Őszintén szólva, nincs rosszabb, mint amikor egy barátnőd, aki nem mellesleg régen a tesódnak is barinője volt, nem jön ki (már) a tesóddal. Így kb hallgatom Dórit, ahogy szidja Mónit, vagy kineveti, vagy megjegyzéseket tesz satöbb. Hihetetlenül irritáló. Természetesen Móni sem különb, és ő kb ugyanezen eszköztárral rendelkezik ezen a téren. Nem is értem...ha egyszer nem akarnak már többé barátkozni, mert elegük lett egymásból, mert összeférhetetlenek együtt, akkor miért kell továbbra is ellenséges viszonyt fenntartani. Úgy érzem két mozsár között vagyok a zabszem. Vagy tortában a töltelék. Mindenesetre mindkettőjüket szeretem, igaz, Móni nem a legjobb barátnőm, Dóri pedig a tesóm.
Beszéltünk a szilveszterről, hogy merre megy és ki...neki semmi ötlete. Kicsit azt is érzem, hogy most rajtam keresztül próbálna beférkőzni egy "új" társaságba.
Nehezek ezek az emberi kapcsolatok...
2011. december 11., vasárnap
Betty cipellő !!! :)
Na itt is lennének a képek, voi lá! :) Remélem elnyeri a ti tetszéseteket is. 5000 ropogóst kaptam érte. :D
wów wów
Örömmel látom, hogy a tegnapi bejegyzésemtől fogva, egyre többen olvasnak megint, a szunnyadó vulkán megint életre kel. :)
Nemsokára képek, aztán délután, tornára már szerintem nem megyek...de elvileg Mónival találkozunk. Ugyanakkor meg kell keressem Kinga pici barátság könyvét, szégyen gyalázat, hogy elkavartam valamerre:S. Főleg mivel múlt vasárnap sírógörcsöt kaptam, mert Anikó közölte, hogy neki most kell A viskó című könyv, nem máskor, mert az egyik ismerősének szüksége van rá. Eszeveszett keresés után találta meg végül anyu, benn a könyvespolcán. Persze amikor én mondtam, hogy tudom, hogy oda tettem, akkor az valahogy senkit sem vitt olyan irányú keresésbe. Nem mintha az ő saruk lett volna, és azt is megértem, hogy anyu nem szereti ha a polcain turkálunk.
1 hetem van a karácsonyra készülni...karácsonyi vásárra menni...a jövő héten pedig folyamatosan intézkednem kell, hét közben is. Azt hiszem agyvérzést kapok Szent este előtt egy nappal, de akkor egy fakoporsót kérek...meg egy Fülöp-szigeteki kitérőt. :P
(A napokban derült ki, hogy egyik távoli rokonunk ott vetett lábat, már jó régen. Egyszer majd meglátogatom, főleg, mert mostanában dumálgatunk fészen.)
Nemsokára képek, aztán délután, tornára már szerintem nem megyek...de elvileg Mónival találkozunk. Ugyanakkor meg kell keressem Kinga pici barátság könyvét, szégyen gyalázat, hogy elkavartam valamerre:S. Főleg mivel múlt vasárnap sírógörcsöt kaptam, mert Anikó közölte, hogy neki most kell A viskó című könyv, nem máskor, mert az egyik ismerősének szüksége van rá. Eszeveszett keresés után találta meg végül anyu, benn a könyvespolcán. Persze amikor én mondtam, hogy tudom, hogy oda tettem, akkor az valahogy senkit sem vitt olyan irányú keresésbe. Nem mintha az ő saruk lett volna, és azt is megértem, hogy anyu nem szereti ha a polcain turkálunk.
1 hetem van a karácsonyra készülni...karácsonyi vásárra menni...a jövő héten pedig folyamatosan intézkednem kell, hét közben is. Azt hiszem agyvérzést kapok Szent este előtt egy nappal, de akkor egy fakoporsót kérek...meg egy Fülöp-szigeteki kitérőt. :P
(A napokban derült ki, hogy egyik távoli rokonunk ott vetett lábat, már jó régen. Egyszer majd meglátogatom, főleg, mert mostanában dumálgatunk fészen.)
a mai reggel, délelőtt és lassan délután
Hát, a nagy party után...megnyugtatásként mondom, hogy Dóri és Olivér találkoztak még pénteken.:) Úgy érzem, Dórit mintha kicserélték volna, tök segítőkész, érzem, hogy törődik velem, ráadásul a nem túl esztétikusan kinéző Olivért is tök pozitívan ítéli meg, és komolyan, jó hallani, hogy mennyi klasszat mesél róla. Azt is mondta, hogy ő még a barátjaként is el tudná képzelni őt. :) Szóval az egyetemi haveri kör, az már úgy, ahogy megvan, mivel Olivér mindig hívja a Dórit, ide-oda, meg elvileg engem is. :)
De szóval, hazaérkezés után, még fészeltem egy kicsit és kiírtam valami egészen ufo nyelven, hogy lefőtt a zöld teám...
Rá fél órára, ahogy vízszintesbe helyeztem magamat, rögtön rám jött a hányinger. Szerencsére gondoltam, hogy valamelyikünk rókázni fog, így idő előtt beteleportáltam a lavórt az ágy mellé. Én voltam a szerencsés kiválasztott, hogy fel is avassam...lehánytam a kezemet is, és még ma is émelygek. Ráadásul megy a hasam is, mivel a Jäger érvényesíti felettem az 5 cl hatalmát. :S Hajnalban megittam egy kanna zöld teát, azóta is vízen élek, na meg salátán, de azt imádom. :)
Edzettem is ma, 1100 kcal mínusz, a tegnap miatt, kicsit sok volt...
Perpillanat anyura várok, aki itt ebédel mellettem, apu pedig szerintem vérig sértődött, hogy nem az ő főztjéből eszem. Szóval a nagy családi egység, és hangulat, úgy érzem elég terhes dolog...de nincs okom panaszra.
De szóval, hazaérkezés után, még fészeltem egy kicsit és kiírtam valami egészen ufo nyelven, hogy lefőtt a zöld teám...
Rá fél órára, ahogy vízszintesbe helyeztem magamat, rögtön rám jött a hányinger. Szerencsére gondoltam, hogy valamelyikünk rókázni fog, így idő előtt beteleportáltam a lavórt az ágy mellé. Én voltam a szerencsés kiválasztott, hogy fel is avassam...lehánytam a kezemet is, és még ma is émelygek. Ráadásul megy a hasam is, mivel a Jäger érvényesíti felettem az 5 cl hatalmát. :S Hajnalban megittam egy kanna zöld teát, azóta is vízen élek, na meg salátán, de azt imádom. :)
Edzettem is ma, 1100 kcal mínusz, a tegnap miatt, kicsit sok volt...
Perpillanat anyura várok, aki itt ebédel mellettem, apu pedig szerintem vérig sértődött, hogy nem az ő főztjéből eszem. Szóval a nagy családi egység, és hangulat, úgy érzem elég terhes dolog...de nincs okom panaszra.
családi paródia
Tegnap 5-től indult a Nagy Eper Party 2011...:)
Érdekes volt, hogy mit ne mondjak. Erika szülinapját ünnepeltük, és ezen belül is bemutattuk az új apukánkat a família azon felének, akik egy részét még sosem láttam, másrészt, már nagyon régen nem találkoztunk, ilyen módon. Emlékszem régen mindig Norbival meg Renivel játszottunk, gurultunk le a lépcsőkön, vagy gépeztünk.
Bezzeg most, érkezéskor már olyan fílingem volt, hogy egy annyira sótlan társaságot sikerült összehívni, felnőttek, 40 felettiek, és csak esznek. Volt olyan is, aki nem is köszönt, amikor beléptünk a házba. Szóval így a dolog kezdete fergetegesen sz*r volt. Dórival leültünk a hatalmas szobában és csak hülyültünk. Az tetszett, egyszer röhögőgörcsöt is kaptunk. Ő iszogatta a likőrt, amitől természetesen jól bepunnyadt, aztán kivégzett egy doboz Raffaello-t mindennemű segítség nélkül. :D
Amúgy most ő is őrült edzésbe kezdett, de inkább nem kommentálom, mennyire tartom egészségesnek, amit csinál. Én úgy voltam vele, hogy nem iszom, semmi. Renivel párszor dumcsiztunk, vele lehetett, Norbival nem. Egy évvel idősebb és egy vagány gördeszkás srác, nagy szájjal, de mégis olyan zavarban volt előttünk.
Egy idő után amúgy a társaságból, leszámítva a nagyikorúakat mindenki kapatos volt.
Ennyi ingyen szeszt még sosem láttam...az embernek kedve lett volna olyasfajta megnyilvánulásokat véghez vinni, mint amikor egy koldus embert leültetnek egy svédasztalhoz.
Amikor már láttam, hogy anya is bögréből issza a likőrt, apu pedig mézes-málna pálinkával öblíti le a torkát, és nem mellékesen a házigazda szeme is ködösödött...
Dóriról nem is beszélve, elhatároztam, hogy akkor itt az ideje a nagy családi beb*szásnak. Kezdtem a sort egy kis Jager-rel, csak egy kupicányival, aztán kb fél üveg gyümölcspálinkával. Az egyik nő, aki végig ugrabugrált egész este, nagyon nagy forma volt, bejött velünk a spájzba, és ott ittunk még egy picit. Mindezt anyu, apu, Dóri, Zoli, Reni társaságában. Nagyon poén volt, bár azon csodálkozom, hogy hogy bírtam még járni...:O. Majd pedig olyan 10 óra környékén átjött Reninek pár haverja, akik, Dóri szerint, nagyon jófejek voltak, főleg a raszta. Ugyanakkor Dóri ítélőképessége az nem a legkitűnőbb ilyen téren. Végül is én is felmentem velük az emeletre, ahol már tekerték is a spanglit, Reni pedig olyan fémkulacsból itta a whisky-t, mint amilyenből a bácsik szoktak.
Felajánlotta a whisky-s kólát, hogy hoz föl nekünk azt is, de én inkább nem kértem az egészből...
Kiosontam egy olcsó klisével, és riasztottam anyut, hogy szerintem menjünk. Őszintén szólva nem volt semmi indíttatásom, hogy beszívva, fél-eszméletlen állapotban kelljen hazaszállítania anyunak. Ráadásul, bármennyire is buli és "haverok", nekem valahogy fontosabb az anyuval fenntartott kapcsolatom, mint az, hogy megint ne tudjon bennem megbízni. Se ő, se apa, de még én sem magamban.
Érdekes volt, hogy mit ne mondjak. Erika szülinapját ünnepeltük, és ezen belül is bemutattuk az új apukánkat a família azon felének, akik egy részét még sosem láttam, másrészt, már nagyon régen nem találkoztunk, ilyen módon. Emlékszem régen mindig Norbival meg Renivel játszottunk, gurultunk le a lépcsőkön, vagy gépeztünk.
Bezzeg most, érkezéskor már olyan fílingem volt, hogy egy annyira sótlan társaságot sikerült összehívni, felnőttek, 40 felettiek, és csak esznek. Volt olyan is, aki nem is köszönt, amikor beléptünk a házba. Szóval így a dolog kezdete fergetegesen sz*r volt. Dórival leültünk a hatalmas szobában és csak hülyültünk. Az tetszett, egyszer röhögőgörcsöt is kaptunk. Ő iszogatta a likőrt, amitől természetesen jól bepunnyadt, aztán kivégzett egy doboz Raffaello-t mindennemű segítség nélkül. :D
Amúgy most ő is őrült edzésbe kezdett, de inkább nem kommentálom, mennyire tartom egészségesnek, amit csinál. Én úgy voltam vele, hogy nem iszom, semmi. Renivel párszor dumcsiztunk, vele lehetett, Norbival nem. Egy évvel idősebb és egy vagány gördeszkás srác, nagy szájjal, de mégis olyan zavarban volt előttünk.
Egy idő után amúgy a társaságból, leszámítva a nagyikorúakat mindenki kapatos volt.
Ennyi ingyen szeszt még sosem láttam...az embernek kedve lett volna olyasfajta megnyilvánulásokat véghez vinni, mint amikor egy koldus embert leültetnek egy svédasztalhoz.
Amikor már láttam, hogy anya is bögréből issza a likőrt, apu pedig mézes-málna pálinkával öblíti le a torkát, és nem mellékesen a házigazda szeme is ködösödött...
Dóriról nem is beszélve, elhatároztam, hogy akkor itt az ideje a nagy családi beb*szásnak. Kezdtem a sort egy kis Jager-rel, csak egy kupicányival, aztán kb fél üveg gyümölcspálinkával. Az egyik nő, aki végig ugrabugrált egész este, nagyon nagy forma volt, bejött velünk a spájzba, és ott ittunk még egy picit. Mindezt anyu, apu, Dóri, Zoli, Reni társaságában. Nagyon poén volt, bár azon csodálkozom, hogy hogy bírtam még járni...:O. Majd pedig olyan 10 óra környékén átjött Reninek pár haverja, akik, Dóri szerint, nagyon jófejek voltak, főleg a raszta. Ugyanakkor Dóri ítélőképessége az nem a legkitűnőbb ilyen téren. Végül is én is felmentem velük az emeletre, ahol már tekerték is a spanglit, Reni pedig olyan fémkulacsból itta a whisky-t, mint amilyenből a bácsik szoktak.
Felajánlotta a whisky-s kólát, hogy hoz föl nekünk azt is, de én inkább nem kértem az egészből...
Kiosontam egy olcsó klisével, és riasztottam anyut, hogy szerintem menjünk. Őszintén szólva nem volt semmi indíttatásom, hogy beszívva, fél-eszméletlen állapotban kelljen hazaszállítania anyunak. Ráadásul, bármennyire is buli és "haverok", nekem valahogy fontosabb az anyuval fenntartott kapcsolatom, mint az, hogy megint ne tudjon bennem megbízni. Se ő, se apa, de még én sem magamban.
Attila dokumentumok
Szóval találkoztunk pénteken, megint, második alkalommal. Eljött 4 haverja is, akik nagyon jófejek voltak, velem is. Ráadásul lehetett velük értelmesen beszélgetni és humorizálni is. Bár, szívesebben lettem volna csak vele, kettesben, mert akkor legalább tudtunk volna rendesen dumálni. Így viszont, ahogy lementem, elkezdte játszani az agyát. Ez az egyik legidegesítőbb vonás a férfiakban, az örökös bizonyítási kényszer. Értem most ezalatt azt, hogy rögtön fogta a kezemet, félrehívott párszor, gondolom egy csók megszerzése érdekében, de én keményen ellenálltam. Közöltem, hogy a 3. randiig ne is álmodjon ilyenekről. Ugyanakkor egész idő alatt, ha ültünk átkarolt, fogta a derekamat, birtokolt. Legalábbis, nekem úgy tűnt, hogy ez a szándéka, felmutatni, hogy neki asszonya van. Első óta ismerjük egymást, de nekem ez akkor is sok volt. Főleg így, a második "újramegismerős" randinkon. Tudom, hogy teljesen más, vagy más lett volna, ha kettesben töltjük el azt a másfél órácskát, de mit lehet tenni...Mindenesetre kikötöttem neki, hogy legközelebb kettesben legyünk, bármennyire is rendesek azok a fiúk. :)
Amúgy már írt üzit is azóta, szóval megéri nem könnyen elérhetőnek lenni. ;)
Amúgy már írt üzit is azóta, szóval megéri nem könnyen elérhetőnek lenni. ;)
rebirth
Józanul sem tudok helyesebben írni, az az érzésem. Tudom, sokáig nem írtam, de csak azért, mert karácsony előtt rohan mindenki...ráadásul a Betty cipőt egy héttel a lebeszélt időpont előtt kellett elkészítenem. Képek vannak természetesen, és ha még nem vesztettem el az összes olvasómat, akkor remélem meg is nézitek őket. :) Anyut megkérem konvizza át a gépre, ebéd után...Haaj, jövő héten már 4 gyertyaláng.
A karácsonyi ajándékomról is szívesen írnék, sőt lehet, hogyha majd olyan lelki szinten leszek fogok is. Csak erős a gyanúm, hogy ha esetleg Dóri ide téved, és elolvassa a listát, ez baromi gáz lenne. Nem szeretnék tárgyiasított karácsonyt, de az ember hozzászokik az évek alatt, hogy tárgyakkal is meglepik őket. Nehéz levetkőzni az efféle "ős" berögződést. Szerintem egy darab szakadna ki a szívéből annak az embernek, aki valóban nem kap semmilyen apró ajándékot, meglepetést. Amondó vagyok, hogy háromnegyed rész szeretet és törődés, egy negyed tárgyba belezárva. :)
Amúgy, rengeteg minden történt az utóbbi 2 hétben, de azt egy másik bejegyzés keretében fejtem ki, hogy mik. :)
Lényeg a lényeg, nemsokára új képek. :D Betty oda volt a pipőért, én is, és jó volt látni az örömöt az arcán. Mellékeltem neki egy csokit is, jól jön, főleg szalagavató előtt 24 órával. :)
A karácsonyi ajándékomról is szívesen írnék, sőt lehet, hogyha majd olyan lelki szinten leszek fogok is. Csak erős a gyanúm, hogy ha esetleg Dóri ide téved, és elolvassa a listát, ez baromi gáz lenne. Nem szeretnék tárgyiasított karácsonyt, de az ember hozzászokik az évek alatt, hogy tárgyakkal is meglepik őket. Nehéz levetkőzni az efféle "ős" berögződést. Szerintem egy darab szakadna ki a szívéből annak az embernek, aki valóban nem kap semmilyen apró ajándékot, meglepetést. Amondó vagyok, hogy háromnegyed rész szeretet és törődés, egy negyed tárgyba belezárva. :)
Amúgy, rengeteg minden történt az utóbbi 2 hétben, de azt egy másik bejegyzés keretében fejtem ki, hogy mik. :)
Lényeg a lényeg, nemsokára új képek. :D Betty oda volt a pipőért, én is, és jó volt látni az örömöt az arcán. Mellékeltem neki egy csokit is, jól jön, főleg szalagavató előtt 24 órával. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)