tudjátok? nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek

Tulajdonképpen szerintem észrevehető a bejegyzésekből is, hogy mekkora zűr van most bennem. A mindenesembe akartam leírni mindezt, de ide sem gáz. Őszintén szólva, nem tudok feldolgozni bizonyos hatásokat, amelyek érnek. Mármint, mama hála Istennek jól van, de én még fel sem fogtam, annyira a múlt van a szívemben. De nem tudok önfeledten örülni, pedig van minek, most le is írom őket.
-neki láthatok a cipőknek, ami tök klassz
-összeállt a kép, a jövőmről, viszonylag, Pók tanárnő segít
-anyu ma közölte, hogy valószínűleg egy ügyfele velem festetné meg a családi címert, 1200-as évek belit :O wow :)
-sokat rajzolok
-a suliban összeszedett vagyok, picit türelmetlen és feszült ugyan, de holnaptól szedek B6 vitamint is, szerintem, mert Évával pont ma tárgyaltuk ki, hogy hisztisek vagyunk mind :S :D
-mama jól van
-megvannak a rajzok a volt suliból, és van köztük használható
-jól futok, nem fáj semmim
- a fiúk szeretnek általába véve, Gergő pedig különösképpen érdeklődik...

Na most ezt ha visszaolvasom, akkor had legyek egy picit tisztább itt fejben. :) Túl sok jó ért, a túl sok felkavarás után, így nem tudok örülni, de megpróbálok, nagyon. Bár már az is öröm, hogy tudok sírni, annyira jó, mert tudom, hogy érzek. :)

Na meg holnap tollat kell vennem Árkádban. Je vous embrasse!( Csókollak benneteket )
Aludjatok jól :) Puszi nektek. :) Gergőtől is ideje búcsúznom. :)