és megindul a föld

Elég zavar uralkodik most a fejemben. Gondolom ezt észre is lehet rajtam venni. Vagy lehet csak én vagyok ultra érzékeny. De egyszerűen rettegek, mert úgy érzem elveszítettem önmagam. Illetve nem teljesen, csak átalakultam, és ezt el kellene fogadnom. De így, a kamasz és felnőtt lét vékony határán nem vagyok több csak egy lázadó "virágszál". Nem azért akarok rock-os style szerint öltözni, mert nem osztom a béke elvét, de valahogy a lelki beállítottságom teljesen ezen irányba húz. Közben rájövök, hogy saját magamat börtönözöm be, és közben annyira megfeslett vagyok lelkileg, hogy a börtön őr szerepét is magamra vállaltam. Következő lépés a kulcs megtalálása...