Tudom, sokat szidom mamát. Meg elég hamar az őrületbe kerget, de azt hiszem tudom, hogy miért olyan amilyen. Hihetetlenül erős nő. Egy csomó régi sztorit mesélt a gyerekkoráról, meg, hogy milyen volt fiatalon. Esküszöm, úgy meghatódtam ezen. Most is elérzékenyülve ülök. Rájöttem, hogy ami hiányzik kettőnk között az a kommunikáció, szóval most azon leszek, hogy minden nap beszélgessünk, és ha nem is tudja, hogy ezt direkt csinálom, akkor is jót tesz a lelkének, és az enyémnek is. Úristen, olyan jó volt hallgatni őt. Az ő idejében elfogadott szokásokat, meg, hogy milyen volt az akkori szerelem. És a magázódás. Meg mesélt az anyukájáról és a testvéréről is. Nem volt jó a viszonyuk soha, sőt, amiket mesélt, az könnyfakasztó a számomra, mert az anyuval való kapcsolatom nagyon klassz. Annyira megérintett ez a fél vagy 3negyed óra. Leírhatatlan, pedig még friss az élmény. Megkeresem ezt a Kornélt, komolyan. 99-ig minden hónap 3-án felhívta mamát. Mama mondta, hogy olimpikon volt a srác, és nagyon pedáns. "Olyan, mint akit skatulyából rántottak volna ki". Atya Isten, annyira leírnám szó szerint, de nem akarom túl bonyolítani. Nagyon jó beszélgetés volt.
Aztán pedig, tudom, hihetetlen, de egy üstökös nagyságú hulló csillagot láttunk. És mindketten, még jobban elérzékenyülök feelingem volt. Majd' üstökös volt. Utána pacsiztunk, mama pedig mosolyogva ölelt meg. azok után, hogy szerdán majdnem elköltözött. De most úgy érzem, legalább én tartozom neki azzal, hogy törődjek vele. Tudom nem pótolhatom be az elmúlt időket, és a sok szenvedést sem nagyon bírom enyhíteni amiket át él(t), de akkor is szeretném, mert egy intelligens és jóravaló ember, és a nagymamám. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése