Rengeteg dolgot leírtam a kis mindenesembe, benne vannak a cipővázlatok is, kb az a másik világom, amiben jól érezhetem magamat. Néha azt érzem, nem ezen a világon van a helyem, mert itt minden olyan szürke. Legalábbis a közvetlen környezetemben, ahhoz képest, ami a fejemben lakozik. Talán innen fakad az állandó dekoráló mániám. Már csak azt vetkőzném le magamról, hogy folyamatosan változásokat kell létrehoznom, magamon is. Egy percre sem bírok leállni. Nem bírom elviselni ha rám nehezedik a céltalanság, és a semmittevés, pedig néha olyan jó lenne lelassítani, de talán, Sorskönyvi apparátusom, hogy nekem azt nem lehet. Ki akarom olvasni. 100 oldalam van még, tegnap 2-t bevégeztem, akkor 98. Valahogy az efféle "lélek-kontroll" dolgok közelebb állnak hozzám, mint a Társas lény-féle írások. Az olyanok csak megrengetik az emberekbe és a magamba vetett hitemet is. Na keresek a cipőkről képet Nektek :)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése