Most mégis annyira rosszul érzem magamat, én, pedig nem is mondtam semmi bántót, csak gondolkodtam. Közben hányingerem, sokat ettem szerintem. Mindenesetre, Dagi bá', aki a fogadott nagypapánk felajánlotta, hogy mehetek a biciklijével, amikor csak akarok, és mivel Anikó nem hív a torna miatt- ami elég nagy szivacs, mert "én bezzeg mindig felhívom, ha nem tudok menni" érzések öntenek el. Lényeg a lényeg, nekem most van kedvem hozzá. Előtte azonban bepakolok, mert go 1 hét Ozorára. Szóval, ma biciklizek, Cila haverja meg elvitte az ő biciklijüket, 2 db, ami hétvégére kellett volna nekünk, de hát ha az övé, akkor nincs mit tenni...
Mégis, este megyek vele, Royikon. Isten segítsen, hogy ne haljak bele, ahogy belém áll az ülése, mert 2 rét hajlok a fájdalomtól az-esetben.