Nem is tudom mikor írtam utoljára egy normális bejegyzést. Igazság szerint még magamat sem érzem teljesen normálisnak e percben, nem fáj semmim, nem vagyok fáradt, tele a hasam, és várom, hogy mehessek futni. Utána pedig hódolhatok a hobbimnak, vagyis a cipőkészítésnek. :) Most lesz rá időm, és ez örömmel tölt el, komolyan. 2 napja megint a réginek érzem magamat amúgy, mármint, mosolygós, kedves, és megértő-plusz mínusz pár jó tulajdonság. Ennek oka talán az, hogy anyuval volt egy beszélgetésünk, mert félek, 46 kiló voltam reggel, és ez így durva, szeretnék változtatni, mert félek, hogy ennél már csak lejjebb vezet az út, vagy, hogy nem tudok megállni. Be kellett vonjam anyut, mert nem tudom ezt egyedül elviselni. Erős vagyok, de annyira felgyűltek bennem a kétségek, és úgy megijedtem, de most vele együtt keressük a megoldás képletét, ami az én esetemben kizárásos részint. Nem szeretnék tejterméket és gabonaféléket enni. A sovány kefirre még hajlok, részint, de nehezen arra is. Több olíva-olajat kell fogyasztanom, azaz, több főtt ételt kell ennem, nap közben. A 3 utáni evés továbbra sem megy, mert puffadok, szóval azt inkább elvetem, mielőtt kihasadok...
Viszont a fehérje fogyasztás kérdése a levegőben lóg...mert nem tudom mennyit fogyasszak belőle, úgy, hogy ne izmosodjak meg a sport miatt. Az biztos, hogy heti legalább 2 napot nem fogok mozogni, vagy 1-et...
Kezdtem a tegnappal. Ma megyek futni, élvezem, szeretem, aztán anyuval megyünk patikába, vitaminért meg porctabért nekem, képzeljétek, mindkettő elfogyott...:S A felét szerintem saját pénzből kell kigazdálkodnom. :S 17 évesen a saját porcgyogyimat kell megvennem, drámai szituáció. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése