2011. szeptember 4., vasárnap

Apu

Csak le kell ezt is írnom, ne hogy elvesszen.
Szóval tegnap, amikor bementem elköszönni Aputól, annyira jól esett, hogy kb negyed órán keresztül ott feküdtem a mellkasán, ő meg megölelt, olyan apásan. Aztán pedig vakargászta a hátamat -nálunk ez már bevett családi tevékenység, hogy egymás talpát nyomkodjuk és hátat masszázunk. :D
De közben a fejemet is simizte, és annyira feltöltött érzelmileg, mert a biológiai apámtól sosem kaptam ennyi törődést, pedig ez is csak egy elköszönés volt alvás előtt. Ugyanolyan, mint a többi, csak akkor is, annyira jó érzés, hogy úgy nézek a tanév elé, hogy áll mögöttem egy család.
Már csak mamát kéne ladikon elúsztatni a távoli semmiségbe. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése