árnyék

Torna alatt rájöttem, hogy régi önmagamnak csak az árnyéka vagyok izomzatilag, annyira leépítettem magamról. Tulajdonképpen célom is volt ez részben, nyáron is kevesebbet edzettem, szóval nem zavar, csak olyan kis fura. xD Nem tudom, hát érdekes tényleg, ma kétszer ettem olajjal készült főtt ételt. :) Szóval nagyon jó kislány voltam. És, mivel nem ettem túl magam belőle, a káposzta nem is fújt fel, szóval annyira perfekt, a fáradtság pedig továbbra is elkerül. Csupán azt utálom, amikor rám jön a semmi nincs érzés. Amikor csak ülsz, és azon gondolkodsz, hogy nem vagy sehogyse. Szerintem ez csak az ősz beütése, mert Karolától tudom, hogy vele is ez van. Éva pedig konkrétan annyira magában tartja a gondjait, hogy félelmetes, én éreztem, hogy nem smakkol vele valami, mert nagyon rá tudok érezni az ilyenekre. Egyszerűen nem olyan, mint régen, persze én sem, de továbbra is nagyon szeretem őt, és tűzbe mennék érte, érte is. Holnap tesi lyukasban lesz egy óránk, amikor végigbeszéljük az érzéseinket, de vele kezdve, mert a végén még felrobban benne valami, én pedig így is nagyon féltem őt. Én könnyedén elnyomom az érzéseimet, meg rejtegetem őket satöbb, de ez pl a legközelebbi barátok előtt, és anyu előtt annyira már nem megy, ideig-óráig max, bár sírni sem sokan láthatnak engem. Mindenesetre Éva mindig tudta ha bajom van, egy pillantásomból rá jött, hogyha valami nincs rendben, ezt nevezem én igaz barátságnak, amikor már szavak nélkül értjük egymást. Természetesen pont ma beszéltem Dórinak, igen becses hangnemben, arról, hogy mennyire jó, hogy vagyunk egymásnak. :)