Mostmár jól vagyok. Nagyon jól.
Hiszem, hogy mamának nem lesz baja, és, hogy ez egy jelzés az élettől, hogy mennyire szeretem őt, de mégis mennyire nem mutatom ki neki, és, hogy milyen tiszteletlen vagyok néha vele. Esküszöm, ha felgyógyul ebből, akkor elmegyek vele, és egész nap kirándulunk majd, vagy azt csináljuk majd, amihez csak kedve szottyan. Nem szeretném ha az életem nélküle menne tovább.
Eközben, nem mentem el Árkádba, Évához. Igazság szerint tartottam tőle, hogy megint a tegnapi lesz. Dóri közvetített nekem, amúgy nagyon jó érzés Dórit ölelni, hogy már jobban van az Éva is, mert beszélt Gáborral. Ennek örülök, őszintén. Végre ő is jobban érzi magát. Már csak Karola zártsága zavar, de ezen is valahogy túl lépünk. Úgy érzem, pár nap lelki-katasztrófa után, most szélcsend van megint.
Ráadásul, annyira rendes a dokinőm, elég idős már ő is, a múltkor is úgy eldumálgattunk, meg most is így még oda is szólt amikor bement a termébe, de csak nekem, meg mosolyog. Szerintem bír engem, ahogy általában az emberek- lehet azért, mert mindig mosolygok. :)
Éshát csoki ízű vastablettát kaptam és azt kell szednem. Szóval most megint látom a csillagokat az égen. És futottam is egy keveset Barbival este... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése