-megszakított egy közvélemény kutatós nő, de tök cuki volt-
Eljött velem meg anyuval vérvételre. Aztán elmentünk almáért. Aztán feljöttünk enni, és összeszedni a munkákat a kiállításra. Majd, be kellett mennünk anyuhoz egy képemért, amit szintén szeretnék viszont látni a megnyitón. Aztán bementünk a suliba, oda adtuk a képeket, köszöntem pár régi arcnak, aztán lementünk a régi termem elé kiülni. Új automata volt és Móni ivott egy málna szörpöt. ettől rögtön felidéztük gyerekkorunk nagy itókáit, mint pl., a Mirinda (narancs, szőlő), a Traubi-szóda vagy épp az igazi original szörpik. Nagyon jó volt, kb egy órát ott ültünk és beszélgettünk. Klassz volt. Mondta, de ezt már anyu felé is, hogy még sosem volt úgy, hogy csak velem ment valahova, mert Dóri nem hagyta soha. Igen, én is ezt érzem, éreztem. Mondta, hogy szerinte engem elszigetel előle meg satöbb. És ez így van, csak kimondva még rosszabbul érint engem. :S Tényleg ez volt az első nap, hogy csak mi ketten, csajosan dumáltunk, és én nagyon élveztem, meg ő is. Előfordul. Ez lett a szállóigénk. Aztán még könyvtárba is mentünk és 2 könyvvel tett engem gazdagabbá és szegényebbé a könyvtárat. Klassz volt a délelőtt, pedig egy vérvétellel indult. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése