pál-fordulat

Kimentünk Royikra, a csövi házhoz, beszélgetni. A végén egy vita lett az egész, de én élveztem hallgatni, amiket ő is mondott, meg élveztem, ellene érvelni is az állításainak. Tök értelmes volt. Jól éreztem magamat. Aztán már minden feloldódott volt. Erre...elolvassa a blogom, és ezt is el fogja, asszem le kellene védetnem előle. Pedig a blognak az a lényege, hogy ez egy hely, a gazdája gondolatainak. Azoknak az udvara. Dóri, nem fogok azért szépíteni, meg bizonyos dolgokat nem leírni, mert elolvashatod. Senki sem kéri, hogy olvasd el, amit írok. Nem mondom neked a szemedbe, ha valamit rólad leírok, mert, amiket ide leírok, azokat inkább magamban tartom, mintsem másokat bántsak vele. Semmi jogod ítélkezni. Ha nem tetszik, nem kell megnézni. Mint már mondtam, nem kényszerít senki. Vagy ha kell, én kérlek meg, hogy ne nézegesd a blogomat, mert esetleg olyanba botlasz a fejemben, ami nem tetszik, még ha konkrét állításokról nincs is itt szó.