijelentettem, hogy minden ember kocka, szóval nagyon benyomásos művésszé váltam. Kicsit olyan Tamis feeling. Utálom, hogy mindig mások vonásait veszem át, tök idegesítő. Mert az, hogy ő meg Szilvi egy órát röhögnek azon, hogy a mozgássérült Wc koedukált, vagyis a gyereke, ha hermafrodita lenne, akkor mozgássérültnek nevezné. Bazmeg. Ennyi hülyét, de komolyan. 88. Fajítélet, szerintem mindketten cigány fmaíliából valók. Szilvi bőrszíne, Tami vezetékneve, plusz a barna édccsapa. Aztán mama szerint már Zsuzsi is cigány. Van benne valami. Körbevesznek a romák, és ez ellen nem tudok védekezni. Törvénytisztelő állampolgár vagyok. Az egy jó film.

Megyek megölöm magam eszek paradicsom levest és csak azután

illatok

Amióta láttam a Parfüm c. filmet, erősen elgondolkodtam azon, hogy ha nem éreznék illatokat, képes lennék-e szeretni - teljes szívből, mert szeretni könnyű. De akkor is, mert vannak emberek, akiket szabályszerűen kerülök, mert a "szagukat sem bírom", de komolyan. Brutális a kémia. Talán ezért vannak a ronda pasiknak jó női, mert olyan sajátos illatuk van. Több barátomat nem tudtam elviselni az illata miatt. Nem voltak büdösek, sőt ápoltak voltak, de engem mindig is kirázott az édeskés bőrillat, vagy a savanyú tej szag, illetve a macskaszar szag. Eddig kb ezek azok amiket nehezen viselek. Gábornak is volt ilyen szaga, neki a dohányzás is rátett. Dohányosok=záptojás szag. Undorító szag. Neki is alap ilyen édeskés volt az illata. Eddig a kínai fiúmnak nem volt soha sem rossz szaga/illata. Bár, elvileg, minden népcsoportnak más a szaga. Szóval érdekes. A kínaiak gyantaszagúak elvileg. Talán még Gergő illata is elviselhető volt, sőt rajta nem éreztem, de ha valakinek nem bírom a szagát, annak nem bírok a közelében maradni. Éva is egyszer előttem pisilt, és olyan punciszaga volt, hogy úristen. Néha neki is savanyú szaga van, de nála nem zavar, nemtudom, talán valamiben másabb, mint Kriszti romlott túró illata. Ne tudom, hogy most örüljek, vagy sírjak. Mert az én szaglószervem nagyon válogatós, szerelem terén főleg. Nehezen találom majd meg az igazit, bár Bálinttal holnap találkozom. Az ő illatát sem bírtam nagyon elviselni, meg ő puha és tespedt is volt világéletében. Pedig lelki társnak beválna, lehet csak baráti szinten. Amúgy ez azért jött, mert egy nő írta egy újságnak meg a dilemmát, 6 év együttélés után, és most lett elege, én 8 hónapig bírtam. Gratulálok neki, bár szerintem irtó nagy hülyeség, meg is kérdezte, hogy mivan, ha a gyerekének is olyan szaga lesz, nem fogja szeretni?
Bár, ha megnézzük, a szagok mindent befolyásolnak, az őzgidát sem simogathatod meg, mert az anyja megérzi rajta az ember szagot, és nem neveli fel. És tegyük fel egy elhagyatott sötét házban süti illatot érezni is biztató jel lenne nem?
Ja amúgy Dórival tök jól kijövünk, de a blogját nem tudtam olvasni, mert rajzolni akarok, szval nem is tartom fel magam, de remélem ez az állapot tartós lesz kettőnk között. :)

rossz az idő

Na írok ide, mert valahogy fenn kell tartanom ezt a blogot is. Az a baj, hogy nem vagyok elég elkötelezett eziránt sem. Ráadásul nem a gépen élek társasági életet, úgyhogy, veszett a dolog. Most amúgy sehogysem akarok (talán) társasági életet. Botrányos nő vagyok, akinek a temetésén csak a házam portása fog megjelenni, úgy, hogy neki is fizettek. Annyira elenyésző vagyok. És a leggázabb, hogy nem izgat. Nem hanyagolom el magam, nem hízok, sőt fogytam, igaz már 3 napja fel vagyok puffadva a bab-borsó és káposzta ciklikus váltakozása után, de szerintem ez így érthető. Szóval fáj a hasam, kb 3 hónapos pregnant nő vagyok. Viszont, oly kényelmes itthon. Szóval tényleg itt a sok hely mostmár, és elvagyok a gondolattal, hogy ha megvolt a napi futás vagy torna akkor semmi dolgom. Olyan szinten kis lángon égek, hogy az már fáj, vagy pont, hogy nem, mert nem izgat. Szerintem ez egy magas fokú elkényelmesedés annyi átélt gyötrelem és egy olyan (előző) nyár után, amikor állandóan pörögtem, orvoshoz kellett járnom, és eltiltottak a mozgástól is, majd pszichológushoz küldtek, itthon pedig állt a bál. Valahogy apu halála után annyira kezdek visszatalálni, illetve inkább új dolgokat felfedezni magamban. Félelmetes, hogy az annak idején mindenki mást irigylő kislányból, egy már nem szűz, de nem dohányzó-nem ivó-(már) nem szívó nagylányka lett, akit nem izgat az olyan, környezetében élő emberek dolga, akiket nem tart fontosnak. Azaz, kirekesztem a lényegtelent és megkapom a szűrletet, ami az elégedettségem kulcsa. Olyannyira, hogy kihúzott szem nélkül járulok az emberek elé. :)