csakis előre

Most csak szép és jó dolgokat fogok leírni... Szóval kiolvastam a Sorskönyvet. Anyu vett lapot, szóval, ezután a bejegyzés után alkotok. Van teám. Megvannak a tételek. Van Betadin, azt használom, ha nem bírnám megállni önmagam kozmetikázását. Tetszik magamnak a combom, igaz a melleim semmilyenek kb. Holnap Szolnokra megyünk és Oli is jön. Szombaton buli. Zsuzsi pólója, a cipőjéhez illő és már tűkön ül a nőszemély. Amit még meg kell tennem: hirdetni a cipőt, Meskára felregisztrálni, megtanulni főzni. 18 éves vagyok, de nem tudok se mosógépet beindítani, se egy húslevest főzni. Rájöttem mindezek után arra is, hogy súlyos természet-elvonásban szenvedek, szóval a hosszú hétvégén kifekszem valahova. valahova, ahol nő a fű és fák árnyékolnak be. Nem bírom tovább futás nélkül. Komolyan elértem arra a pontra, hogy bekattanok, ha nem mehetek le az utcára, csak úgy, sétálni, szóval most azon leszek, majd, ha túl vagyunk a kisérettségin.... Nem tudom az Éva féle kólásdoboz létformát művelni. Éreznem kell, hogy élek. Mosolyogni mindig, nem rosszakat mondani, a tenger előtt némán ülni, esőben sétálni, táborzűrnél törzsi táncot járni, extázisba esni. Vissza szeretnék találni a gyökereimhez, de sürgősen, mert különben elveszek. Márpedig én nem leszek olyan, mint a "többi" ember. Nem vagyok hajlandó megölni a gyereket magamban. Esküszöm hétvégén egész végig a természet lágy ölén pihenek majd, és megcsókolom a talajt. Érezni, hogy a bőröm magába szívja a levegőt, minden sejtem...